Nyomtatás
Találatok: 1146
vaddisznóZalaszabart, a Kis-Balaton közeli települést ölelő erdő kis- és nagyvadnak egyaránt jó élőhelye, aminek köszönhetően egyre több a visszatérő vendégvadász - tudhattuk meg legutóbbi falujárásunk alkalmával.
A zalaszabari Halász Jenő, a Pacsai Vadásztársaság tagja éppen 25 esztendeje fogott először fegyvert a kezébe. A környék erdeit úgy ismeri, mint a tenyerét, s kollégájával, Leposa József hivatásos vadásszal közösen kalauzolja a térségbe érkező külhoni és magyar vadászvendégeket. Nem mellesleg erdőgazda is, 60 hektárnyi osztatlan közös tulajdonban lévő terület rendjéért, szakszerű gondozásáért felel. (Nagy büszkeséggel mutatta az általa kezelt erdőt - s erre minden oka meg is van, hiszen égig érő, gyönyörű tölgyfák sorakoznak benne, aljzata pedig olyan tiszta, akár egy parkerdőé.)

Elmondta: a szabari vadászok valamennyien a pacsai illetőségű társaságon belül tevékenykednek, ugyanis a Zalaszabar környéki erdőterület mérete nem tette lehetővé az önálló, helyi társaság megalapítását. Igaz, szándék sem volt rá, a már meglévő jó kapcsolat miatt adták bérbe a földhasználók a pacsaiaknak a vadászati jogot.

- Vadászterület minimum 3000 hektáron alakítható ki, a miénk viszont csak körülbelül 1100 hektár körüli - magyarázta. - Erről azonban elmondható, hogy igazi minőséget képvisel, ideális a vadállománynak, mert a fiatalos sűrűtől az öreg erdőig minden megtalálható benne. Utóbbiban a szarvasok, előbbiben pedig a vaddisznók tenyésznek szépen.

Halász Jenő megemlítette, hogy ejtettek már itt el kapitális trófeával, 11,8 kilogrammos fejdísszel rendelkező szarvasbikát is. Amikor pedig annak van ideje, fácánvadászatokat tartanak, s a Kis-Balaton közelsége miatt vízi vadra, például kacsára és libára is lehet menni. A legjelentősebb azonban a disznóhajtás, a legutóbbi, kétnapos alkalom alatt közel félszáz vaddisznó került terítékre. Van miből gyéríteni, ugyanis az utóbbi évek enyhe telei következtében - csakúgy, mint máshol - ez a faj túlzottan elszaporodott.

Ami pedig a vendégforgalmat illeti, a térségbe mind több magyar vadász érkezik. De egyelőre még a külföldiek aránya nagyobb, osztrákok, németek, olaszok, belgák és ukránok jönnek. A vendégek közt sok a visszatérő (főként a gazdasági élet szereplői, üzletemberek), akik hűségesek a szabari vadászterületekhez.

- A válság ellenére azt mondhatom, jó évünk volt - értékelte a minap zárult vadászati szezont Halász Jenő. - Természetesen, mi is érzékeltük a pénzhiányt, voltak vendégek, akik lemondták a vadászatot, helyükre igyekeztünk újabbakat felhajtani - szerencsére, sikerrel.

A szabari vadász azt is mondta, társaságuk jó kapcsolatot alakított ki a mezőgazdasági termelőkkel, a földtulajdonosokkal. Ennek titka szerinte az, hogy gyorsan szokták rendezni a vadak okozta károkat, mindig készek a kompromisszumra. S nem utolsósorban: az etetők, szórók révén igyekeznek az erdőben tartani a vadakat annak érdekében, hogy minél kevesebb kárt okozzanak a szántóföldeken, vetésekben. A téli napokon nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy mindig legyen kint elegendő táplálék az állatok számára.


Pecásparadicsom
A 73 esztendős Durgó István nagy pecás hírében áll. 2000-ben kezdett horgászni, a zalavári egyesület tagjainak létszámát gyarapítja – mint mások Zalaszabarból. A településen ugyanis nem működik horgászegyesület, a 6-7 horgász Zalaváron kívül még Nagyradán és Sármelléken tag. Hobbijuknak leginkább a Kis- Balatonnál hódolhatnak, ahol legtöbbször ponty, harcsa, süllő, kárász és keszeg akad a horogra. Ô maga eddig egy 10 kilós harcsával, illetve 6 kilogrammos fogassal írhatta be magát a horgászok históriás könyvébe.

Forrás: Zalai Hírlap

0
0
0
s2smodern
powered by social2s