Nyomtatás
Találatok: 201
Gobolos1aA tamási központtal működő Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt. vezérigazgatója Gőbölös Péter. Jövőre lesz tíz éve, hogy a jelenlegi munkakörébe került. A szakmai közéletben is aktívan részt vesz.

Az idén az általa vezetett cég szervezte meg – az Országos Erdészeti Egyesülettel karöltve – a Kárpát-medencei erdészek 150. vándorgyűlését.

– Erdészet vagy vadászat?

– Erdészet és vadászat – mondja Gőbölös Péter, a Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt. vezérigazgatója. – Sokáig két külön cég végezte ezt a két, egymással szervesen összefüggő feladatot. Voltak is emiatt ütközések. A hatvanas évek elején aztán egy kézbe került a feladat. A magam részéről a tradíciók követője vagyok. Már soproni egyetemista koromban is lelkesen ápoltam a selmecbányai múltban gyökerező diákhagyományokat. Idekerülésemkor felvettem a kapcsolatot az elődökkel, az idős, nyugdíjas kollégákkal, hogy átlássam mi, hogyan alakult az előző évtizedek során. S a múlt ismeretében kezdtem építeni a jövőt. Fontosnak tartom a szakmában dolgozók összefogását, tapasztalatcseréjét. Az idén mi rendeztük – az Országos Erdészeti Egyesülettel karöltve – a Kárpát-medencei erdészek 150. vándorgyűlését. Az erdőgazdálkodás és a vadgazdálkodás egyensúlyi állapotát kell kialakítanunk. Szlogenünk: az erdő és a vad harmóniája. De nem titok, hogy ezt a harmóniát megteremteni és megtartani nem egyszerű dolog. A vad megterheli az erdőt, ám az úgynevezett vadeltartó képesség nem egy íróasztal mellett meghatározható, hektáronkénti adat. Rengeteg tényezőtől függ. Például egy homokos talajon, a Duna-Tisza közén egészen más, mint a zalai kiváló minőségű talajok dús vegetációjú erdeiben.

– Tehát tapasztalat alapján döntenek a szaporításról és gyérítésről?

– Igen, mi már tudjuk, mit bír a terület. Erdészeti tevékenységet 23 ezer hektáron végzünk, a vadásztatás közel 30 ezer hektáron történik. A fő vad a dám, ami Tamási címer­állata is. A populáció java a nyolcezer hektáros egybefüggő erdőtömbben, a gyulaji rezervátumban található. A legújabb kutatások szerint itt őshonos ez a vad, és innen került a rendszerváltás előtt más hazai erdőségekbe és a szocialista tábor több országába: Csehszlovákiába, Lengyelországba és a Szovjetunióba. Tanulmányozom az ezzel kapcsolatos szakirodalmat, és – mivel édesapám is erdész – már apró gyermekkorom óta otthonosan mozgok az erdők világában.

– Nem esett messze az alma a fájától?

– Gyakorlatilag beleszülettem, belenőttem ebbe a szakmába. Bár volt egy igen erős zenei vonzalmam; olyan szinten trombitáltam, hogy felvettek a konzervatóriumba. Némi vacillálás után mégis az erdész pályát választottam, a zeneszeretet, a hangszeres játék pedig megmaradt hobbinak.

– Pályakezdés?

– Kecskeméten élt a család, a kecskeméti központú KEFAG Zrt.-nél kezdtem dolgozni 1998-ban. Ami azt jelentette, hogy kiköltöztem a sáskalaposi erdészházba mint erdőmérnök gyakornok, és végigjártam a ranglétrát. Foglalkoztam csemetekerttel, erdőműveléssel, fahasználattal, fakereskedelemmel, és az aktív vadásztatásban is részt vettem. Külön érdekesség volt, hogy a nyolcvanas években oda (a Kiskunság déli részére) telepített dámállomány Gyulajról származott, s a telepítéssel kapcsolatos szakhatósági engedélyt még édesapám adta ki. Szóval abban a közegben töltöttem 12 évet, a végén már erdészetvezető-helyettesként dolgozva. Az első két gyermekem az erdészházban cseperedett fel, ahonnan öt kilométerre volt az óvoda. Az őzeket, vaddisznókat nemcsak képeskönyvekből ismerték. A harmadik gyerek már itt született. Tamásiba 2010-ben költöztünk, ez a tizedik gazdasági évem a Gyulaj Zrt. vezetőjeként.

– Sokan túlzottnak tartják a fakitermelést, a statisztikák szerint viszont növekszik az erdőállomány. Mi az igazság?

– A trianoni békediktátum után Magyarország erdőterületeinek kétharmadát elveszítette. A jelenlegi államhatárokon belül egymillió hektár maradt, ami az összterület 11 százalékát tette ki. Ezt mára majdnem megdupláztuk: több mint kétmillió hektárnál, 21 százaléknál tartunk. A 22 hazai állami erdőgazdaság szakemberei, a klímaváltozás miatt is szorgalmazzák a folyamat folytatását. Most indul egy országos mintafásítási program 550 hektáron. Az erdősültséget a nemzeti erdőstratégia szerint 27 százalékra kell növelni. Mindeközben fakitermelések is szükségesek, ipari és lakossági célra. Erdeink maximális életkora, fafajtáktól függően 30 és 130 év közötti. Ki kell időben termelni, és a jogszabályoknak megfelelően, legalább ugyanolyan minőségű és mennyiségű állomány újratelepítéséről kell gondoskodni. Az erdésznél senki nem ismeri és szereti jobban az erdőt. Ezért gondozza és felújítja.

– Szabadidő?

– Szívesen fotózok, vadászom. Még szívesebben vagyok a családommal. Sokat foglalkozom a kutyáinkkal is. Esetenként szakmai utakon veszek részt. Volt szerencsém megismerni már körülbelül 15 ország erdőgazdálkodását az osztrák Alpoktól az orosz tajgáig.


Magán- és közélet

Kecskeméten született Gőbölös Péter, az ottani piarista gimnáziumban érettségizett, majd a soproni Erdészeti és Faipari Egyetemen szerzett diplomát 1998-ban. Dolgozni a kecskeméti központú KEFAG Zrt.-nél kezdett. A Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt. vezérigazgatójának 2010-ben nevezték ki. Emellett a Magyar Vadgazdálkodók Országos Egyesületének alelnöke, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara Tolna megyei osztályelnöke, a Soproni Egyetem konzisztóriumi tagja, a Nimród című újság szerkesztő bizottságának elnöke, és a 2021-ben Magyarországon megrendezésre kerülő Vadászati Világkiállítás szervezői között is helyet kapott. Ő koordinálja az egymillió hektáron gazdálkodó 22 állami erdészeti és vadászati cég részvételét a kiállításon.
Felesége óvónő. Három gyermekük van. Hitgyakorló katolikusok. Segítik a tamási egyházközséget, amivel csak tudják. A Szentháromság-szobrot és környékét nemrég újították fel, aminek szervezésében aktívan részt vettek. „Az életben mindent, ami érték a Jóistentől, a családomtól és a piaristáktól kaptam” – vallja.

Forrás: Teol
0
0
0
s2smodern
powered by social2s