Vadgazdálkodási fórumra hívta tagjait az OMVK Somogy Megyei Területi Szervezete, ahol olyan aktuális témákkal foglalkoztak, mint az afrikai sertéspestis elleni védekezés és az aranysakál jelenléte a megye vadászterületein.

A már hagyományos vadgazdálkodási fórumra érkezetteket Zányi Zoltán, az ASP tanácsadói hálózat Somogy megyei tagja köszöntötte. Nem festett túl rózsás jövőt a résztvevők előtt a találkozó első előadója, Szabó László, az afrikai sertéspestissel (ASP) sújtott Nógrád megye területi szervezetének titkára. Azt mondta, siralmas látványt nyújt, amikor elpusztult vaddisznókocát találnak az erdőben, s látják, ahogy az éhes malacok próbálnak táplálékhoz jutni.

– Én magam sem hittem el, hogy a pestis ideér hozzánk, de megtörtént – mondta. – Kint a kukorica, de jó esetben az őz eszi meg, vagy a szarvas, egyébként pedig a cinegék – mondta Szabó László, aki előadásában kitért a megelőzés fontosságára, kiemelve, hogy Somogy megye még felkészülhet az ASP felbukkanására és előnyt kovácsolhat abból, hogy ma még csak az ország északi részein van jelen a vírus.

– Ha itt felbukkan az afrikai sertéspestis és beveszi magát a nádasok mélyére, ott még a tetemeket sem fogják megtalálni, csak akkor, ha már késő – emelte ki. – Az alapos felkészüléshez szükséges az állomány gyérítése, az alapos fertőtlenítések, a vaddisznó–házisertés-kontaktus meggátolása, s az is, hogy növeljék a társas vadászatok számát. Hiszen az ASP megjelenése drámai változásokat hoz egy-egy vadászatra jogosult életében. Nógrádban volt olyan vadásztársaság, amely költségvetésének felét vesztette el miatta. S míg korábban a mintaként begyűjtött vaddisznókért 50, illetve 100 ezer forintos állami kártalanítás járt, s ezzel kompenzálni tudták a vadászatok kiesését, valamint a vadhúseladásból származó bevétel megszűnését, addig mostanra mindössze 40 és 20 ezer forintot adnak vaddisznónként.

– Illúzió azt hinnünk, hogy az afrikai sertéspestis nem fog ideérni – mondta el lapunk érdeklődésére Kovács Gábor, a Gyékényesi Hármashatár VT elnöke. – Azonban az is illúzió, hogy kiirtsuk a vaddisznót. Melyik évszakban, búgás előtt vagy után érti ezt a gyérítési terv megalkotója? A mi 5400 hektárunkon huszonöt vaddisznó élhet. Mindannyian jól tudjuk: ha a helyzet úgy marad, ahogy most van, akkor a vaddisznóállományunk ki fog pusztulni. Nem vagyok egyedül azzal a véleményemmel, hogy sürgős állami beavatkozásra volna szükség. A gyékényesi területen korábban sűrű volt az állomány, amióta a Hármashatár VT kezeli, kordában tartjuk.

Hasonlóan előznék meg a sertéspestis vírusát a Kisberek Vadásztársaságnál is. – Végrehajtjuk a kilövési terveket, de a vaddisznó egy roppant szapora állat, a szaporodási rátája akár kétszáz százalékos is lehet – mondta kérdésünkre Tengerdi Győző, a társaság hivatásos vadásza. Hozzátette, kézben tartják az állományt, az tragikus lenne, ha itt is megjelenne a rettegett vírus.

Az afrikai sertéspestist először 1909-ben Kenyában írták le, az európai kontinensen először 1957-ben ütötte fel fejét Portugáliában, s egészen 1995-ig csak a Pireneusi-félszigeten volt jelen. Később már Szardínián is megjelent, majd az elmúlt években Oroszországon és Kínán keresztül megérkezett Európa közepébe, s 2018-ban hazánkba is. Mostanáig az ország északi és északkeleti megyéiben voltak jobbára fertőzött területek. De a NÉBIH tájékoztatása szerint idén szeptemberben már Fejérben is találtak elhullott állatot. A vírus roppant jó túlélő, hiszen akár 30–40 évig is képes túlélni, és nincs rá a tudomány jelenlegi állása szerint vakcina. A vírus embert nem betegít meg, azonban a vaddisznó és a házi sertés lázas lesz tőle és elpusztul. Jelentős gazdasági kárt okoz, tehát a vírus az állattartóknak, valamint a vadászatra jogosultaknak is. A már említett nógrádi területek egykoron az ország legjobb vaddisznós területei voltak, napjainkban pedig akár Tolna megyéig utaznak a nimródok, hogy disznóhajtáson vegyenek részt.

Forrás: Sonline