Emlékezetes találkozóm volt úgy hat évvel ezelőtt egy alföldi megyénk főrendőrével, akit eredetileg valamiféle gazdasági bűncselekménnyel kapcsolatban kerestem meg.

Miután az interjút befejeztük, elbeszélgettünk a vidéki rendőrélet örömeiről és ürömeiről. Így fordult a szó az illegális fegyvertartásra. Interjúalanyom, tudván, hogy tollamat és füzetemet már eltettem, bátrabban avatott be a kérdéskörbe. Mondandója annyit tett ki, hogy a nagyobb településeket körülölelő tanyavilágban annyi puska, revolver és – horribile dictu – géppisztoly lapul, hogy azzal akár két zászlóaljat is fel lehetne szerelni. A gyilkos szerszámok döntő többsége a második világháborúból maradt itt, de sok érkezett a délszláv háborúk hadszíntereiről is. Emberem azt mondta, a helyi zsaruk – ha nem a sajtónak nyilatkoznak, hanem egymás közt, őszintén beszélnek – elismerik, ezzel a helyzettel semmit sem tudnak kezdeni. Jogalap nélkül nem tarthatnak házkutatásokat, s még akkor sincs könnyű dolguk, ha netán hébe-hóba feljelentés alapján mennek ki valahová. Egy-egy tanyához ugyanis akár négy-nyolc hektár föld is tartozhat, amelyet még az erő és akarat megléte mellett is képtelenség centiről centire végigtúrni.

Beszélgetőtársam szerint tanyánként nyugodtan számolhatunk másfél fegyverrel. Ez alapján csak az Alföldön több ezer illegális lőfegyvert rejtegetnek. Csaknem három évtizedes tapasztalatai alapján állította, a puskák, pisztolyok, automata eszközök 90-95 százaléka önvédelmi célt szolgál, s csak a maradékot használják orvvadászatra. Bár rendőrként kénytelen elutasítani – mondta –, de emberileg megérti azokat, akik a mai Magyarországon (2003-2004 fordulóját írtuk) egy Naganttal vagy lefűrészelt csövű Mauserral térnek nyugovóra.

Említett még sok mást is, de azok már annyira hihetetlenek voltak, hogy le sem merem írni. Mindez arról jutott eszembe, hogy pártunk és kormányunk most a fegyvertartási törvények szigorítását fontolgatja, mert két hülye gyerek visszaélt a lehetőségekkel. Nagyjából olyan ez, mint amikor az oviban egy rendetlen miatt az egész csoportot büntibe állítják. Régi igazság: a bűnöző nem kér engedélyt a fegyverére. Elsétál a megfelelő helyre, megveszi, használja, utána eladja vagy eldobja. A rendőrségi statisztikákból pedig kisilabizálható: a legálisan tartott fegyverekkel elkövetett bűncselekmények száma és súlya elenyésző a feketén szerzettekkel szemben.

A sokak által lenézett Szlovákiában bárki tarthat fegyvert, s azt birtokán belül bátran használhatja tulajdona vagy szerettei védelmében. Szerbiában hasonló a helyzet. E két ország értelmes vezetői úgy vannak vele, hogy nem a polgárt nézik gyereknek, hanem a hülyéket igyekeznek kizárni a rendszerből. Nálunk is ebbe az irányba kellene elindulni.

Forrás: Magyar Hírlap