Nyomtatás
Találatok: 1773
elszaporodtak az aranysakálok somogybanAz elmúlt időszakban Horvátországból és Szerbiából egyre több nádifarkas "költözött át" a somogyi erdőkbe. Számuk mára aggasztó méreteket ölt.
A hazai fauna egyik őshonos, a Kárpát medence megszokott vadja volt az aranysakál. A folyószabályozások időszakában az élettere lecsökkent. Megszűntek az ártéri erdők, a mocsaras, lápi területek, a nagy kiterjedésű erdők, legelők. Száma olyan mértékben csökkent, hogy 1989-ben bekerült a magyarországi Vörös könyvbe, mert teljesen kipusztult. A 2. világháborút követően tízévente mindössze egy-egy példányt lőttek. Mindegyik fiatal hím volt, ami arra utalt, hogy területet keresnek maguknak. A privatizáció után a földterületek egy része, főként a gyenge aranykoronás területek parlagon maradtak. Ilyen Somogyban a Dráva mente. Nagy kiterjedésű, kedvező előhelyű területek jöttek létre gazdag rágcsáló állománnyal. A szakemberek szerint ez az aranysakál legfőbb tápláléka. A vasászok szerint komoly kárt tesz az őz és dám állományban.

– Míg két évvel ezelőtt 170 aranysakál került terítékre Somogyban, addig tavaly már kétszázhetven – mondta Herczegfalviné Demeter Erzsébet vadászati főfelügyelő. – A sakál életmódja, táplálkozása rendkívül változatos. Ha kevés a rágcsáló, nem jut táplálékhoz, a dögökre is ráfanyalodik, olykor az emberi települések közelébe is merészkedik némi hús reményében.
Ragadozóként komoly kárt tesz az őz és dámborjú állományban, de a nyulak, fácánok, vadmalacok sincsenek biztonságban tőle. Esetenként még a rókát is megeszi. Olyan mértékben elszaporodott és terjed észak felé, hogy feloldottam az aranysakál lelövési tilalmat, egész évben zsákmányul ejthető.

A hazai fauna egyik őshonos, a Kárpát medence megszokott vadja volt az aranysakál. A folyószabályozások időszakában az élettere lecsökkent. Megszűntek az ártéri erdők, a mocsaras, lápi területek, a nagy kiterjedésű erdők, legelők. Száma olyan mértékben csökkent, hogy 1989-ben bekerült a magyarországi Vörös könyvbe, mert teljesen kipusztult. A 2. világháborút követően tízévente mindössze egy-egy példányt lőttek. Mindegyik fiatal hím volt, ami arra utalt, hogy területet keresnek maguknak. A privatizáció után a földterületek egy része, főként a gyenge aranykoronás területek parlagon maradtak. Ilyen Somogyban a Dráva mente. Nagy kiterjedésű, kedvező előhelyű területek jöttek létre gazdag rágcsáló állománnyal. A szakemberek szerint ez az aranysakál legfőbb tápláléka. A vasászok szerint komoly kárt tesz az őz és dám állományban.

– Míg két évvel ezelőtt 170 aranysakál került terítékre Somogyban, addig tavaly már kétszázhetven – mondta Herczegfalviné Demeter Erzsébet vadászati főfelügyelő. – A sakál életmódja, táplálkozása rendkívül változatos. Ha kevés a rágcsáló, nem jut táplálékhoz, a dögökre is ráfanyalodik, olykor az emberi települések közelébe is merészkedik némi hús reményében.
Ragadozóként komoly kárt tesz az őz és dámborjú állományban, de a nyulak, fácánok, vadmalacok sincsenek biztonságban tőle. Esetenként még a rókát is megeszi. Olyan mértékben elszaporodott és terjed észak felé, hogy feloldottam az aranysakál lelövési tilalmat, egész évben zsákmányul ejthető.

Somogyban tavaly 270 aranysakált lőttek ki a vadászok Somogyban tavaly 270 aranysakált lőttek ki a vadászok

– A toportyán éjszakai vad, ilyenkor hallatja jellegzetes hangját – mondta Keserű József a Darány és térsége Vadásztársaság vadászmestere. – Ám hiába tudjuk, hogy hol tanyázik, az elejtése rendkívül nehéz. A területünkön idén hat példányt hoztak terítékre a vadászaink. Az őz állományunkon határozottan látszik a jelenléte, de legalább akkora károkat okoznak a kóbor kutyák, macskák, mint az aranysakál.

Lanszki József a Kaposvári Egyetem Természetvédelmi tanszékének tudományos főmunkatársa szerint keresztes hadjáratot folytatnak az aranysakál ellen, birkanyájakat és őzállományt tizedelő rémként jelenítik meg. Egy misztikus ködbe burkolható, igen jó bűnbakot sikerült találni, mely sokféle gazdálkodási hiányosság palástolására alkalmas. Lanszki József egy tanulmányban azt írja, hogy az aranysakál táplálkozási szokásai az élőhely adottságaitól függően eltérhetnek egymástól, de semmiképpen sem az őz és az apróvadfajok ellensége. Tagadhatatlan, hogy a néhány napos, hetes elfektetett vagy elpusztult borjakból és gidákból sebzett vadból fogyaszt, de egy őzsuta sikeresen képes elűzni a nádifarkast gidája közeléből. Táplálkozása hasonlóm a rókáéhoz, köztük igen jelentős a versengés.

Forrás: Sonline