Május 11-én különleges vadászati kiállításra várták az érdeklődőket Parádfürdőn. A Freskó Teremben rendezett eseményen a Mátra környékén hullajtott gím agancsokból nyílt kiállítás, ahol több száz gím bika agancsát mutatták be.

Immár hatodik alkalommal rendezték meg a „Koronás bika védelme, öregbítése” című program bemutató eseményét, amelyet a Parádi Várhegy Vadásztársaság szervezett hagyományteremtő és ismeretterjesztő céllal. A Freskó Terem falai között több száz gím szarvasbika agancs került kiállításra, lehetőséget adva arra, hogy a látogatók nyomon kövessék az elmúlt évek gím állományának minőségi javulását.

Közel 400 agancs volt a kiállításon

A kiállított darabok között különösen figyelemre méltó agancsok is helyet kaptak – ezek ékes bizonyítékai annak, hogy a vadásztársaság által képviselt kíméletes, hosszú távú szemlélet nem csupán elvi, hanem gyakorlati eredményekkel is jár. A kiállítás célja nem pusztán a trófeák bemutatása volt, hanem az ismeretterjesztés és a tapasztalatcsere elősegítése is.

Kokovai Árpád természetvédelmi felelős nyilatkozott portálunknak arról, hogy hogyan is néz ki egy agancs lehullása.

A gímszarvasbikák minden tavasszal elvetik agancsukat, majd újat növesztenek, amely az évek során egyre nagyobb és díszesebb lesz, általában a jó képességű egyedeknek. Körülbelül tíz-tizenegy éves korukra érik el az agancs fejlődésük tetőpontját, ekkor válnak elejthetővé. A gyengébb, állományba nem való példányokat szelektálják, hogy csak a legjobb genetikai adottságú bikák vehessenek részt a szaporodásban. Az agancsokból a kor és fejlettség is megállapítható, de ez gyakorlott szakértelmet igényel, különösen az idősebb egyedeknél.

A természetvédelmi felelős arról is beszélt, hogy a kiállítás nem csak az idősebbeknek szól, de az újonnan végzett diákoknak is hasznára válhat.

—Az ilyen kiállítások fontos célja az is, hogy a fiatal, pályakezdő, vadőrök, vadászok gyakorlati tapasztalatot szerezzenek. Az iskolai képzés során ugyanis sok esetben nem nyílik lehetőségük az agancsok alapos tanulmányozására, így ezek az alkalmak pótolják a hiányzó terepi tudást – különösen akkor, ha rendszeresen ellátogatnak az ilyen és hasonló rendezvényekre, és valóban érdeklődnek a szakma iránt.

A kiállításon közel 400 agancsot mutattak be, köztük öt magángyűjtő egyéni kollekciója is, amelyeket tulajdonosaik évek óta gondosan őriznek. A tárlat különlegessége, hogy átfogó képet ad egy gímbika életútjáról: az igazán tanulságos következtetések akkor vonhatók le, ha egy példány agancsait több éven át – akár öt-hat éven keresztül – sikerült nyomon követni. Így látható igazán, hogyan fejlődik egyetlen állat agancsa az évek során – mondta el lapunknak Kokovai Árpád.

Forrás: HEOL