Hogyan lesz a babos disznó és miért nem kívánatos az állományba?  Tavasszal apró vadmalacok lepik el az erdőt, ám a csíkos apróságok közé olykor „pettyes” egyedek, fekete foltos, ún. „babos” malacok is vegyülnek.

Hogyan kerülnek ezek a példányok az állományba és milyen jelentőséggel bírnak a vadkanok agyaralakulását illetően? Jakus László, a SEFAG Zrt. Szántódi Erdészetének vadgazdálkodási ágazatvezetője mondta el az alábbiakat: „Több száz évvel ezelőtt, amikor még Somogy és Zala erdei egybefüggő területet alkottak, a két szomszédos megyén egész kondákat hajtottak át a kanászok. Az 50-100 kocából és 1-1 kanból álló kondát tavasztól őszig makkoltatták az erdőn, ezek a példányok akkor óhatatlanul találkoztak a vaddisznókkal, de nem is kell ennyire visszatekinteni az időben, napjainkban is előfordul, hogy a vaddisznó befogására élesített eszközökkel házi sertéseket fogunk.

A háztájiból megszökött sertések olykor hónapokat töltenek kinn az erdőn, ennek bizonyítéka a terítékre került babos disznó. A gondos vadgazda ugyanis igyekszik ezen példányokat minél előbb elejteni, próbálva ezzel is javítani az állományán. A 2000-es évek elején, – amikor a Szántódi Erdészetnél közel 2000 db vaddisznót hasznosítottunk egy idényben -, 8 % körül volt a babos disznók aránya a terítéken. A vaddisznók háztáji sertésekkel való keveredése – legyen az mangalica vagy lapály -, a kanok agyaralakulására is rányomja bélyegét, tekintve hogy a házi sertéseknek rövidebb az orruk és az állkapcsuk. Feltételezzük, hogy a hibridizáció az állkapocs bizonyos szintű módosulását eredményezi és a pár milliméteres eltéréseknek nagy jelentősége lehet.

Ha ugyanis máshogy nő az állkapocs, a kanok éppen azt a hosszt fenik el, ami a bírálaton a centimétereket adná. Ha a dél-dunántúli vadkanok agyaralakulását összevetjük pl. a zempléni kanokkal, ahol nem volt jellemző a makkoltatás – tehát kisebb volt az esély a házi sertés és a vaddisznó keveredésére -, azt tapasztaljuk, hogy egészen más formát mutatnak. A somogyi vadkanok az utolsó 3-4 cm-t, ami a 18 cm-es méret felett a kapitális méretet eredményezné, az eltérő dőlésszög miatt általában elfenik. Még a 2000-es években sem volt jellemző a 20 cm-t meghaladó agyarhosszal rendelkező kan a terítéken, évente esett ugyan néhány kapitális példány, ám nem annyi, mint amennyire az állomány nagysága alapján számíthattunk volna. Az érmesarány ettől függetlenül nem volt rossz, mert az öreg kanok agyara – eltekintve a hosszmérettől -, széles és vastag volt, ez pedig a pontszámokban is megmutatkozott”.

Forrás: SEFAG Zrt. / Agrojager