A hazánkban is előforduló, akár kétméteres szárnyfesztávolságú szirti sas (Aquila chrysaetos) meglepően nagy zsákmányállatokat, például kifejlett villásszarvú antilopot, rénszarvast vagy fiatal gímszarvast is képes elejteni. A nehezebb állatokkal a földön végez, a kisebb testűeket magával ragadhatja a levegőbe. A fogságba ejtett fiatal sasokat szokatlan zsákmányállatok, például farkas elfogására is be lehet idomítani.
Közép-Ázsia kirgiz törzseiről régóta ismert, hogy farkasvadászatra használják a szirti sasokat. Már Marco Polo (1254-1324) is beszámolt arról, hogy rengeteg sast idomítottak farkasok, rókák, szarvasok és vadkecskék elfogására. John Love ornitológus 1989-ben megjelent, sasokról írt könyvében megemlít egy kirgiz sast, amely tizennégy farkast ejtett el egyetlen nap alatt.
A sasok szerepe a farkasvadászatban nem teljesen egyértelmű - legalábbis az irodalmi leírásokban. Néhány szerző azt állítja, hogy a sas feladata nem a farkas megölése, hanem a megtartása addig, amíg az idomítója oda nem ér lóháton, és késsel meg nem öli a farkast.
A farkasok zsákmányul ejtése azonban nem olyan könnyű feladat még egy ilyen erős ragadozó madárnak sem. A vadászatokon nem egyszer a sas lesz a zsákmány. Egy történet szerint egy farkas tizenegy sast pusztított el, mire a tizenkettediknek sikerült őt legyőznie.
Forrás: Origo