A téli etetéssel nem csak a vad túlélési esélyeit növelik, de etetéssel a vad mozgását is kiválóan lehet befolyásolni. A vad figyelmét a kihelyezett táplálékkal vonják el a vadkáros területekről, pl. friss telepítésű erdőkről vagy mezőgazdasági területekről, illetve növelik a vad komfortérzetét – mondta Pukánszki Zoltán, a Szombathelyi Erdészeti Zrt. vadgazdálkodási osztályvezetője.
A téli etetésnek elsősorban akkor van jelentősége, amikor a hőmérséklet nulla Celsius-fok alá csökken, és amikor a talajt hó borítja. Minél hidegebb van és minél vastagabb a hótakaró, annál fontosabb, hogy etessenek. A vad ugyanis – talán furcsán hangzik – mérlegeli azt, hogy vajon a táplálékkeresésbe fektetett energia nem több-e, mint az az energia, amit az így talált táplálékkal megszerezhetnek, főleg, ha annak a minimális tápláléknak a megtalálása is kétséges.
Extrém időjárási körülmények esetén, amikor az állatnak a mozgás is fájdalmas a jeges felszín miatt, általában a mérleg nyelve a maradás felé billen, így a vad mozdulatlanul várja az idő jobbra fordulását, ami szélsőséges esetben néhány hét alatt tömeges vadpusztuláshoz is vezethet. Természetesen Magyarországon nagyon ritka az ilyen esemény, idén pedig még jóformán tél sem volt, de például a szomszédos Ausztriában a rendkívül sok hó miatt járatokat kell vágniuk a szakembereknek, hogy az állatok a beállóhelyüktől az etetőket el tudják érni.
Magyarországon az enyhe telek teremtenek új helyzetet. Nemcsak hogy minden nőivarú állat vemhes lesz, de képes megszülni és felnevelni is utódját, ami óriási szaporulatot eredményez. A téli természetes szelekció helyét így az ember kénytelen átvenni, a kilövési tervvel minden évben mesterségesen állítják be az állományt az optimális szintre. A vadetetés mértékét nemcsak az időjárás, hanem az erdőben rendelkezésre álló természetes táplálék is befolyásolja. A kemény lombos állományok (bükk, tölgy, gyertyán) makktermése időről időre igen jelentős táplálékbázist biztosít a vadnak, más években pedig kevesebb a termés.
Az erdei fenyőállományok jellemző növénye a szeder, amit szintén nagyon szeret a kérődző nagyvad (gímszarvas, dámszarvas, őz, muflon); a szarvasok például, amíg találnak szederlevelet, nemigen nyúlnak máshoz.
A Szombathelyi Erdészeti Zrt. összesen mintegy 44,5 ezer hektáron gazdálkodik. Ez hatalmas terület, ahol – az erdőgazdaság által létrehozott vadlegelőkön és vadföldeken kívül – több mint száz vadetető található. Tavaly szálas takarmányból (széna) 165, szemes takarmányból (búza, kukorica, árpa, zab) 850, míg lédús takarmányból (siló) 70 tonnát juttattak ki az állatoknak. A takarmány egy részét megtermelik, a fennmaradó részt viszont meg kell venni, ami jelentős költség, ezért könnyen veszteségessé teheti a vadgazdálkodást, ha a vadászatra jogosult rosszul kalkulál.
Forrás: Vaol