Nyomtatás
Találatok: 2072
hurokkal is dolgoznak az orvvadászokVadászjelenetek a fővárosban. Az orvvadászat már nem csak vidéki erdőn-mezőn, tóparton zajlik. A rapsicok felfedezték Budapestet.
Sinkó György egykori hosszútávfutó majd negyedszázada ugyanabba a XVII. kerületi erdősávba jár edzeni, ami az Új köztemető mögött, a Ferihegyi gyorsforgalmi és a Jászberényi út között található. A városba ékelt zöldzóna árnyas ösvényei nem csak a sportolni vágyókat, sétálókat, kutyásokat vonzzák; egyesek éjszakánként tüzelőért járnak ide, mások fényes nappal szeretnének egy-egy rakomány építési törmeléktől, háztartási szeméttől megválni. A kihágások visszaszorítására a XVI. és a XVII. kerületi önkormányzat tavaly közös mezőőri szolgálatot hozott létre, amely tárt karokkal fogadta a jó helyismerettel és állóképességgel rendelkező férfit. György pár hete is egyenruhában járta az erdőt, amikor legnagyobb megdöbbenésére a sétautaktól nem messze két csapdába esett őz tetemébe botlott. A környék a mezőőr szerint egy tucat bak és suta állandó lakóhelye, amelyek az idők során megszokták a városi zajt és egyéb ártalmakat. Aztán jöttek az orvvadászok. „Nemrég kezdődhetett, különben az őzeknek már hírmondója se lenne. Sose gondoltam volna, hogy felbukkannak, pedig logikus: ahol vad van, ott rapsic is van."

„Az orvvadászat létező jelenség az agglomerációban és a város közigazgatási határain belül is" - erősíti meg Lomniczi Gergely, a Pilisi Parkerdő Zrt. szóvivője. A pesti orvvadászok nem madárőrült talján lesipuskások vagy agancsbolond osztrák nyugdíjasok. Kevéssé válogatós magánzók vagy vállalkozók, akik mindig az alkalomhoz illően fegyverkeznek. Járkálhatnak dzsippel és csúcstechnológiával, de egy szál dróttal és egy kis autóval is elboldogulnak. A legtöbb puskát a budai erdők túloldalán - Solymáron, Budakeszin, Budaörsön, Nagykovácsiban – sütik el, a „falakon belül" halkabban gyilkolják az állatokat. Néhány éve Hűvösvölgyben, az 56-os villamos vonalán számszeríjjal elejtett vaddisznót találtak; innen nem messze többször is csapóvasat szedtek össze a természetvédelmi őrök, amely gépkocsi laprugójából készül, és egy medvének is halálos sebet okozhat. György a sűrű aljnövényzetben előretörve vékony drótból hajlított fojtóhurkot lóbál, amit tegnap talált az erdő másik végében, szerencsére üresen. A tetthelyen egy tölgy mellé leguggolva megmutatja, hogyan kell ezzel vadászni. „Megkeresed, merre járnak az állatok. A drót másik végét nekik fejmagasságban, úgy ötven-hetven centiméteren egy fához rögzíted, a hurok az ösvény közepén lóg a levegőben. Az őz csak megy előre, belesétál a hurokba, az megszorul a nyakán. Pánikba esik, megugrik, vergődni kezd és megfullad, ennyi. Egyszerű, olcsó és zajtalan" - mondja keserűen. Hogy az állatok mennyit szenvednek, azt a két helyszín világosan mutatja: az egymástól úgy száz méterre lépre ment őzbak és a vemhes suta haláltusájában teljesen kitúrta a növényzetet. Az egyik tisztáson szőrcsomók és borzasztó szag fogad, az elhantolt maradványokat a környékbeli kóbor kutyák áshatták ki a földből. György egy-harmadik helyre is elvezet, itt pár napja egy kutya sétált bele az őzeknek szánt kelepcébe. A lábát fogta meg a drót, ami feltehetően rosszul volt rögzítve, és lecsúszott a fa törzsén. A kétségbeesett eb a maga módján próbált kiszabadulni; csakhogy hamarabb elvérzett, mint hogy sikerült volna lerágnia saját lábát.

Szilágyi István, a Fehérkereszt Állatvédő Liga kurátora szerint az őzeket profik akarták elejteni, és nem környékbeli nincstelenek próbáltak vacsorát keríteni. Erre utalhat, hogy a tetemek többnaposak voltak, egy helyi elkövető hamarabb begyűjtötte volna a zsákmányt. A mezőőri szolgálat néhány kilométerre innen nemrégiben majdnem fülön csípett két orvvadászt, a fiatalemberek ötven darab, apróvadhoz használt hurkot dobáltak el futás közben, és egy Opel Corsával menekültek tovább. „Ez aztán nem az úgynevezett megélhetési bűnözés" - szögezi le. György nem biztos benne, hogy ugyanazok jártak itt is, ott is, de azt ő sem gondolja, hogy az erdőben élő hajléktalanoknak közük lenne a dologhoz. Az eset után rögtön felkereste a szállásukat, és semmi gyanúsat nem észlelt. Bárki is helyezte ki a csapdákat, ismerte az őzek vonulási útját. Ehhez azonban nem kell egy Winnetounak lenni: pár hete még alig volt aljnövényzet, és világosan kivehetőek voltak az állatok nyomai. A mezőőr még mindig feldúlt. „Nem hagy ez nyugodni. Addig járok ide, amíg meg nem fogom őket." Az ominózus nap óta szabad idejében is kijön a terepre, a vadcsapások mentén már vagy hat hurkot gyűjtött be. Társaival egyik éjszaka hajnalig lesben álltak. A Fehérkereszt teleplakátozta a környéket, százezer forintos nyomravezetői díjat ajánlva annak, aki segít az orvvadászokat kézre keríteni.

Egy őzbak, ha nem a tettes tányérján végzi, szép pénzt hozhat a konyhára. Az orvvadász a helyszínen rendszerint levágja a lábakat és a fejet, a torzót alaposan becsomagolva egy hátizsákban is el lehet cipelni a csomagtartóig. Az állat értéke hivatalosan nyolcvan-százezer forint, egy szarvas több száz ezres tétel, ennyit persze aligha fizetnek az éttermek, ahol a gyanú szerint a vadhúst megveszik. Az orvvadászat, orvhalászat lopás, amit a törvény értékhatártól függően szankcionál, ha állatkínzással párosul (mint most), ez külön két év börtönt jelenthet. A gyakorlatban azonban egyik tevékenység sem jár túl sok kockázattal. „Az ismertté vált bűncselekmények számához képest nagyon kevés ítélet születik, és azok is igen enyhék" - mondta a vadkárral kapcsolatos joggyakorlatról a parkerdő szóvivője. Orvvadászatnál az egyedüli lehetőség a tettenérés, különben a kárvallott aligha tudja bizonyítani igazát. Lomniczi Gergely példaként azt az esetet említi, amikor néhány éve a Budai-hegyekben egy autós üldözés után kollégái feltartóztattak egy terepjárót. A kocsiban a zilált sofőrön kívül egy frissen kilőtt dámszarvas és egy vadászpuska volt, amiből egy golyó hiányzott. A vádlott a tárgyalóteremben azzal védekezett, hogy azért volt nála fegyver, mert idős édesanyja nem kedveli a barátnőjét, és ha találkozni akar a lánnyal, akkor úgy tesz, mintha vadászni indulna. A gyönyörű, de sebesült állatot útközben maga mentette ki halált megvető bátorsággal egy csapat orvvadász kezei közül, aztán, ahogy illik, megadta neki a kegyelemdöfést. Menekülni pedig azért kezdett, mert úgy vélte, a bűnözők eredtek a nyomába. Az érvelést a bíróság elfogadta. „Kevés állatkínzásos eset kerül a bíró elé, az ítéletek pedig senkit sem tartanak vissza" - panaszolja a Fehérkereszt vezetője is; a szervezet emiatt fogott hozzá az állatvédelmi őrszolgálat létrehozásához. Az óriásplakátok már a választási kampány idején kikerültek az utakra, az együttműködési megállapodásokat a következő hetekben írja alá a Fehérkereszt Állatvédő Liga és a Cerberos Állatvédő Egyesület az Országos Polgárőr Szövetséggel, az ORFK-val, valamint a többi támogató céggel, szervezettel. Az őrszolgálat elsősorban az állatkínzásos esetek számát akarja csökkenteni a rendőri munka támogatásával. „Nagyon sok ügy sikkad el az információhiány miatt" - magyarázza Joó István, a Cerberos Egyesület vezetője.

A védőrség tagjai nem hivatalos személyek, hanem önkéntes és profi állatvédők lesznek, akik a telefonos bejelentésre egy-egy polgárőrrel vonulnak ki a helyszínre (a polgárőrnek bűncselekmény gyanúja esetén jogában áll a hivatalos szervek megérkezéséig visszatartani egy feltételezett elkövetőt). Ha az információ helytállónak tűnik, értesítik a rendőröket, és a továbbiakban dokumentálással, a tanúk felhajtásával, nyomravezetői díj kitűzésével próbálják előrelendíteni az ügyet. Az állatvédők azt remélik, hogy így nőni fog a vádemeléssel végződő nyomozások aránya (ez most az ismertté vált bűncselekmények egyharmada), és szigorodik a bírói gyakorlat. A civilek országos hálózatban gondolkodnak, a működéshez szükséges pénzt az adók 1 százalékából, céges adományokból (támogatójuk többek között a Castroyal Kft. és a Szerencsejáték Zrt.) és saját bevételekből akarják előteremteni. Nem ez az első próbálkozás a témában. A Rex Alapítvány és a szegedi Orpheus Egyesület évekkel ezelőtt azért lobbizott sikertelenül a BRFK-nál, illetve az igazságügyi tárcánál, hogy nálunk is jöjjön létre egy olyan állatrendőrség, amilyet a magyar tévénéző a Discovery Channel sorozatából ismerhet. Eszerint az állatvédők a kínzásos eseteknél hatósági személyként léphetnek fel, például a helyszínen elkobozhatják a bántalmazott állatot. Nem tudni persze, hova tennék nálunk az így begyűjtött jószágokat, a menhelyek ugyanis tömve vannak. Nem véletlen, hogy a védőrség másik kiemelt célja a jelenleg ész nélkül folyó (kutya)szaporítás visszaszorítása és a hatalmas kóbor állomány csökkentése.

Forrás: Magyar Narancs
0
0
0
s2smodern
powered by social2s