A hét elején volt a biodiverzitás napja, és úgy vélem, a vadászok megérdemlik, hogy a jeles nap kicsit róluk is szóljon.


Pláne, hogy az elmúlt időszak történései igencsak megtépázták a sajnálatos módon amúgy sem nagy renoméjukat, pedig az okszerű vadászaton és vadgazdálkodáson túl is nagyon sokat tesznek napi szinten a természet védelméért. Sokszor a megfelelő ismeretek hiányában támadják őket, és egyesek fejében teljesen téves kép él a XXI. századi vadászember és vadgazdálkodó szerepéről, miközben talán a vadásztársadalomnak soha nem volt akkora jelentősége a természetvédelmet illetően, mint napjainkban. Ma a természetközeli szakmák (vadászok, erdészek, mezőgazdászok) képviselői azok, akik még valóban egyek a természettel, benne élnek, együtt lélegeznek a natúrával, hisz életük ütemét az diktálja. Ők csöndben, méltósággal teszik a dolgukat akkor is, amikor éppen zúdul a fejükre a népharag. Erre kiváló eszköz a közösségi média, hisz az ott megjelent információk – tekintet nélkül a valóságtartalmukra – rövid időn belül körbejárják a világot, aztán egy öngerjesztő folyamat eredményeképpen – egyik komment követi a másikat – majd végül feltételezésekre, találgatásokra, téves, rosszabb esteben félrevezető információkra alapozva hirdetnek ítéletet a laikusok, melynek legtöbbször az a vége, hogy pálcát törnek a vadászember feje felett, pedig a vadászat és a természetvédelem kéz a kézben jár és a kettő egymástól elválaszthatatlan.

Mellőzve a féligazságokat, lássuk a puszta tényeket, a vadállomány nagyságának szabályozásán túl – ami a fenntartható vadgazdálkodás alapja, s mint ilyen előfeltétele a biodiverzitásnak – mit tettek a vadászok az elmúlt 10 évben a biológiai sokféleség megőrzése érdekében.

A FACE (Vadászati Szervezetek Európai Szövetsége) Biodiverzitás-kiáltványa a vadászat és a természetvédelem közötti szoros kapcsolatot mutatja be és 2013. óta gyűjti a bizonyítékokat arra vonatkozóan, hogy az európai vadászok milyen hathatós módokon járulnak hozzá az EU 2030-ig előirányzott biodiverzitási stratégiájának sikeréhez. A szervezet a projekteket nem csupán számontartja, de nyomon is követi, és az információkat éves jelentések formájában mindenki számára közzéteszi a https://www.biodiversitymanifesto.com/ oldalon. Puszta tény, hogy a 2022-es évi jelentés a vadászok 498 természetvédelmi kezdeményezésén alapul, és a deklaráció adatbázisa naponta gyarapszik az olyan projektekkel, melyek a vadászok biodiverzitás növelésére irányuló erőfeszítéseit mutatják be. Jelen írás terjedelme nem teszi lehetővé ezek mindegyikének felsorolását, de hogy szemléltessem, milyen széles a paletta, a legkülönbözőbb területek vonatkozásában egy-egy konkrét példát kiragadnék.

Mivel az élőhelyek változatossága magas biodiverzitást eredményez, a vadászok törekszenek annak megőrzésére, illetve helyreállítására, így óvva a védett állat- és növényfajokat. Sok természetvédelmi projekt a vizes élőhelyek, erdők védelmére összpontosít, emellett a vadászok Európa-szerte fontos természetvédelmi megmozdulásokban vesznek részt, amelyek a szénben gazdag élőhelyek helyreállítása révén hozzájárulnak az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez is. Hazánkban az Országos Magyar Vadászkamara az Országos Vadgazdálkodási Alapból biztosít forrást a vadászatra jogosultak számára az élőhelyfejlesztésre.

A vadászok számos tevékenysége irányul a védett fajok megóvására, Németországban a solymászokkal közösen mesterséges fészekodúk telepítésével segítik az őshonos bagolyfajokat, mert az odúlakó madarakat veszélyezteti az idős, természetes faüreggel rendelkező fák hiánya. Spanyolországban a vadászoknak az általuk végzett intenzív ragadozógyérítés révén a reznektúzok védelmében – a faj populációja majdnem a felére csökkent az elmúlt 11 évben – van kulcsfontosságú szerepük a természetvédelmi szakemberek szerint. A sokféleséget növelendő, a homokmégyi Dózsa Vadásztársaság tagjai – a vegyszermentes ökológiai gazdálkodás mellett – a „Foglyot vissza az Őrjegbe!” program keretében igyekeznek visszatelepíteni az egykor nagyszámban előforduló, de mára megcsappant egyedszámú madarat a területükre.

A vadászok számos információt szolgáltatnak a kutatók számára az invazív fajokkal kapcsolatban (pl. mosómedve, nyestkutya), részt vesznek az idegenhonos fajokra vonatkozó adatgyűjtésben, Franciaországban például kameracsapdák segítségével végzik az eurázsiai hiúzpopulációk monitorozását, elektronikus és nyomtatott képzési és tanácsadási anyagokat, valamint videóanyagokat készítenek, így a szemléletformálásból, ismeretterjesztésből is kiveszik a részüket. Erre vannak hazai példák is: egy közülük az OMVK „Ismerd meg a vadászokat”! elnevezésű ifjúságnevelő programja.

Szlovákiában egy, az őz és az apróvad szaporulata, valamint az egyéb fajok védelme érdekében 2017-ben életre hívott projekt keretében a vadászok webes alkalmazást biztosítanak a gazdáknak, akik előre bejelentik a kaszálások idejét, a vadászok pedig különböző megelőző intézkedéseket tesznek a szaporulat megóvása érdekében. A projekt keretében a termokamerás drónokat is tesztelik.

Észtországban a vadászok annak érdekében tesznek erőfeszítéseket, hogy a vadütközések számát csökkentsék. Eddig mintegy 600 fényvisszaverőt szereltek fel az autópályák menti baleseti gócpontokra, amelyek a mozgó autók fényszóróit fénysugárként verik vissza az erdőbe. A projekt 8,5 kilométer hosszan, 17 útszakaszra terjed ki.

A vadászok rendszeresen vesznek részt különböző fásítási akciókban is, Máltán például egy 10 éves projekt keretében 1 000 000 őshonos fát és cserjét ültetnek, de hasonló megmozdulásokra számos példa van hazánkban is.

Egy franciaországi projekt keretében a vadászok a lőszerek regionális újrahasznosítási hálózatának kiépítését kezdeményezték, de Európa-szerte évtizedek óta szerveznek rendszeresen szemétszedő akciókat is, így csökkentve a környezetterhelést. Ilyen aktivitásokra hazánkban is van példa bőven, a vadászatra jogosultak gyakran maguk kezdeményezik az akciókat, de szívesen csatlakoznak egyéb szervezetek felhívásához is.

Puszta tény, hogy a sort még hosszan lehetne folytatni, hisz a vadászatra jogosultak az említett projekteken kívül is folyamatosan keresik a módozatait a biológiai sokféleség megőrzésének, illetve növelésének és ahogy az elmúlt egy évtizedben, úgy a következő 10 esztendőben is nélkülözhetetlen szereplői lesznek az EU 2030-ig kitűzött biodiverzitási stratégiája sikeres megvalósításának Európa-szerte.

Forrás: Nimród