koronavirus masodikhullamElmaradt bevételek és növekvő kiadások kettős szorításában vannak a koronavírus-járvány miatt kialakult helyzetben a vadásztársaságok.

Tönkremenetelük senkinek nem érdeke: nem csupán egy jól működő szektor kerülne padlóra, de a mezőgazdaság és az ökoszisztéma is kárát látná.

„Az első félévről vannak adataink a Somogy megyei vadászkamaránál. Ezek egyértelműen azt mutatják, hogy a vadászati turizmus bevételei – ez vadásztársaságtól függően lehet a legfőbb, de mindenképpen az egyik legjelentősebb bevételi forrás – idén tavasszal egy az egyben elmaradtak” – mondja Kemenszky Péter, az Országos Magyar Vadászkamara Somogy megyei Területi Szervezetének titkára. Mivel a külföldiek vadászati engedélyeit a vadászkamara megyei szervezetei adják ki, ezért pontos rálátásuk van a folyamatokra. Idén márciusban és áprilisban a tavalyi mintegy 500 engedéllyel szemben idén 23-at állítottak ki Somogy megyében, májusban pedig már egyetlen egyet sem. A tavaszi őzbak szezon gyakorlatilag kimaradt – értékeli Kemenszky a kialakult helyzetet.

A nagyvadban bővelkedő Somogy megyei vadásztársaságok még bízhatnak abban, hogy az őszi szarvasbőgés és az év végi vaddisznóhajtás – feltéve, hogy nem lesz második hulláma a koronavírus-járványnak – már kisebb visszaesést produkál, a korábbi évekhez viszonyítva. Az alföldi területek azonban a bevételeik nagyobb részét vesztették el az őzbakszezon kiesésével. Kemenszky szerint a foglalások és a visszajelzések alapján az év vége felé eső hónapok sem biztatóak és nem tudjuk azt se, lesz-e második hulláma a járványnak, és ha igen, az hogyan fog hatni a vadászati turizmusra. A Magyarországra jövő külföldi vadászok leginkább Németországból, Ausztriából, Olaszországból, Franciaországból és a Benelux államokból – azaz a járvány által sújtott országok – érkeznek.

Kiesett a bevétel, de a kiadások nem csökkentek

Az egyesületi formában működő vadásztársaságoknak jellemzően nincsenek jelentősebb tartalékaik, feladataik és ahhoz kapcsolódó állandó kiadásaik, főleg személyi jellegűek – ilyen a hivatásos vadászok bérköltsége –, de más jellegűek is, amilyen a vadászházak és lesek karbantartása, a járművek üzemanyag- és szervizköltsége, a haszonbérleti díjak viszont bőven vannak.

„Állandó bevételt jelent a tagdíj, ám ez nem egy jelentős összeg, nem a legnagyobb bevételi forrása a társaságoknak. Ezen felül van a vadhús árbevétel – ez jelentős –, a vadhúspiacot viszont elsők között tette tönkre a koronavírus-járvány, hiszen megszűntek a külföldi felvásárlópiacok, erősen korlátozódott a feldolgozás, az átvételi árak emiatt jelentősen visszaestek, ezért ezzel sem lehetett az év első felében számolni. (A vadhúsfeldolgozást nem csupán a koronavírus, hanem az országban harmadik éve jelen lévő afrikai sertéspestis járvány is sújtja. A két betegség hatványozottan hat az árzuhanásra.) A harmadik bevételi forrás a bérvadászat, ami lehet belföldi is, de túlnyomórészt külföldi, mind az őzbak-, és gímszarvas vadászatok, valamint a vaddisznóhajtások esetében. A társaságok jelentős részében a külföldi bérvadászatok adják ki a bevételek legnagyobb hányadát” – sorolja Kemenszky, miből gazdálkodnak a vadásztársaságok.

Pechtol János, az Országos Magyar Vadászati Védegylet ügyvezető elnöke négy fő okra bontja a társaságok bevételkiesését a 2020-as vadászati évben: a bérvadászat kiesése, a lőtt vad és az élővad értékesítésében történő visszaesés, a vadászható apróvadfajok tenyésztésének bizonytalansága és a vadászati szolgáltatás elmaradása ‒ hiszen ha nincs külföldi vadász, akkor nincs szállásból, ellátásból származó bevétel se.

Ezzel szemben a kiadások állandók, ilyenek a személyi jellegű kiadások, a területbérleti, haszonbérleti díjak, amelyeket minden évben fizetni kell, a vadászházak fenntartása, a takarmány, etetőanyag, só költsége. „Amikor felismerték, hogy a legnagyobb kiesések a turizmust fogják érni, akkor a külföldiek bérvadászatát a mentett ágazatok közé sorolták, ezért nagyon nagy segítség volt az a kormányzati intézkedés, hogy a hivatásos vadászok és más vadásztársasági alkalmazottak bérének járulékait részlegesen, három hónapra elengedték” – ismerteti Kemenszky, milyen állami segítséget kapott az ágazat.

Az állam viszont nemcsak segíteni, elvenni is tud. Ha a társaságok nem teljesítik a megyei vadászati hatóság által jóváhagyott kilövési tervet, akkor a vadászati törvény szerint bírság is kiszabható a vadásztársaságokra. Amint azt a Pesti Hírlap a Vadászati Védegylettől megtudta: Somogy és Tolna megyében, ahol nem tudták teljesíteni a nagyvadtervet, ki is szabták a bírságokat a társaságokra, azaz a vadászatok járvány miatti – bevételkiesést is jelentő – elmaradásáért még külön büntetést is kell fizetniük.

Hasonló problémát jelent a vadkár, amelyet a társaságok a gazdáknak fizetnek, hiszen nem csak a bevételek estek ki, de ezzel együtt a kiadások is nőhetnek: „A vadkár jelenleg fekete ló. A járvány miatti korlátozások alatt a 65 év feletti vadászok nem tudtak részt venni a vadkárelhárításban, ezért nőhet az emiatt kifizetendő összeg is” – mondja Kemenszky, hozzátéve: bizakodó ebben a kérdésben, mivel a rendkívüli helyzetre való tekintettel idén a gazdák aktívabban vettek részt a földek őrzésében.

Bajban az Alföld

„Elsősorban az alföldi vadászatra jogosultakat érintette keményen ez a pár hónap, hiszen egybe esett az őzbakvadászat és veszélyhelyzet kezdete, ami ellehetetlenítette a külföldi vadászok beutazását” – mondja Pechtol. Az őzbak vadászata majdnem nullára csökkent, hiszen április 15-én indult a szezon. Magyarországon átlagosan 40 ezer őzbakot lőnek, amelyből nagyjából 25 ezret – azaz több mint a felét – külföldiek szoktak elejteni. Ez az árbevétel hiányzik most az alföldi vadásztársaságok kasszájából. Nem csak a bérvadászat árbevétele maradt el, hanem a vadhús értékesítéséből származó is, mivel a vadfeldolgozók és felvásárlók kapacitásai is telítődtek, nem tudták a vadhúst külföldre eladni, és az árak pillanatokon belül leestek. Legmagasabb áron az őzet vették, az őzhús 1200 forintos ára harmadára esett vissza, de amint telítődtek a hűtőkamrák az magával rántotta a szarvas és a vaddisznó árát is – ismerteti a Vadászati Védegylet ügyvezető elnöke.

„Békés megyében él Magyarország legnépesebb őzállománya, mintegy 40 ezer a létszám, ebből mintegy 4 ezer őzbak kerül terítékre, az április közepétől kezdődő szezonban 6 engedélyt adtunk, ki máskor ez 150-200 körül szokott lenni” – mondja Zuberecz Tibor, Békés megyei fővadász. „Az őzhúsnak nagyon magas ára volt, és azt tartotta is, de a nagy felvevő piacok – elsősorban Németország, ahol nagyon szeretik az őzhúst – kereslete is visszaesett, bezártak az éttermek és visszaesett legalább a felére a felvásárlási ár. Erdeink nincsenek nagyon, apróvad van és őz. Ha egy társaság életét nézzük, akkor az első bevétel az őz bérvadászata és az őzhús értékesítése lenne, amitől a társaságok elestek. Ez azért is baj, mert a mezei nyúl – aminek szintén Békés megyében van a legjelentősebb állománya – szintén jelentős bevételt hozhat, de a befogások ideje november-december, és a kettő között nagyon nagy az időbeli különbség, ha az őz kiesik, akkor év végéig nincs bevétel. A mezei nyúlnak ráadásul elsősorban Olaszország a felvevőpiaca, ami megint nagyon bizonytalan. Marad a fácán a közvadásznak, amit tenyésztenek, és ha kiesik az őzbakszezon, akkor nem biztos, hogy a társaság tudja ezt fedezni, akkor pedig a fácán is kiesik. Ha az egyik dominó borul, akkor a másik is” – ismerteti Zuberecz, milyen nehéz helyzetbe kerültek az alföldi vadásztársaságok.

Természeti katasztrófa, tönkremenő gazdák

Az nem csak a vadásztársaságok belügye, ha tönkremennek és a hasonló gondokkal küzdő szomszédos társaságok sem tudnak belépni a helyükre, ha nincs aki gondozza a területet, akkor megnő a vad és az ember közötti interakciók száma, nő a vadkár is, kárt szenved az ökoszisztéma.

„Elsősorban a természetben okozna károkat, hiszen az ökoszisztémában keletkezne vákuum” – mondja Pechtol arra a kérdésre, mit jelentene, ha tönkremennének a vadásztársaságok. Mint ismertette, az eljárásrend szerint, ha a területre nem talál bérlőt a tulajdonosi társaság, akkor kényszerhasznosítással az állam lenne kénytelen belépni a területre, hiszen a vad az állam tulajdona.

„Bődületes, de helytálló közhely, hogy a szabályozó szerepet az állatvilág azon részében, amelyet úgy hívunk, hogy vad, Magyarországon már nagyon régóta az ember tölti be” – mondja Kemenszky. „Van egy szimbiózis a mezőgazdaságból és a vadgazdálkodásból élő emberek között. A vadlétszám a források függvényében növekszik. A magyarországi kukorica vetésterületek jelentős része Somogy és Tolna megyékben van, ha itt nem korlátoznánk – csak a vaddisznó-populáció – létszámát, akkor az a kukoricatermés függvényében és nagyragadozók hiányában szinte korlát nélkül nőne. Ha nem lenne ott a vadász, mint állományszabályozó, akkor tönkremennének a gazdák.”

Zuberecz Tibor szerint a tavaszi aszály kétszeresen is sújtotta a gazdákat, mert ilyenkor nem csak a hozamok visszaesésével, de növekvő vadkárral is kell számolni: „Azt látni kell, hogy februártól május közepéig egy deka eső nem esett, ráadásul hideg is volt, a napraforgók úgy kínlódtak, hogy legszívesebben visszabújtak volna a földbe. Mivel a vad elsősorban vegetációs vízből fedezi a folyadékigényét, például napraforgóból, rengeteget szenvedtek a vadásztársaságok, hogy a nyulak és az őzek ne egyék meg a napraforgót. Néhol már majdnem polgárháborús állapotok uralkodtak.”

„Ha nem romlik a helyzet a következő hónapokban, újraindul a gazdaság, akkor hiszek benne, hogy a leginkább érintett alföldi társaságok is átvészelik ezt a nehéz időszakot” – mondja Pechtol János, hozzátéve, hogy érdekképviseletként azért harcolnak, hogy az időszak átvészelése érdekében a vadhús és az élő vad áfáját csökkentsék. „A vadhús és a vadásztatás áfáját is lehetne csökkenteni. A halhús áfája – mondván, hogy egészséges – 5 százalék, én azt mondom, hogy a vadhús is ilyen, szintén bio, alacsony a zsírtartalma, főleg az őz, nyúl és fácán, akár a közétkeztetésbe is be lehetne vonni – volt már erről szó –, és nem lenne rossz, ha a felhalmozódott készleteket az állam egy stabil áron megvásárolná. Szerintem ezt az emberek is szívesen vennék” – jut hasonló következtetésre Zuberecz Tibor, aki szerint még a legjobban kitett alföldi vadásztársaságok is kihúzhatják november-decemberig, ha nem üt be a második hullám. Ha lesz, akkor viszont a társas vadászatok is elmaradnak és a 70-80 embert igénylő élőnyúl befogást sem lehet megszervezni, és akkor nagyon sötét jövő elé néznek a társaságok: „Úgy gondolom ettől függ. Ha nem lesz második hullám, akkor talán túléljük, fogcsikorgatva, mínusszal zárva, de túléljük. Ha lesz, akkor a végét jelentheti a jelenleg a civil törvény szerint működő társaságoknak.”

Tálos Lőrinc
(A cikk a 2020. július 10. Pesti Hírlapban jelent meg.)
0
0
0
s2smodern
powered by social2s