A túlszaporodott vadállomány taposással és rágással nehezen elviselhető károkat okozott.
A vaddisznók feltúrták a pilisi len élőhelyét, a szarvasok és őzek pedig lerágták a facsemeték rügyeit, így az erdő nem tudott megújulni. A területet behálózó régi, rozsdás vadvédelmi kerítések nem védték meg a fákat és a gyepet, ugyanakkor nem tudták azt sem megakadályozni, hogy a védett területeken motorosok száguldozzanak. Ám a nemzeti park és a pilisi parkerdő szakemberei az egész fokozottan védett területet körbekerítik.
Eközben céljuk, hogy a vaddisznók, gímszarvasok és őzek száma olyan szintre csökkenjen, ami az erdők felújítását már lehetővé teszi. Mivel természetes ellenségeik, a farkas vagy a hiúz már nem élnek itt, ezért állományukat a vadászoknak kell szabályozniuk.

A terület elkerítésekor a természetvédelmi őrök és erdészek megpróbálták a távoli vidékekről betelepített nem őshonos állatfajokat kiszorítani, főképpen a muflont, amely nagyon kedveli a sziklás területeket. Hegyes patájának az omlékony dolomitsziklák nem képesek ellenállni, ennek nyomán éppen a legritkább növényfajok élőhelyei semmisülnek meg. A több mint ezerhektáros területen speciális karámokat állítottak fel, melyekkel akár egész mufloncsapatot is be lehet fogni.
Ugyanezzel a módszerrel igyekeznek a vaddisznóállományt is szabályozni. Az utóbbiaknál be is vált ez a módszer, ám az óvatosabb muflonokból eddig csak néhány példányt tudtak "elkapni", azokat is csak akkor, amikor nagyon hosszúra nyúlt a tél, és az állatok kiéheztek. A kirándulók részére az új kerítésen minden gyalogösvénynél létrákat, forgó- vagy lengőkapukat helyeztek el. Így a gyalogos turistákat nem, ám a terepmotorosokat ki tudták szorítani a Szénásokról.

Forrás: Népszabadság