Az egyik legsikeresebb hazai edző, ha nem ellenfelet néz, edzést tart vagy meccsen vezényli focicsapatát a kispadról, az erdőt járja, másfél évtizede vadászik. A természetért mindig rajongott, agrártudományi végzettséggel rendelkezik.
Azt mondja, kevés dolog van az erdőben, amit ne ismerne. Apjától örökölte a természet, az állatok és a növények szeretetét. Ózdon született, gyerekfejjel már rendelkezett légpuskával, amivel szorgalmasan lövöldözött, leginkább verebekre, arra azonban ügyelt, hogy költés idején ne ritkítsa az állományt. Édesapja ugyanis fiába sulykolta, hogy a szülőket nem szabad kilőni, ugyanis a fiókák árván maradnak.

– Nem voltam vérszomjas lövöldöző, de egeret és patkányt szívesen lőttem a disznóólban. Az utcában szinte mindegyik gyereknek volt légpuskája, ha nem fociztunk, ezzel bíbelődtünk. Nagyon jó gyerekkorom volt, szívesen emlékszem minden pillanatára. Már gyerekfejjel vettem lexikont, állat- és növényhatározót, ugyanis előfordult, hogy nem azt ejtettem el, amit szerettem volna, furcsa volt a narancssárgás fogazata, a könyvet lapozva tudtam meg, hogy pézsmapockot találtam el a patakparton.

A hétköznapjait mindig a futball és a természet hatotta át. Az általános iskolás éveket követően felvették Sopronba, az erdészeti technikumba, ám a kapuban tehetségesnek bizonyult, ezért úgy döntött, otthon marad és inkább Ózdon végzi el a gimnáziumot, lévén az Ózdi Kohász korosztályos együttesében számítottak rá. Az egyetemi éveket már Debrecenben töltötte, az agrártudományi egyetemen szerzett diplomát állattenyésztés és növénytermesztés szakon. Mosolyogva jegyzi meg, a DEAC elleni rangadón meg is kapták: diplomás parasztok...

A hajdúsági gárdában szerepelt a megyei első osztályban és az NB III-ban, ám a felsőoktatásban töltött évek során távol került álmától, az élvonalbeli szerepléstől. Visszatért Ózdra, az NB I/B-be, később Egerbe igazolt. Utóbbi gárda akkoriban a legfelsőbb osztályban szerepelt, ám mire az ózdiak kiadták a játékengedélyét, Heves fővárosának együttese búcsúzott az elittől.

– Nem volt szerencsém, hívott a Vasas és a Fradi, ám mire elgondolkodtam volna a klubváltáson, kirúgták az edzőt, aki engem akart a kapuba. Játékos-pályafutásom kapcsán maradt hiányérzetem, ám a sors edzőként kárpótolt. A Testnevelési Egyetemen szereztem szakedzői képesítést. Voltam szövetségi kapitány, talán nem is sikertelen, 1997 őszén a vb-selejtezős csoportunkból továbbléptünk, ám a pótselejtezőt elbuktuk a jugoszlávokkal szemben. Ráadásul hatvan év felett is keresett edzőnek számítok.

A futball mellett gyakran hódol másik szenvedélyének, a vadászatnak. Még játékosként, majd kezdő edzőként is érdekelte a természet, sok könyvet vásárolt, a vadászattal kapcsolatos összes hazai szakirodalmat beszerezte, ám puskával sokáig nem rendelkezett. Hajtóként segédkezett, az áttörést az 1994-es év jelentette, a Váccal bajnok lett, s a helyi vadásztársaság tagjai vadászni hívták. Levizsgázott, fegyvert vásárolt, azóta szorgalmasan járja az erdőt. A vadászat életforma, amíg él, vadász marad.

– Az erdőben gyenge botanikusként közlekedem. Kevés olyan növény, fa, bokor, cserje van, amit ne ismernék, de ugyanez igaz a madarakra, az összes állatra. Leginkább a Zalai-dombságban, a Pilisben, a Bükkben és a Bakonyban vagyok otthon. Apám is vadász vénájú volt, megtanított mindenre. Fegyelmezettségre, kitartásra. A legszívesebben vaddisznóra vadászom – kocát nem lövök, igyekszem vigyázni a szaporulatra –, de elejtettem már méretes szarvasbikákat is. Az erdőben nyugalmat találok. Az élmény számít, nem az elejtett állat mérete. Megyek társas vadászatokra is, de legszívesebben egyedül járom az erdőt vagy ülök a lesen. Élvezem a csendet, beépülök a természetbe.

Csank János 1946. október 27-én született Ózdon. Kapusként három klubban fordult meg, szerepelt az Ózdi Kohász, a Debreceni USE és az Egri Dózsa csapatában. Labdarúgóként csak másodosztályú – akkoriban NB I/B-s – mérkőzésekkel rendelkezik. Az első osztályban ma is dolgozó trénerek közül csak az MTK-t irányító Garami József rendelkezik nála több mérkőzéssel. Kétszeres bajnok, kupagyőztes, két és fél éven át dolgozott kapitányként is. Jelenleg a ZTE trénere.

Forrás: Zalai Hírlap