A Szolnoki Diana Vadásztársaság tagja, Buzsáki Barnabás decemberben kapta puskavégre élete első toportyánját a Tisza mentén, a Kovácsi ártéren.

– Kettesben mentünk Fejes Zoltánnal, a vadásztársaság hivatásos vadászával őztarvadvadászatra – idézte fel az eseményeket Buzsáki Barnabás. – Felültünk a lesre, majd fél óra múlva azt láttuk, hogy átsurran a nyiladékon egy állat a túloldalra. Egércincogó síppal sikerült visszacsalogatni, és fél négy körül terítékre is került.

Érdekesség, hogy a Tisza innenső oldalán, a vadásztársaság területén még nem lőttek korábban aranysakált – mondta el Buzsáki Bar­nabás. Fejes Zoltán hivatásos vadász viszont hétfő este kapott puskavégre egy aranysakált, szintén Kovácsinál, nem messze onnan, ahol Barnabás is elejtette az állatot.

– Negyven éve vadászom, de nekem is ez az első aranysakálom – árulta el Zoltán. – Ez is fiatal állat volt, csak az enyém kan, Barnabásé pedig nőstény. Elméletileg négy-öt kölyök szokott lenni, valamint az anya és az apa, így várható, hogy találkozunk még több példánnyal is ezen a területen.

– Egyre több egyébként az aranysakál a Szolnoki Diana Vadásztársaság területén is, amely összesen 6500 hektár. Az elmúlt másfél évben négy került terítékre az úgynevezett Kenderáztató területén, hármat lőttek, egyet pedig csapdázással ejtettek el. Kovácsinál ez a kettő volt eddig. De lőttek egyet a Tisza árterében és a Zagyvához közel is.

– Megfelelő életteret találtak itt, van víz, táplálék, búvóhely és nagyon jól tudnak alkalmazkodni. A vadászok nem örülnek, ha megveti a lábát valahol ez a ragadozó, mert a nagyvadak szaporulatát leredukálja.

– Társaságunk fő bevételi forrását az őz adja, így komoly veszteség, ha megcsappan a számuk – hangsúlyozta a hivatásos vadász. Szőke Attila, a Tiszapüspöki Hofi Géza VT hivatásos vadásza a napokban kapta puskavégre tizenegyedik aranysakálját a Tisza árterében, Szajolnál.

– Lesről vadásztam, és láttam, hogy ballag felém. Száz méterre tőlem megállt, akkor tudtam rálőni. Viszonylag nagy példánynak bizonyult – számolt be a vadászélményéről Attila. – Három-négy éve jelent meg a területen ez a faj, azóta folyamatosan jelen van az ártéren. Hol több, hol kevesebb példánnyal találkozunk, de ez az állat igen nagy területeket képes bejárni – mutatott rá a vadász. Mint megtudtuk, negyven felé jár már a lőtt példányok száma.

– Aranysakál van a mi területünkön is – számolt be róla Puskás Béla Csaba, a tiszajenői Tisza Vadásztársaság elnöke. – Az utóbbi időben több példányt látnak a vadászaink, szaporodnak itt is. Tavaly öt-hat állatot lőttek. Itt rengeteg őz van, az aranysakál pedig csapatban vadászik, így könnyen elkapják a fiatalabb állatokat, így nem örülünk a jelenlétüknek. Találkoznak toportyánnal a Karcagi Nagykun Vadásztársaság területén is.

– Gyarapodott, az utóbbi két évben viszont stagnál az állományuk – mutatott rá Hubai Imre Csaba, a társaság elnöke. – Ennek egyik oka, hogy az életterüket megtalálták itt, nem véletlenül nádi farkas a másik neve ennek a ragadozónak, viszont a táplálékláncba még nem tudott annyira bekapcsolódni, mint a konkurens róka.

– Vadászterületünk 26 200 hektár, itt évente 10–14 aranysakált lőnek, de Karcag 36 ezer hektáros közigazgatási területén évi 18–20 darab is terítékre kerül. Ha találkoznak vele a vadásztársak, kilövik, hiszen dúvadnak számít.

Kasuba András, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Vadászkamara titkára, megyei fővadász hírportálunknak elmondta, az aranysakálok egyedszáma megyénkben is folyamatosan növekszik. Két éve, 2019-ben 148 került terítékre, tavaly ennél körülbelül hússzal több. Ha pedig nő az elejtett darabszám, akkor az azt jelzi, hogy az állomány is növekszik.

Forrás: Szoljon