A badalói vadásztársaság az idei esztendőre látszólag természetszerűnek tűnő, de valójában mégis merész tervet tűzött ki maga elé – a vadállomány közel 50 százalékos megnövelését. Tulajdonképpen már második éve dolgoznak céltudatosan ezen a téren, a nem kevés újítást is magába foglaló módszerekről pedig Székely József, a 24 főt számláló társulat elnöke számolt be lapunknak.
– Mivel a nyúl, a fácán, a fogoly, a borz és egyéb apró vadak igen szeretik az árnyékos, búvó helyeket, a megóvásuk érdekében tavaly tavasszal és ősszel faültetést szerveztünk, melynek keretében 370 akác, 150 tölgy és 80 nyárfa lett betelepítve Badaló és Halábor határában. A vadászat céljára kijelölt 1889 hektárnyi terület legszárazabb pontjaira betonból készült itatókat helyeztünk ki, szám szerint tizenkettőt. Ezekbe kéthetente friss vizet hordunk, ami elsősorban majd a száraz, meleg napokon biztosítja az ivóvizet a vadak számára.
Már évek óta szerettük volna viszonylag pontosan behatárolni a vadállomány létszámát, és ebben most igen nagy segítségünkre lesz egy már üzembe helyezett mozgásérzékelő szenzorokkal felszerelt térfigyelő kamera üzembe helyezése, amelynek rendszeresen változtatjuk a megfigyelési pontjait. Nem csak ennek a szerkezetnek a beszerzésében, de üzemanyag-, takarmány- és más fontos kellékek biztosításában is nagy hasznunkra van vadásztársaságunk egyik oszlopos tagja, Knobloch György vállalkozó, akinek az önzetlen segítsége bizony sok problémánkat megoldja.
Az apró vadállomány mellett az őz populációt is növelni szeretnénk, hogy elérhessük végre, hogy saját őzeink legyenek és nemcsak a Magyarországról átvándorolt egyedek járják mezeinket. Ősszel három darab őzetetőt helyeztünk ki, melyeket szénával és kukoricával töltöttünk meg.
A sózó helyekről sem feledkeztünk meg, mivel a háziállatokhoz hasonlóan az őz és a nyúl is nagyon szereti a sót. Az apró vad számára külön etetőket nem készítettünk – ezek az állatok a földön kapargatva szerzik táplálékuk 80 százalékát – mivel a tavalyról le nem vágott kukorica földek és bokrok tökéletes etető helyeknek bizonyulnak. A téli napokban is folyik etetésük, a jól megszokott helyekre kéthetente 8–10 mázsa kukorica kerül szétszórásra csöves vagy szemes változatban – mindkettőt szívesen fogyasztják.
Forrás: Kárpátinfó