A jelek szerint bocsos medve volt a tettes, mely Tekerőpatakon, a Kicsiszer-részen szétszedve az állatok szálláshelyét négy juhot ölt meg, a szomszédban pedig csirkéket pusztított el. A gazdák bár tudják, a tettes visszatér, nem aggódnak, állítják, a medve is csak onnan lop, ahonnan van amit.
„Disznó is volt az ólban, lehet, a csirkék mentették meg az életét.”; „Medvefoghúzás lesz, csak térjen vissza!” – mondják a kicsiszeri gazdák, miközben a kerítéseket javítják. Hétfőről keddre virradó éjszakán egy medve tette tönkre a kerítést, bontotta meg a pajta oldalát s okozott kárt a tekerőpataki gazdáknak. Halomban a kivégzett bárányok, a négy közül csupán egyiknek hiányoznak a belső szervei. A szomszéd a baromfitetemeket hozza, azt mondja, hiába számolná, mekkora a hiány meg a kár.

– A kisebb bárányok még megvannak, lehet, desszertnek hagyta holnap éjszakára – viccelődik a juhok tulajdonosa, Balogh István. – Fél kettő körül lehetett az éjszaka, amikor idejárt. Mert van egy kicsi kutyám, s egy nagy borzos, ugattak is, de eléfelé, a kapu irányába a nyomorúságok, ahelyett, hogy jelezték volna, hogy hátul, az istállónál járkál a vadállat. Hátraléptem volna, mert tehén is van, ló is. Reggel jöttem csak, hogy ételt adjak a juhoknak, akkor láttam, a pajtában nagy a világosság, mert hiányzik az oldala, s még a kert is le van borulva. Átnézek a szomszédhoz, hát hiányzik a kapu, s a kertben a csirkék laposra vannak taposva.
– A csirkék kezdtek repdesni, s azokkal elszórakozott a mackó, szerencsére a disznóig nem jutott el – mondja a szomszéd, Botos András.
– Nálam csak a kerítés látta kárát a látogatásnak, de állat van, nem tudom, mire számíthatok – számol be a harmadik gazda, Harmat János.
„A medve, ha jóllakik, hagyja a csűgöt, másnap megy csak vissza érte” – tudtuk meg az okot, miért csak a belső szervek hiányoznak a juhból, s hogy újabb látogatásra számíthatnak a gazdák.

– Ötvenkét éves vagyok, de mostanáig a kertemben csak farkasnyomot láttam. Ellenben egyesek nagyot beszélnek. Nem kell híresztelni, hogy brassói kukázó medvéket szállítottak volna ide, s azok kártékonykodnának, medve itt örökké volt, s lesz is – mondja Balogh, s nem firtatná, hogy honnan származik az udvarát meglátogató vadállat. A vadőr is járt terepszemlén, a vadászegyesület és a rendőrség képviselője is szemrevételezte a helyzetet, de Balogh nem reménykedik kártérítésben. Úgy gondolja, annak útját kijárni többe kerülne, mint a nyereség. „Aztán ha vizsgálódni akar valaki, mi hagyjuk. Fogjanak kezet a medvével, mert mi azt nem kívánjuk” – fűzi hozzá Harmat.

Hamar előkerülnek régebbi medvés történetek is, hogyan kötötte meg az alfalvi ember a mézzel, szesszel elbódított medvét egy vastag lánccal, majd felkérte a vadászegyleteseket, oldozzák el a vadat, mert neki a láncra szüksége lenne. Balogh személyes élményét meséli, mikor a két lábon üvöltő medve fojtotta belé a szót, s lenne még sztori bőséggel, míg a kerítést javítják.
Kérdésünkre, hogy miként készülnek az éjszakára, egyszerű a válasz: „Mint eddig: fekszünk le. Meg nem üthetem, meg nem lőhetem. Olyan életet élünk, hogy több a szegény ember, mint az, akinek állatai vannak. Hát onnan vesz vámot a medve, ahonnan van amit. A gyergyói tömbházakból biztosan nem tudna juhot lopni. Azt szoktuk mondani, hogy kopik, vásik, s jön egy másik. Csak ennél nagyobb kár ne érjen!” – ért egyet a három gazda.

Forrás: Honline