Kizárólag a gombaszakértő aznapi jóváhagyásával lehet csak árusítani a piacon.
Mit árulhatnak itt? - merenghet el a helyismerettel kevésbé bíró látogató a Búza téri piaccsarnokban. Közelebb érve azzal szembesülhet, hogy a sorban állók egytől egyig gombával érkeztek. Ám korántsem biztos, hogy azzal, vagy legalább ugyanakkora mennyiséggel távoznak. A meleg, esős idő tökéletesen alkalmas arra ezekben a napokban, hogy ugrásszerűen megemelkedjen a gombafelhozatal.

- Én körülbelül harminc éve végeztem el a gombaszakértői tanfolyamot, amit akkoriban az Egészségügyi Minisztérium és a Kertészeti Egyetem szervezett. Nem ismerek senkit a környéken, aki főállásban végezne ilyen feladatot, mi mindketten nyugdíjasként látjuk el a teendőket - mondta Mandula Tamásné. Úgy ismerik a gombákat kolleganőjével, Csoba Jánosnéval, mint a tenyerüket. Manduláné még sohasem árult, nincs tisztában az árával sem, enni viszont szereti. - Érdekes világ a gombaszedőké. A lehetőség mindenki előtt adott, eladni kizárólag a gombavizsgáló jóváhagyásával lehet. Az árusítási engedély csakis arra a napra, és a megadott helyre szól. Olyan nem fordul elő, hogy valaki a bevizsgált mennyiségen kívül utólag elővesz más minőségű gombát is, erre nagyon odafigyelnek a szomszédaik.

Nem gyerekjáték, amit csinálnak
- Alkalmi jelleggel szedek gombát, azonban kivétel nélkül mindig bejárom a szolgálati utat. Óriási felelőtlenség lenne kockáztatni, ezért    először megmutatom a szakembernek. Kedvesen elmondták, hogy legközelebb mire figyeljek. Aki ezt nem tanulja, aligha tud ilyen részletességgel beszélni róla. Nem gyerekjáték, amit csinálnak - állította Fejtő Jenőné, miközben elégedett mosoly kíséretében az üres ládáit helyezte egymásra.
Nem szerencsés egyébként mohónak lenni. Ha ugyanis valaki például szed tíz ládányi őzlábgombát, de csak kettőt tud eladni, a többi kárba vész. Jobban jár, amennyiben beosztja, és csak eladható mennyiséget gyűjt naponta. Az erdőben hagyott gomba megvárja...

Naponta öt szemetesláda is megtelik a kiszűrt gombákkal
- Előfordul, hogy naponta öt szemetesláda is megtelik a kiszűrt gombákkal. Nem csak azért, mert mérgező, a magas víztartalmút és a kukacosat ugyanúgy kiválogatjuk. Ami emberi fogyasztásra alkalmatlan, annak nincsen helye az árusok asztalán. Mostanában
őzlábgombát, csiperkét, szegfűgombát és vargányát hoznak leginkább.
Nagykállóban mindenki Jónás Sándort keresi, ha gombabevizsgálásról   van szó.
- Bár reggelente vagyok a piacon, sokan munkaidő után keresnek  meg. Az a tapasztalatom, hogy a hozzám hozott gombák 30 százaléka ehető. Ha közlöm, hogy ez bizony ehetetlen, nem tiltakoznak, elfogadják. Most rengeteg a mérgező, tele van velük az erdő, mindig fennáll a veszély, hogy valakik ellenőrzés nélkül fogyasztanak belőle.

Megkérdeztük: Ön megbízik a szedett gombákban?
Nálunk, Erdélyben klasszikus nyári program a baráti társasággal történő gombagyűjtés. Mielőtt serpenyőbe kerülnek a finom falatok, egy hozzáértő rokonunk megvizsgálja a gyűjteményt. Hivatásos szakértőhöz nem visszük bevizsgáltatni, mivel jól ismerjük azt a három fajtát, amit leszedünk - válaszolta Blanc Alina.
Barkóczi Józsefné óvatosságra int mindenkit. - Önmaga és családja, szerettei életét kockáztatja az, aki nem ellenőrizteti szakemberrel, hogy ehető-e a saját gyűjtésű gomba vagy sem. Sokan kerültek már kórházba és koporsóba felelőtlenségből! - válaszolta.
Karászi Csabáné minden ősszel szed őzlábgombát Kabaláson és a sóstói erdőben. - Nem bízom magamban, inkább bevizsgáltatom a Búzatéri piacon. A múltkor mind a szemétkosárban végezte. Árusoktól csak ritkán vásárolok, inkább a boltban kapható gombát viszem haza.
Dr. Rajtmár Jánosné csak a bolti üveges-konzerves gombákban bízik. - Nemrégiben sok-sok gombára bukkantam a nyaralónknál. Elővigyázatos voltam, ezért bevizsgáltattam. Mindegyiket lesöpörte az asztalról a szakértő!
Drabant Laura így válaszolt: - Csak a buta ember eszik meg mindenféle erdőben talált gombát. A gyerekeket figyelmeztessék a felnőttek erre!
Minya Katalin és családja ritkán fogyaszt gombát, ha mégis, akkor kizárólag boltban, zöldségesnél vásárol.

Forrás: Kelet-Magyarország