Valóságos háború alakult ki Kenyában az éhező oroszlánok és a szintén rossz körülmények között élő földművesek között. Az oroszlánok marhákra vadásznak, az emberek méreggel védekeznek.
Egy férfi három oroszlánt mérgezett meg, mivel előzőleg nagymacskák ragadták el több marháját. Tette igen komoly vétségnek számít Kenyában, emiatt azonnal le is tartóztatták, de megúszta büntetés nélkül, mivel egy helyi politikus közbenjárt az érdekében. Ez az eset még áprilisban történt és sajnos nem ez volt az első ilyen incidens idén. A környékbeliek egyre gyakrabban folyamodnak ehhez a módszerhez, hogy így védjék meg háziállataikat az éhes ragadozóktól. Szakértők szerint év eleje óta már 30 körül is járhat az így elpusztított oroszlánok száma.

Nem kell nagy jóstehetség ahhoz, hogy kijelentsük: az oroszlánok Kenyában is egyre inkább a kihalás szélére sodródnak. Dacára a dollármillióknak, amit a rezervátumokra, a különféle fajmentő programokra költenek évről évre. A Time.com információi szerint ötven év alatt 20000-ről 2000 alá csökkent a vadon élő oroszlánok száma Kenyában, és alig maradt olyan szeglete az országnak, ahol nem fenyegeti közvetlen veszély ezeket a nagymacskákat (is).

Mielőtt látatlanban is aláírnánk a helyi farmerek halálos ítéletét, meg kell értenünk, hogy jelentős különbség van a "nyugati ember" értékrendje, aki főleg a televízióban, esetleg állatkertben lát oroszlánt és a helyiek gondolkodásmódja között, akik ugye ezek között a ragadozók között élik az életüket. Egy európai turista nem sajnálja az időt, pénzt és fáradságot egy afrikai szafarira, csak hogy élőben lásson egy oroszlánt, egy kenyai földművelő pedig akár a börtönt is megkockáztatja, ha egy nagymacska megölésével megvédheti saját tulajdonát - óriási tehát a szakadék. A helyiek számára nincs fontosabb, mint a marháik, amelyek szó szerint az életet, a túlélést jelentik. Figyelembe véve a "fejlődő" országok gazdasági, társadalmi viszonyait, valószínűleg még sokáig nem is lesz.

A True Knowledge adatbázisa szerint Kenya népessége idén már alulról karcolja a 40 milliót, vagyis az emberek és a továbbra is igen gazdag állatvilág között egyre élesebb a versengés. A helyzetet súlyosbítja a többéves aszály, ami állatok és emberek közül egyaránt sok áldozatot szedett. A megmaradt marhacsordák tehát egyre értékesebbek a földművesek számára, ezektől függ a puszta létük. (Jellemző, hogy már így is nagyobb állományt próbálnak nevelgetni, mint amennyit a legelők optimálisan el tudnának látni élelemmel.)

Az elkövetkező néhány év nagy feladata lesz ennek a konfliktusnak a megoldása. Járható útnak tűnik az idegenforgalom kiaknázása, minél több lehetőséget kell biztosítani a turisták számára, így munkahelyek teremthetők, és az emberek nem függnek majd annyira a gazdálkodástól. Kísérleti jelleggel bevezettek egy olyan rendszert is, hogy ha valahol oroszlánok ragadják el a marhákat, akkor kártalanítják az állatok tulajdonosát. Ezt a módszert azonban sokan támadták, mondván, hogy a gyakorlatban nem működik jól, és valóban: az idén megmérgezett nagymacskák ijesztően magas száma a legjobb bizonyíték arra, hogy a szisztémán van még mit javítani.

Akárhogy is, a jelenleg uralkodó állapotokat nagyon rövid időn belül fel kell számolni, vagy az oroszlánok pillanatok alatt eltűnnek Kenyából, ebből a mostoha sorsra kárhoztatott édenkertből.

Forrás: Farm