Ki akarják csinálni a terepjárós, gátlástalan vadászok, az „új fiúk”, mert belelát a törvénytelen módszereikbe – állítja a 73 éves balatonszabadi Csepregi Gyula.
A héten is a vádlottak padján ült, rágalmazási perben. Állítja, az zavarja az „új vadászokat”, hogy kulcspozícióban van, s őt sokakkal ellentétben nem tudták lekenyerezni. Ezért választották az ellehetetlenítését, ezért akarnak bűnözőt kreálni belőle. – Balatonszabadi, Siójut, Siófok és Ádánd földtulajdonosai vadászati jogközösségének közös képviselője vagyok, mintegy tehát a vadászterületek bérbeadója – magyarázza Csepregi Gyula.

– Útjukban vagyok, azt akarják elérni, hogy az én oldalamra is ők kerüljenek, azaz egy kézbe vehessék a bérlői és a bérbeadói oldalt. Még 1963-ban, 25 évesen kezdtem vadászni Balatonszabadiban és egészen addig háborítatlanul ment minden, míg néhány éve meg nem jelentek ezek a más vadásztársaságokban már nemkívánatos „új fiúk”. Trükközésekkel, fondorlatos módszerekkel akarták rátenni a kezüket a 2007-es területfelosztáskor alakult balatonszabadi Sió-völgye társaságra. Sőt, sikerrel is jártak, feloszlatták, és csak mostanra, hosszú pereskedés után sikerült visszaállítani az eredeti állapotot.

Tizenhét évesen már csoportvezető kovács volt a Ganz-gyárban, negyveneseknek dirigált – kanyarodik el a jelentől Csepregi Gyula, mert úgy érzi, ez is szükséges ahhoz, hogy meg lehessen őt érteni. – Pestből azonban elegem lett és a következő harminc évben Várpalotán voltam bányász; elsővonalas, akinek omláskor is tovább kellett menni. Mostanában, nyugdíjasként sorra vásárolom fel a telkeket a szabadi szőlőhegyen és facsemetéseket telepítek. Ez lett a hobbim. Terepjárót én nem veszek, ellenben etetem, gondozom a vadat, mert úgy vélem, így tisztességes. Lassan azonban magamra maradok ezzel a szemléletemmel. Az volt a bajom mindig, így ma is, hogy túl nagy bennem az igazságérzet, nem tudok megalkuvó lenni, nem állok be a sorba.

A gátlástalan vadkilövés, a pénz hajtja a terepjárósokat, számukra a vadászat, a természet szépsége már semmi – így a balatonszabadi veterán vadász, s hozzáteszi: minden elképzelhetőt bevetnek ellene, így aztán 73 éves fejjel kénytelen bíróságról bíróságra járni. – Egyszer telefonon hívott egy ismeretlen és azt mondta, ha nagy pénzt akarok keresni, van egy ajánlata, kábítószert kéne szállítani – állítja Csepregi Gyula.

Ekkora a tét? – kérdem naivan, mire azt feleli: – A tét a vadászterület, a pénzmozgás feletti ellenőrzés, a vadászat, a vadásztatás joga. A tisztességes vadásztársadalom már kiveti magából ezeket a fiúkat, ezért tesznek meg mindent azért, hogy itt még berkeken belül maradhassanak. De nem állok el az útjukból, bárhogyan is fenyegessenek. Felveszem a kesztyűt. Nem lehet, hogy csak az ő mindenkit eltaposó, különböző magas körök felé jó kapcsolatokkal bíró mutyiviláguk létezzen. Nem lehet minden a pénz. Tudom, sokan kinevetnek, mondván, mi hasznom van belőle hogy tölgyeseket telepítek, meg hogy etetem a vadat. És a belső értékek, a szépség, a harmónia?

Forrás: Sonline