Aki keveset ad, talán az adja a legtöbbet „Azok a jótékonysági vadászaton részt vevő vadászok is hozzájárulnak a sikerhez, akik nagyon szerény jövedelemmel rendelkeznek, és nem engedhetik meg maguknak, hogy minden évben elejtsenek mondjuk két kapitális bikát. Ők szerényen, visszafogottan, alapvetően a vadkárelhárításban részt vállalva, de kitartóan végzik azt a szenvedélyüknek megfelelő vadászati tevékenységet, amely a magyar mezőgazdaság szempontjából kiemelkedő jelnetőséggel bír. Példaértékű a magyar vadászok adakozása, mert még akinek kevés van, akinek éppen csak van valamije, akinek néha még az is gondot okoz, hogy a legolcsóbb régi IZS puskájához normális sörétes lőszert vásároljon, ő is részt vesz a jótékonysági vadászaton, ezzel hozzájárul anyagilag a vadászok összefogásához, amellyel a beteg gyerekeket segítjük.”
Ezekkel a szavakkal köszöntötte L. Simon László, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója az országos jótékonysági vadászat 19 legaktívabb és legönzetlenebb támogatóját, akik megyéjüket idén képviselve, átvehették a Széchenyi Emlékplakettet.
Talán másoknak is feltűnik ez a szempont, hiszen amúgy kevés szó esik a vadásztársadalom ezen részéről. Nem csak a közvélemény szemében jelenik meg úgy a vadász, hogy az dúsgazdag vállalkozó vagy befolyásos politikus lehet csak, aki megengedheti magának, hogy egy hétvége alatt elköltsön súlyos százezreket vagy akár milliókat. Köztünk, vadászok körében sem szokás firtatni, hogy mit tehet az, aki ellenállhatatlan vonzalmat érez a vadászat iránt, de az anyagi lehetőségei nem engedik meg számára a gyakori és rendszeres kimenetelt. Talán a szemérmesség miatt van ez így, hiszen a szűkös anyagi helyzetére senki sem büszke. Talán a tapintatról is szól az elhallgatás, hiszen akinek sok pénze van, nem akarja megbántani azokat, akiknek nincs. És talán azok miatt is elkerüljük a témát, akik röviden azzal zárják le, hogy vegye mindenki tudomásul: ez a gazdagok sportja, hobbija, ahol nincs keresnivalója a kispénzű polgártásainknak.
Szerencsére sokan vagyunk, akik ezt nem vesszük tudomásul, mert a vonzalmunk annál sokkal erősebb, mint hogy hallgassunk az intelemre. Erről ugyan nem készült felmérés, így pontos adatot nem tudunk említeni, de azzal bizonyosan nem tévedünk, ha azt mondjuk, hogy több ezer kiskeresetű magyar vadász tevékenykedik szerte az országban. Ezen sorok írója is ebbe a csoportba tartozik, így személyesen is örül annak, hogy L. Simon László megemlített minket. Megérdemeljük, mert a vadgazdálkodásban, ezáltal a természetgazdálkodásban és természetvédelemben nekünk is fontos szerepünk van, amely tevékenység nyugodtan nevezhető közérdekűnek. Ráadásul a (sport)vadászat olyan közérdekű tevékenység, amelynek a költségeit az állja, aki végzi, nem pedig pénzt kap érte. Ennek megfelelően mi, kiskeresetű vadászok is sokat áldozunk arra, hogy a szakmai, etikai és biztonsági normáknak megfelelő módon felszerelkezve, valamint a vadászatra jogosultak költségeit fedezve űzzük a szenvedélyünket, amely egyúttal védi az erdő- és mezőgazdaság érdekeit, a természetes élőhelyek növény- és állatvilágát.
Ezen a ponton kanyarodjunk vissza egy pillanatra L. Simon László ünnepi beszédéhez, mert abban nem csak rólunk, szerény jövedelmű vadászokról, hanem a gazdag vállalkozói rétegről is említést tett, akiknek szerinte fontos szerepe van és lesz az egyre nagyobb jelentőségű magánmecenatúra világában. Nekik is példaként ajánlja a főigazgató a jótékonysági vadászatot, amellyel eddig 85 ezer gyermek kezeléséhez járultak hozzá a magyar vadászok. Nos, gondoljunk bele, hogy amikor egymás mellett áll egy dúsgazdag és egy szerény jövedelmű vadász a jótékonysági vadászat valamely helyszínén, befizetve az egységes összeget, akkor az egyik a havi jövedelme 1-2 százalékát (vagy ezrelékét) áldozta a nemes célra, míg a másik mondjuk a 20-25 százalékát (vagy többet). A végeredmény szempontjából nyilván az a fontos, hogy mennyi pénzt kap a kiszemelt kórház gyermekosztálya. Az adakozói mentalitás szempontjából viszont van jelentősége annak, hogy mennyiből áldozok, azaz miről vagyok képes lemondani a számomra fontos ügy miatt.
Forrás: Nimród
