mezei nyúlRossz idők járnak moszanság a mezei nyúlra. Fogyóban vannak az élőhelyének számító mezők, rétek, így az állomány nagysága is csökkent.
De közrejátszik hasznosításának (vadászat, befogás) eltúlzása, illetve az elszaporodó ragadozók. A szakember szerint a megoldás: rossz beidegződések és tévhitek helyett megfelelő tudás.


A mezei nyúl sok utódot hoz a világra, ám az utóbbi évek létszámbecsléseiből mégis az látszik, hogy nagy területeken ritkul az állománya. Az utóbbi ötven évben mindig változott a mennyiség, ami természetes, ám az elmúlt pár esztendőben már alacsonyabb szinten ingadozik, sőt a jobb időszakokban sem éri el a korábbiakat. Dr. Szemethy László egyetemi docens, a Vadvilág Megőrző Intézet munkatársa szerint a faj annak ellenére bajban van, hogy a szakemberek tudják, mit kéne tenni a tendencia megállításáért.

– Összetett okai vannak a csökkenésnek. Az erdősített részekről a mezei nyulak beszorulnak az alföldi mezőgazdasági területekre, az ezeken folytatott intenzív gazdálkodás azonban árt nekik. Egy-egy élőhely adottságaihoz hozzátartoznak a jelenlévő ragadozók is, elszaporodásuk ugyancsak hatással van a nyúlpopuláció csökkenésére. 2002 és 2003 fordulóján az elnyúló tél, majd a csapadékos tavasz és a száraz nyár következtében még inkább megcsappant a számuk. További problémát jelent az ideális, 30 százalékos hasznosítási arány túllépése. A nyulak élve befogásánál rossz gyakorlatot követnek. Erre a december elejei időpont a megfelelő, mivel a bejövő tél egyébként is elviheti az állomány jelentős részét, januártól pedig már nem lenne szabad befogni.

A szakember úgy látja, a mezei nyulak számának csökkenését élőhelyük fejlesztésével, takarmányozással, a ragadozók gyérítésével lehet megállítani:
– A művelés alá vont területeken is megteremthetők a nyúl számára szükséges feltételek. Mivel igényli a változatos élőhelyet, szegélyekkel, búvó- és fialóhellyel segíthetünk. Mindössze azzal a rossz szokással kéne szakítani, hogy minden talpalatnyi helyet beszántanak, de úgy is növelhető a terület, hogy a nem használt részeken egy kis erdősávot telepítenek, ahol a nyúl számára elegendő cserjeszint alakulhat ki. A jegenye és nyárfák helyett,cserjesáv is lehetne a földek mellett. A nagytáblás szerkezetet meg kell törni vadföldekkel, sokféle növénnyel, a táblaszegélyek meghagyásával – szögezte le dr. Szemethy László.

Leginkább a gyep, a lucerna, a búzatarló a mezei nyúlnak tetsző környezet. A hiedelmekkel ellentétben a magyar vetésterület 80 százalékát adó kukorica és napraforgó azonban nem jellemző élőterülete. Mivel nem iszik vizet, lédús növényeket fogyaszt, így tápláléka változatos. Nagyrészt nem kultúrnövényeket, hanem gyomfajokat, szedert, bodzát, akácot eszik. Amit talán szintén sokan nem tudnak, hogy a vadfajok mozgásterülete korántsem nagy, nem vándorol, hozzávetőleg 25 hektáros területet jár be. Itt kell hát megtalálnia mindazt, amire szüksége van.

A vadtakarmányozás lényege, hogy mindig jusson valamilyen friss zöldhöz a nyúl. Étkezési periódusában a télre rákészül, az aratásra viszont nem, így az addigi bőség megszűntekor is fontos szerepe van a takarmányozásnak. Ahol pedig túl sok a ragadozó (elsősorban a róka), a számukat mindenképpen gyéríteni kell, hogy megelőzzék a nyúlállomány drasztikus fogyását.

Forrás: Szabadföld Online