Menteni jóval többször kellett az elmúlt szezonban - Állatokat kellett menteniük a vadászoknak Elképzelni sem tudták még tavaly tavasszal az alattyáni vadásztársaság tagjai, hogy történetük egyik legrosszabb szezonját indítják.
Igaz, nyáron és ősszel már egyértelművé vált, hogy inkább szólnak napjaik a vadmentésről, mint a vadásztatásról. Amit pedig a határban láttak, az még a meglett, komoly vadászok szívét is fájdalmasan szorította el. Több alkalommal indultak útnak, hogy mentsék a vadállományból, ami menthető. Vízbe fúlt fácánfiókák, mezei nyulak, őzek, a felázott talajon megfázott, majd elpusztult gidák kísérték minden útjukat Elképzelni sem tudták még tavaly tavasszal az alattyáni vadásztársaság tagjai, hogy történetük egyik legrosszabb szezonját indítják. Az előzetes pozitív várakozásokat erősítette, hogy még áprilisban öt aranyérmes méretű őzbakot lőttek a területükön. Nyáron és ősszel azonban már egyértelművé vált, hogy inkább szólnak napjaik a vadmentésről, mint a vadásztatásról.

—Nem volt egyszerű feldolgozni mindazt, ami az elmúlt évben a vadállománnyal történt a területen — mondta Kristóf László hivatásos vadász, az alattyáni társaság vadászmestere.—Több alkalommal indultunk útnak, hogy mentsük a vadállományból, ami menthető. Olykor csak nagyteljesítményű mezőgazdasági gépekkel tudtunk kijutni a területeinkre. Amit pedig a határban láttunk, az még a meglett, komoly vadászok szívét is fájdalmasan szorította el. Vízbe fúlt fácánfiókák, mezei nyulak, őzek, a felázott talajon megfázott, majd elpusztult gidák, a pangó víztől bélfertőzést kapott őzbakok, a vízfelszínen úszó fácántojások kísérték minden utunkat

Jellemző, hogy amikor tavaly májusban, illetve júniusban megnyitották a Zagyva gátat, az ott található vadszaporulat nagy része elpusztult. - Alig tudtunk élő vadat kimenteni a területről, összesen csak tíz mezei nyulat két őzgidát, illetve egyetlen fácántyúkot sikerült más területre átszállítanunk. A nehéz helyzetet pedig igazán az tetézte, hogy az újabb és újabb esőzések a végletekig feláztatták a talajt, sokszor az állatok képtelenek voltak menedéket találni.

A társaság 8805 hektáros területéből ezer hektárt öntött el az árvíz, illetve kétezer hektárt borított belvíz, de a felázott talajon még ott is nehéz volt közlekedni, amelynek a felszínén éppen nem állt a víz. Azért, ha kevesebb alkalommal is, de szerveztek vadászatokat az elmúlt szezonban is. Fácánvadászatot kizárólag olyan területen, amelyen nem a természetes szaporulat volt a jellemző, hanem ahová az előnevelt állományt telepítették. Ezen kívül önmagukat korlátozva, a kilövésre tervezett őz-bakállomány mennyiségét év közben is többször csökkentették. – Az igazi vadász tiszteli az állatokat, ügyel a vadállomány egyensúlyára. Tévhit, hogy a vadászatok az esztelen öldöklésről szólnak – emlékezett a vadászmester az elmúlt szezonban történtekre. – Erre jó példa az az idős német vadásztársunk, aki rendszeresen jár hozzánk, és most is ellátogatott területünkre. Egy hosszú várakozással teli vadászles után egy aranyérmes méretű trófeával bíró őzbakot lőtt ki. Az elejtett vad mellett sírva imádkozott, egyrészt, hogy megköszönje a sikeres vadászatot, másrészt, hogy kifejezze tiszteletét az állattal szemben.

Hosszú idő kell, mire rendbe jön a vadállomány
ÉVEK KELLENEK hozzá, mire a vadállomány magához tér az elmúlt évben pusztított ár- és belvizek után. – A mostanit megelőző, 2000-ben bekövetkezett nagy árvíz után, még az utóbbi években is érezni lehetett a mezei nyúl állomány méretén, hogy milyen törést okozott a tíz évvel ezelőtti áradás. Ezért is döntöttünk úgy, hogy a mögöttünk hagyott szezonban kihagyjuk a nyúlbefogást, és fokozottan odafigyeltünk a dúvadak, főleg a rókák ritkítására – mondta Kristóf László.

Forrás: Új Néplap