kieso bevetelekA koronavírus terjedésének megállítása, lassítása érdekében hozott intézkedések miatt több vadászatra jogosult nehéz helyzetbe kerülhet, mert a bevételek jelentős csökkenése mellett a vadkárokat változatlanul ki kell fizetniük a társaságoknak – belátható, hogy a költségvetési egyensúly felborulása komoly likviditási gondokat okozhat, illetve okoz már most is.

– A vadásztársaságok – és akkor most fókuszáljunk a zalaiakra – éves kiadásainak harminc-negyven százalékát is kiteszi a vadkár, bizonyos helyeken még többet – bocsátotta előre dr. Nádor László, a vadászkamara megyei szervezetének elnöke. – Ez évről évre enyhén növekvő tendenciát mutat, ám nem annyira a káresetek száma nő, inkább a károk értéke, hiszen ahogy emelkedik a mezőgazdasági termények ára, úgy nő a kárösszeg is. Az új vadászati törvény szerint a társaságok kötelesek az előző évben vadkárra kifizetett összegnek megfelelő pénzmennyiséget egy elkülönített letéti számlán biztosítani a tárgyévben, ami már önmagában is nagy teher.

Idén a határok tavaszi zárása nagy nehézséget okozott a vadásztársaságok gazdálkodásában, és tudni kell, hogy a hazai vadászatra jogosultak túlnyomó többsége az éves bevétel 60–70 százalékát most, a gímbikaszezonban realizálja. Nagy kérdés, hogy a Vadászkamara által elért könnyítés után a külföldről érkező fizetőképes vadászok milyen arányban érkeznek az országba.

– Sajnos az már látszik, hogy nemcsak az idei, de a következő évünk sem lesz könnyű, hiszen utóbbit éppen most alapozzuk, alapoznánk meg, tehát valójában két nehéz évet kell leküzdenünk – fogalmazott a vadászkamara zalai első embere. – A legnagyobb baj, hogy nemigen látjuk a folyamat végét. A helyzet nemcsak minket, vadászokat sújt, hanem a mezőgazdászokat is, hiszen a nincsből nem tudunk fizetni. Mit jelent ez? Azt, hogy jogszerűen hiába jár a vadkárból fakadó kártérítés, könnyen lehet, hogy azt több vadásztársaság nem tudja most kifizetni, hanem esetleg csak jövő év végén vagy azt követően. Ez megállapodás kérdése. Ahol ez nem realizálható, ott jön a pereskedés, miután háromnegyed év múlva a bíróság megállapítja a kárigény jogszerűségét és mértékét, amelyet a vadásztársaság akkor kifizet (tehát ugyanott vagyunk időben) – vagy nem, mert addigra már nem létezik.

A dr. Nádor László által elmondottak nagyon is valós gondok, ezt erősítette meg a csapi székhelyű Csirkevölgy Vadásztársaság vadászmestere, Varga András és hivatásos vadásza, Fülöp István.

– Normál esetben a vadkár mértéke nálunk az éves költségvetés 30–40 százaléka – hallottuk Varga Andrástól. – Ez egy középérték, ha adott évben a vadak körében népszerűbb a kukorica, akkor ez sokkal több is lehet, hiszen az egy drágább takarmányfajta. De a vadkár csak a költségvetésünk egy szegmense, a külvilág általában ezt hallja, pedig van ezenkívül más is: a vadföldek művelése is pénzbe kerül, a hivatásos vadásznak szintén van bére, adott esetben a vadászház fenntartása újabb költségvonzatot jelent, és még sorolhatnám. Mi mostanra körülbelül a tervezett bevételeink harminc százalékát tudtuk hozni… Nos, hát a mostani helyzetet tekintve – ahogy mondani szokták –, innen szép nyerni. Mi tizennégy-tizenöt vendégvadászt vártunk Nyugat-Európából, mások még többet.

A vadászmester azt is elmondta: hiába voltak külföldről előre lekötött vadászataik a gímszarvasszezonra, ezek most kérdésesek.

– Sajnos reális az esély, hogy vadásztársaságok buknak be – és ez nem olyan, hogy holnap újrakezdem. A szervezet megszűnik, de addig is, amíg új vadászatra jogosult kerül a kérdéses területre, valakinek fizetnie kell a vadkárt és egyéb járulékos költségeket – közölte Varga András.

Forrás: Zaol
0
0
0
s2smodern
powered by social2s