A vadász elsősorban természetvédő és vadóvó, -szerető ember, nem csupán egy puskás valaki, aki mindössze a zsákmány elejtésében talál élményt – fogalmazza meg a vadászhivatás lényegét Tóth Á. Dénes megyei fővadász.

– Nem is gondolná a közvélemény, hogy milyen jelentős feladatokat látunk el a vadállomány fenntartása, megmentése, sok esetben nevelése és bővítése terén: azt szoktuk mondani, hogy a legnagyobb számú természetvédő csapat a vadászoké, hiszen nap mint nap kint vagyunk az erdőben – tette hozzá dr. Székely László, az Észak-magyarországi Vadászszövetség elnöke, aki azt is elmondta, hogy Magyarországon a fácán- és apróvadállomány lassan eltűnik; változnak az élőhelyek, sokszor probléma, hogy nincsenek meg a természetes környezetben élő vadfajok számára szükséges életfeltételek. Ez pedig újabb kihívás elé állítja a vadászokat, akik az élőhelyek alakításával – akár vadgazdálkodási pályázatok segítségével – sokat tesznek az élőhelyek bővítéséért.
Összetett munka

Valamennyi vad esetében – az egész év során – megfelelő módon kell az etetéssel is foglalkozni. Az etetők arra szolgálnak, hogy azt az összetételű táplálékot – függetlenül attól, hogy éppen milyenek az egyéb életfeltételek – biztosítsák az állatok számára, amely szükséges a növekedéshez, fejlődéshez. Valamennyi vadászterületen nagy jelentőségű művelet például a só kirakása – mivel a környezetben ezt az állat nehezen találja meg. Ez a csontfejlődés, a nagyvadaknál pedig az agancsfejlődés szempontjából elengedhetetlen dolog.

Természetesnek számít, hogy a vadászterületen több helyen is sózók vannak – ezek kihelyezése is a vadászmunka szerves részének számít. Ősszel feltöltik a vadetetőket szálas takarmánnyal, sőt, nagy hó idején munkagépekkel takarítják le a vadetetők környékét, hogy az állat oda tudjon férni. Ez a pár vadóvó feladat is rámutat arra, hogy a vadásztársaságok milyen összetett munkát végeznek – még ha nagy része ennek nem is jelenik meg a közvélemény előtt.

– Ezek természetes dolgai egy vadásznak, viszont nem olyan látványosak, mint egy kilövés vagy a zsigerelés, ami hamarabb felkelti a figyelmét az embereknek, ha képen, videófelvételen találkoznak vele – véli dr. Székely László, aki hozzáteszi, a vadállományt muszáj szabályozni.

A megyében működő vadgazdálkodók érdekvédelmi szervezetének, az Észak-magyarországi Vadászszövetségnek jelenleg 93 tagtársasága van. A szövetség harminc éve működik ebben a szervezeti formában; nem kötelező, hanem önkéntes tagsági rendszerrel.

– A Vadászkamara és a szövetség is érdek-képviseleti szervezet, amelyek mellett létezik egy harmadik szerv, a vadászati hatóság, ami felügyeleti feladatokat lát el: többek között engedélyezi minden társaságnak és vadászatra jogosult személynek, hogy mit ejthet el. Ez biztosítja, hogy megfelelő módon folyjon a vadászat: nem úgy történik, hogy egy vadásztársaság elgondolja, kilő száz vaddisznót, hanem adott, hogy egy évben hány vaddisznót, gímszarvast, őzet, egyéb állatot ejthetnek el.

Azt is meghatározzák, hogy ebből a számból hány példány lehet fiatal, középkorú, idős. Trófeás vadnál, például gímszarvasnál az is kikötés, hogy az elejtettek közül hány és milyen korú állat lehet bika, mennyi lehet a tehén és a borjú. Mindezt egy vadgazdálkodási tervben rögzítik. Az ebben megszabott mennyiség után adják ki az úgynevezett vadazonosító jeleket: ez egy, a nagyvadfajok megjelölésére szolgáló sorszámozott, egyszer használatos zárású, vadászati évenként eltérő színű, dátumjelzéssel ellátott műanyag szalag, amit a birtokbavételét követően az állat hátsó lábán azonnal be kell helyezni.

Forrás: Boon