Észak-bácskában, de mondhatjuk, hogy egész Vajdaságban a vadásztársaságok és a vadászegyesületek egyetlen bevétele a nagyvad vadászatából, valamint az élőnyúl eladásából ered. A sokak által visszasírt, az olasz vendégvadászok által lőtt többezres vadgerle- és fürjterítékeket épp úgy el kell felejtenünk, mint az úgynevezett téli vendégvadásztatásból származó bevételeket.

A nagyvad alatt a disznót, a szarvast, a dámot és más telepített szarvasfajtát, illetve a muflont, és nem utolsósorban az őzet kell értenünk. Az első kettő nagy számban és viszonylag jó trófeaminőséggel a Duna és a Tisza ártéri erdeiben él. Mind a szarvast, mind a többi felsorolt trófeás vadat a hazai vadászok többségének elérhetetlen áron kínálják a területtel gazdálkodók.

Vajdaság legelterjedtebb nagyvadja az őz, így a vadásztársaságok számára is szinte az egyetlen biztos pénzforrás. Az utóbbi néhány évtizedben a síkvidéken is elterjedt, sőt kiválóan alkalmazkodott vadfajta a kilencvenes évek vérzivataros időszaka előtt, a kellő vadgazdálkodásnak köszönhetően, kiemelkedő minőségű trófeákat adott, amelyekért érdemes volt ideutazni Európa északi országaiból, sőt a tengerentúlról is. Ma épp azért, mert az egyesületeknek égető szükségük van a pénzre, a kilövési terveket kénytelenek maximálisan teljesíteni, még a tenyésztési szempontok elhanyagolásának árán is. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy meglövetnek minden valamirevaló bakot, tekintet nélkül a korára és genetikai jelentőségére.

Mindez oda vezetett, hogy az állomány túlfiatalodott, és a suták javára felborult az ivararány is. A területek többségén kevés, vagy egyáltalán nincs javakorabeli, igazán golyóérett bak, így kiemelkedő minőségű, nagy súlyú, mutatós trófeára sem számíthatunk. Az agancs magas, de színtelen, vékony, tehát értéke sem akkora, mintha egy vagy két év múlva kerülne terítékre.

Az elmúlt tél hosszú és hideg volt, és ez tovább rontotta az őzagancsok minőségét. A vadászegyesületek többsége a tél folyamán nem tudta kellőképpen takarmányozni a vadállományt, a szálastakarmány bár fontos, de nem elegendő a csúcsminőségű trófeát adó őzbakok kineveléséhez. Ezt külön vitaminokkal, ásványi anyagokkal gazdagított takarmánnyal lehet elérni, ami költséges.

A határt járva láthatjuk, hogy az idős bakok már kiváltak a csapatokból, az agancsukat nagyrészt letisztították, de a fejdíszük még színtelen, és nem ritkán még lóg rajta a barka, és inkább véres, mint tisztára fent.

A hétvégén várják az első bérkilövő vadászokat az idei őzbakidényben. A vadászat vezetőinek már csak azt ajánlhatjuk, hogy kétszer is nézzék meg a búzából felálló bakot mielőtt rábólintanának, és a vendég útjára eresztené a golyót, mert ha a bak már fekszik, késő a bánat.

Másrészt lehet, hogy indokolt lenne néhány évig szüneteltetni a külföldi vadászok bérvadásztatását, és hagyni, hogy a bakok megöregedjenek, de szerintem nincs olyan vadászegyesület amely ezt megengedhetné magának.

Egészen más téma az, hogy vannak olyan külföldi nimródok, akik készek egész vagyont fizetni egy-egy szabálytalan agancsú bak elejtéséért. Csupán az a gond, hogy ilyen bak nem „terem” minden bokorban. A továbbtenyésztésre alkalmatlan, alacsony trófeaértékű bakokat pedig az egyesületek vezetői inkább a tagságnak osztják ki, mert nem várható el senkitől sem, hogy csak nevelje, gondozza, szaporítsa a vadat és ne vegye ki részét a munkája eredményének learatásából.

Feltétlenül rá kell mutatni egy újabb problémára, pontosabban arra, mikor mondható ki, hogy egy állat alkalmatlan továbbtenyésztésre, illetve nem kívánatos az állományban. Ki meri rámondani, egy mondjuk másod-harmadfüves bakra, hogy nem viszi többre, mint amit mutat? Szerintem ilyen szakember nincs. Az említett ivararány-eltolódás is amellett szól, hogy a bakokat kímélnünk kellene. Időt kellene adni, hogy tényleg megmutassák, hogy mire képesek, ám akkor miből csinálnánk pénzt és hogyan elégíthetnénk ki a tagság igényeit.

El kell döntenünk, mit is akarunk: azonnal pénzt csinálni, vagy csúcstrófeájú bakokat nevelni, amelyek egyszer majd összehasonlíthatatlanul többet hoznak a konyhára. Ha lesz, aki megvegye őket. Más dolog, hogy senki sem tudja megmondani, hogy a téli sutaselejtezés ideje alatt hány reményteljes bak kerül a paprikásos kondérba. Gazdálkodunk vagy kizsákmányoljuk a területet utánam a vizözön elv szerint? Döntsük el, mert e nélkül nem megy.

Forrás: Magyar Szó