Egy bakonyi szarvasbőgés pecsételte meg a fiatal kecskeméti nő sorsát, aki a hétköznapokban egy cipőgyártó cég értékesítési vezetőjeként dolgozik. A varázslatos este után egy ideig ugyan még kísérőként ült a lesen, de néhány éve úgy döntött, hátrahagyja a fegyver nélküli cserkelő szerepét, és leteszi a vadászvizsgát. A civil előítéletek eloszlatásáról, a női vadászok szerepéről, az első elejtett őzbakról és a jövő évi Vadászati Világkiállítás előkészületeiről Balanyi Melinda mesélt nekünk.
– Hogy került a vadászat közelébe?
– A legtöbb vadászhölgy a párja vagy az édesapja által ismerkedik meg a vadászattal. Én nem születtem vadász családba, viszont egy néhány évvel ezelőtti bakonyi szarvasbőgés élménye egyetlen éjszaka alatt megpecsételte a sorsomat, és a vadászat szerelmesévé tett. Akkor még nem is sejtettem, hogy mennyi minden vár rám ezeken az erdei, mesés estéken túl. Egy ideig még fegyver nélküli kísérőként ültem a lesen, és cserkeltem, majd megérett bennem a vágy, hogy én is bizonyítsak. Elvégeztem a kötelező tanfolyamot, ami többek között vadegészségügyi, fegyverkezelési és természetvédelmi ismeretekből áll. Részletesen tanultunk a vadászható, a védett és a fokozottan védett fajok életmódjáról, morfológiai adottságairól is. Nagyjából egy évvel ezelőtt pedig sikeres vadászvizsgát tettem.
– Mennyire befogadó a vadásztársadalom a nőkkel szemben?
– Bár egyre több a hivatásos női vadász, és az újonnan vizsgázó sportvadászok között is tíz százalék körüli a nők aránya, azért egyelőre még jóval kevesebben vagyunk. Úgy tapasztalom, hogy a jelenlétünk egyértelműen színesebbé, érdekesebbé teszi a vadászatokat, ugyanakkor egy nőnek sokkal többet kell teljesítenie, és keményebben kell bizonyítania a rátermettségét ahhoz, hogy elfogadják. De pozitívan állnak hozzánk a férfiak, és elismeréssel adóznak azok iránt a feladatok iránt, amelyeket a női vadászok ellátnak.
– Mi a különbség a női és férfi vadászok között?
– A női szereppel nehezen azonosítják az emberek az ölést, sokkal inkább az óvást és a védést. A Vadászati Kulturális Egyesület egyik tagozata a Diana Vadászhölgy Klub, emellett létezik a Bács-Kiskun Megyei Vadászhölgyek Egyesülete, mindkettőnek tagja vagyok. Kiemelt feladatunk a civil társadalom, valamint a gyermekek érzékenyítése a természetvédelem és a vadászat iránt. Hiszem, hogy nőként sokkal hitelesebben tudjuk közvetíteni a vadászat valós, igazi értékét. A vadászhölgyeknek elsősorban az a célja, hogy tompítsák a civilek előítéleteit, ellenérzéseit. Bármilyen furcsán is hangozzon, a vadászat nem az ölésről szól. Ennél sokkal komplexebb természetvédelmi feladat, hiszen a vadász eteti, itatja a vadat, védi és fejleszti élőhelyeit, vadföldeket telepít, melyeket gondoz, hogy ne a mezőgazdaságban tegyenek kárt. Emellett gazdálkodik a vaddal, ügyeli az állományt, és a selejtezéssel azt a célt szolgála, hogy kivegye a nem kívánatos, gyenge egyedeket. Így biztosítjuk az egészséges, életerős utódokat. Küldetéseink közé tartozik továbbá a gyermekek nevelése, a környezettudatosság erősítése. Ennek érdekében erdei iskolákat, táborokat szervezünk, természetvédelmi órákat tartunk az oktatási intézményekben, gyermekfoglalkoztatókkal készülünk a különböző tematikus rendezvényekre. Minden évben más-más témában rendezünk konferenciát, hogy felfrissítsük és elmélyítsük szakmai tudásunkat. Tavaly ősszel a Kiskunsági Nemzeti Parkban tartottuk ezt a találkozót, idén pedig a dúvadgyérítés témakörére fókuszálunk.
– Mit jelent önnek a vadászat?
– Természetszeretetet. A Szoknyák és fegyverek című film forgatása kapcsán nemrég Zalában jártam. Ez a terület nem csupán Magyarországon, hanem egész Európában az egyik leggazdagabb gímszarvasállománnyal rendelkezik. Fényes nappal találkozni lehet a vonuló állatokkal. Emellett a tradíciók és a hagyományok ápolását is jelenti számomra a vadászat, amit nagyon szeretek, illetve a szabadságot. Egy hivatásos vadász sokszor több időt tölt az erdőben, mint a természetvédők. Egy cipőgyártó cég értékesítési vezetőjeként dolgozom, számomra a vadászat jelenti a kikapcsolódást a hétköznapi, üzleti életre jellemző pörgés után. Van egy 11 éves kamaszodó fiam, aki tipikus városi, sportoló gyerek, nehéz a kütyük világától elcsábítani. Nagyon fontosnak tartom, és talán még nem késő, hogy vele is megszerettessem a természetet. Igyekszünk hétvégente minél több időt tölteni az erdőben.
– Mesélne még erről a forgatásról?
– Halmi Péter Pál a Fishing and Hunting csatorna számára készít filmsorozatot Szoknyák és fegyverek címmel, amelyben női vadászokat mutat be. A sorozat első részében szerepelek majd. Azért is volt különösen izgalmas számomra ez a vadászat, mert életem első őzbakját ejtettem el, amit egy stáb ráadásul filmre vett. Fácánt és vaddisznót lőttem már, de mindig ünnepi pillanat egy vadász életében, ha számára új vadfaj egyedét ejtheti el.
– Jövőre Magyarországon rendezik a Vadászati Világkiállítást. Hogyan készül a hazai vadásztársadalom erre az eseményre?
– A hagyományos magyar vadászati módok tavaly felkerültek az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottsága által gondozott Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékébe. Ötven év után rendezik meg újra Magyarországon a Vadászati Világkiállítást, ami egy rendkívül nagyszabású program, és már most zajlanak a különböző előkészület. A kiállítás főbb helyszínei: Budapest, Hatvan, Gödöllő, Vásárosnamény és Keszthely. Az „Egy a természettel” szlogen zászlaja alatt olyan inspiráló kiállításokat szerveznek, amelyek a nagyközönség számára mutatják be a természet fenntartható használatának értékeit, szépségeit az erdőgazdálkodás, vadászat és vadgazdálkodás, horgászat és vízgazdálkodás példáján. Kiállításokkal, trófeaszemlékkel, épületek, kastélyok és múzeumok felújításával készülünk arra, hogy a világ legkülönbözőbb pontjáról érkező vendégeknek megmutassuk értékeinket.
Forrás: Baon
