A közösségi média előnye, hogy naprakészen tájékozódhatunk minden olyan friss történésről, amelyről a fősodratú média csak hetekkel később számol be, ha egyáltalán beszámol!

Ezért aztán, aki a közösségi platformok rendszeres és lelkes, mindennapos látogatója, az tökéletesen képben lehet az aktuális napi történések első kézből történő értesüléseivel kapcsolatban. Ez minden témára igaz, legyen az politika, bulvár, gazdaság vagy éppen a természet.

Ez utóbbival kapcsolatban aztán napi mélységű információkat szolgáltatnak a neten működő nyilvános vagy éppen titkosított, zárt agancskereső, agancsgyűjtő oldalakon működő, ma Magyarországon a lehető legnagyobb létszámú és legszélesebb rétegeket felvonultató tagsággal rendelkező csoportok tömegei. Csak a hazai neten több száz ilyen agancsgyűjtő csoport működik, ebből legalább ötvennek én is állandó tagja vagyok.

A tagok aktívan járják a természetet, erdőt, mezőt, nádast, mocsarat és megfigyeléseiket, tapasztalataikat fotók feltöltésével támasztják alá, teszik dokumentációs értékké.
Innen lehet aztán információkat gyűjteni egyes vadászterületeken döggé lőtt és a területen kint hagyott érmes gímbikák, vadkanok, őzbakok oszladozó tetemeiről, kályhával felszerelt, díványos, kulcsra záródó luxus magaslesek meglétéről, Magyarországon feltűnő nagyragadozók (medve, farkas) természetben visszahagyott nyomairól, erdei szemetelésekről, természetkárosításokról, vadorzási nyomokról.

A minap, fotóval mellékelten, egy zerge került elő a Gerecséből, dokumentálva ennek az Alpokban őshonos vadfajnak a magyarországi tartózkodását! Általában nyugati határaink mentén (Sopron környékén) elő-elő szokott fordulni, bár egyáltalán nem gyakori. Jelenleg a Gerecse mélységében történő előfordulása, feltéve, ha nem emberi segítség járult hozzá a megjelenéséhez, akkor mindenképpen szenzációnak számít!

Forrás: Horváth Zoltán – A vad és környezete / Agrojager
A fényképet készítette: Bakó Ferenc