Magyarországon, ezen belül a Körös-Maros Nemzeti Parkban is az egerészölyv a leggyakoribb ragadozó madár. Színezete azonban olyan sokféle lehet, hogy esetenként még a tapasztaltabb madarászokat is megtévesztheti.

Egerészölyveket minden évszakban láthatunk, ugyanis nemcsak költenek nálunk, hanem a telet is itt töltik, legfeljebb a fiatal példányok mennek kóborolni. A hideg évszakban az állomány jelentősen felszaporodik, mert északról is jönnek hozzánk telelő példányok.

Néhány évtizede az egerészölyv még inkább hegy-és dombvidéki madár volt, mára viszont már a sík vidékeket is belakta. Itt rendszerint fasorokban, kisebb facsoportokban, elhagyott tanyák melletti fákon költ.

A legtöbb egerészölyv tollazatában a sötétbarna szín dominál. Feje, nyaka, háta sötét- és világosbarna mintázott, hasa pedig világosbarna és vajszínű. Ez az átlagos színezet, mely az egerészölyvek mintegy 60-70 százalékára jellemző. Vannak azonban ettől eltérő, jóval világosabb (vajszínű, világosbarna) és sötétebb (mint az étcsokoládé) példányok is. A különbség azonban csak a színezetben mutatkozik meg, a mintázatuk (sávozott farok, világosabb has stb.) azonos. A méretük, mozgásuk, röptük is teljesen ugyanolyan, tehát a gyakorlott madarászok könnyen be tudják azonosítani őket.

Az egerészölyvek most még bőven találnak pockokat a pusztákon. Gyakran láthatjuk őket, amint a nyomvonalas létesítmények (vasutak, országutak) melletti fákon, villanyoszlopokon üldögélve lesnek a zsákmányra. Ez a faj talán azért is ilyen sikeres, mert nem válogat: nemcsak a saját maga által elejtett zsákmányt, hanem az elhullott állatok tetemeit is elfogyasztja.

Forrás: KMNP