Az orvvadászok, orvhalászok és -horgászok évente több millió forint kárt okozhatnak a megyében - hangsúlyozta Pintér Csaba, a megyei mezőgazdasági szakigazgatási hivatal vadászati és halászati osztályvezetője.
- Hiába a szankciók, a büntetések, az emberek egy részét nem riasztja el semmi, hogy illegális szenvedélyüknek hódoljanak vagy bűncselekménnyel tegyenek eleget a megrendeléseknek.
A szakzsargon megkülönböztet úgynevezett belső és külső orvvadászatot. Az előbbit vadászjeggyel és fegyvertartási engedéllyel rendelkező vadásztársasági tag követheti el, aki ugyan jogszerűen lőheti le a vadat, de azt sok esetben a vadászatra jogosult hozzájárulása nélkül, jogszerűtlenül viszi haza.
Pintér Csaba, a Győr-Moson-Sopron Megyei Mezőgazdasági Szak-Igazgatási Hivatal Földművelésügyi Igazgatóságának vadászati és halászati osztályvezetője el mondta: ha ez kiderül, a vadászati hatóság bevonja az illető vadászjegyét és vadvédelmi bírsággal bünteti, valamint elveszíti fegyvertartási engedélyét is.
- A külső orvvadászat más eset. Ezt a bűncselekményt legális fegyverrel rendelkező, de vadászterület nélküli vadászok, „bérkilövők", illetve illegális fegyverrel vagy más illegális módon „igazi" rapsicok követik el. Az elmúlt években találkoztunk házilag készített vagy átalakított hangtompítós fegyverrel, olyannal, amire a szakértő is azt mondta, használata, inkább a rapsicra, mint a vadra veszélyes. Foglaltunk le olyan apróvadcsapdát is, amit egy szovjet kerékpár hátsó csomagtartójából készítettek, illetve a rendőrök fogtak el olyan illetőt, aki a Rába-töltésen szigonypuskával vadászott - sorolta az eseteket Pintér Csaba.

A vadászati és halászati osztályvezető elmondta: az orvvadászok által okozott kár mértékét igazából pontosan nem tudják felmérni, de évente több millió forintot jelenthet.
- Valamiféle képet ad erről az a tíz évvel ezelőtti eset, amikor az elkövetők - a nyomozásnál megkönnyítve a rendőrség munkáját - dokumentálták, havi feketekönyvelést vezettek a puskavégre került vadról, kiadásaikról. Az általuk elejtett vadmennyiség közel tíz százaléka volt az akkori vadászati esztendő legálisan elejthető megyei vadmennyiségének.
Pintér Csaba beszélt a szinte mindennapos eseteknek számító illegális halászatról és horgászatról is. Hiába a horgászjegy visszavonása, a halvédelmi bírság, amelynek mértéke orvhorgászatnál 10-200 ezer, orvhalászatnál 50-500 ezer forintig terjed. Itt is találkoztunk olyan üggyel, amikor az illető az orvhalászat zsákmányából terítéket csinált és lefényképeztette magát a „bűnjelekkel", amire aztán a házkutatás során rábukkantak a rendőrök. Említhetném még különlegességként azt a bécsi illetőségű szerb férfit, aki az egyik szigetközi szigeten hálót vetett ki és mellette még húsz bottal horgászott is. A tárolást is nagy leleménnyel oldják meg az orvhalászok. Például az egyik szigetközi faluban a Duna mellékágát vezették be a saját kertjükbe, ahol gödröt markoltak ki, halrekesztő zsilipet készítettek, és azon keresztül folyamatosan friss vizet kaptak az ott élve tárolt halak. Hiába a szankciók, a büntetések, az emberek egy részét nem riasztja el semmi, hogy illegális szenvedélyüknek hódoljanak vagy bűncselekménnyel tegyenek eleget a megrendeléseknek.    
Pintér Csaba végül megjegyezte: a hivatásos vadászok és halőrök a rendőrséggel, a természetvédelmi és a mezei őrszolgálattal, illetve a vadászati és halászati hatósággal közösen azon munkálkodnak, hogy ezek az illegális cselekmények minél kisebb számra csökkenjenek.

Forrás: Kisalföld