hóvirágAggódnak a nagymákfaiak: a település határában lévő erdőben kivágtak két hektár fát.
Tegyük hozzá: engedéllyel. A falubeliek attól tartanak, hogy az erdőből eltűnik a tőzike és a hóvirág. Az is aggasztja őket, hogy a falujukon át akarják elszállítani a fát. A nagymákfai Akácfa utca elejére kitettek egy 7,5 tonnás súlykorlátozó táblát, az utca végén ledepózott fát azon nem lehet elszállítani.
Tipikus magyar történet: sok szereplővel, megannyi hatósággal és hivatalos papírral. És persze vitával.
Aggódó nagymákfai fiatalember, Kiss Lajos telefonált szerkesztőségünkbe: a falu határában lévő, tőzikében és hóvirágban gazdag hetvenhektáros erdőt kivágják, ráadásul a jelentős famennyiséget a falujukon keresztül akarják elszállítani.
A nyomozást az íróasztal mellől kezdtük: a kivágásokat engedélyező erdészeti hatóságnál - a Vas Megyei Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Erdészeti Igazgatóságán - érdeklődtünk. Nagy Imre igazgató azonnal bekérette az ügy dokumentációját, amiből kiderült: a magánerdő tulajdonosainak volt engedélyük a kitermelésre. Még aznap terepszemlére indultunk, az erdészeti hatóság igazgatója kísérőt is adott mellénk, Bősze Balázs kollégája személyében. A kora délutáni találkozón többen voltunk: Komáromi Dezső, a magánerdő tulajdonosait képviselő - és egyben többségi tulajdonos - erdőgazdálkodó, az erdészeti hatóság szakembere és három nagymákfai fiatalember: Kiss Lajos, Gál Zoltán és Gerencsér Zoltán.
A Csörnöc partján beszélgettünk, a patak fölé elhelyezett pontonhídnál. Ezen az ideiglenes hídon hordták ki a patak túloldalán lévő erdőből kitermelt fát. Amit aztán az egyik nagymákfai utca, az Akácfa utca végében depóztak le. Abban az utcában lakik Kiss Lajos is. Aki - több falubelijével együtt - attól fél, hogy a kitermelt fa elszállítása közben megrepedeznek a házak falai. Aggályaikat elmondták V. Németh Zsolt vasvári polgármesternek - a település Kismákfával együtt Vasvárhoz tartozik -, aki a polgármesteri hivatal szakembereivel egyetemben jogosnak találta a panaszt, így az önkormányzati tulajdonban lévő Akácfa utca végére a múlt héten kitettek egy 7,5 tonnás súlykorlátozó táblát. Vagyis: az utca másik végében ledepózott fát azon nem lehet elszállítani.

A nagymákfaiak sok mindent nem értenek, így például azt sem, hogy a védett növénynek számító hóvirágban és tőzikében gazdag erdőben miért engedélyezték a fák kivágását. Hol volt a zöldhatóság és a nemzeti park? És vajon a közút hogy engedélyezhette a fa Nagymákfán, illetve Kismákfán keresztül történő elszállítását?
Ezekre a kérdésekre kerestük a választ a pontonhíd tövében, majd később Szombat-helyen. A Komáromi Dezső és Bősze Balázs által bemutatott dokumentumokból már a helyszínen kiderült, hogy a kitermelés szabályos volt. Sőt: az engedélyezett hathektárnyi terület helyett csak két hektáron végeztek tarvágást. Mégpedig indokoltan: az ominózus öreg faállomány ugyanis menthetetlen. Ami pedig a zöldszerveket illeti, nos a helyzet egy kicsit furcsa: hiába tartozik ugyanis a terület az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű Natura 2000-hez, fakitermelés esetében sem a környezetvédelmi felügyelőségnek, sem a nemzeti parknak nincs hatásköre, azzal csak az erdészeti hatóság van felruházva. Ennek ellenére az erdészeti igazgatóság mindkét szervezet véleményét kikérte, és az ő megjegyzéseikhez igazította az engedélyét. Így például védősávok fenntartását is előírta, az odúlakó denevérek, a csuszka és a nagy fakopáncs védelmében pedig hektáronként öt száraz fa meghagyásához is ragaszkodott. Tény azonban az is, hogy a tőzikével és a hóvirággal senki sem foglalkozott. Tompa Tibor, az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóságának munkatársa szerint nem kell aggódni a hagymás növényekért, azok ugyanis a felújított erdőben is előbújnak majd, igaz, arra jó pár évet várni kell.

Térjünk vissza a kitermelt fa szállításához, hiszen ez is érdekes történet. Főleg, hogy egy telefonhívás után kiderült: az erdőgazdálkodó csak késve, a napokban adta be a pontonhíd felállításához szükséges engedéllyel kapcsolatos kérelmet a vízügyi igazgatósághoz. Nádor Istvántól, a vízügyi igazgatóság első emberétől úgy tudjuk: az igazgatóság szakemberei addigra már megírták a felszólítást, miszerint az erdőgazdálkodónak három napon belül el kell bontania a pontonhidat. A közúti szállítás megint más téma. Mint azt Qaiser Istvántól, a Magyar Közút Zrt. Vas Megyei Igazgatóságának forgalomtechnikai és -kezelői osztályvezetőjétől megtudtuk, az erdőgazdálkodónak csak ahhoz kellett engedélyt kérnie, hogy a fát szállító járművek áthaladhassanak a nagymákfai Mókus-patak feletti hídon. Az engedélyt a gazdálkodó megkérte, a közút kiadta, méghozzá feltételekkel: a járművek - melyek súlyáról nincs szó az engedélyben - legfeljebb óránkénti húsz kilométeres sebességgel mehetnek át a hídon, ahol a szembe- jövő forgalom a faszállító jármű áthaladásával egy időben nem megengedett. Az engedélyt 1200 köbméter fa szállítására kérte az erdőgazdálkodó, akinek a megállapodás értelmében a szállítás kezdetét jeleznie kell a megyei igazgatóságon.
Szállításról azonban egyelőre nem beszélhetünk, a kitermelt fa egy része ugyanis a súlykorlátozó táblával védett Akácfa utca végében, a másik fele pedig a sürgősen elbontandó híd túloldalán, az erdőben van. Magyarul: se ki, se be. Komáromi Dezső azt mondja, vihetné a fát az erdőből egyenesen Rábahidvégre, a két települést összekötő egykori földút azonban az évek során eltűnt. Hogy hogyan, ezt nem sikerült kideríteni, elképzelhető - de ez csak találgatás - hogy a területen gazdálkodó termelők folyamatosan hozzászántottak egy keveset a földjükhöz, és így tűnhetett el az egykori mezőgazdasági út.
Érdekes az is, amit a nemzeti park munkatársa mondott: sok-sok éve szeretnék elérni a Csörnöc menti terület tájvédelmi körzetté nyilvánítását, ám ezt épp az érintett települések lakói nem akarják.
Tipikus magyar történet, tele kérdőjelekkel. Megoldás - úgy tűnik - egyelőre nincs...

Forrás: Vas Népe
0
0
0
s2smodern
powered by social2s