Várhatóan április 30.-án megjelenik a Magasles 92., 2011. májusi lapszáma. Olvasóink a magazin tartalmából kaphatnak egy kis ízelítőt. Magasles 92., 2011. május
Vadászmozaik / Ingyenes ballisztikai program
Lapua újdonság
John Wayne karabélya
Hiúz Budakeszin
Érdekes kísérlet
Új vadászlőszerek a Remingtontól
Változatok golyós puskára a Blasertől
Duplagolyósok kedvelőinek
Erdőn, mezőn / Balogh János: Új utakon – Az őzbakállomány minőségi javításának lehetőségei
Gyakori panasz volt az elmúlt években, milyen gyenge az őzbakállomány, hogy a minőségi romlás leginkább az ország azon részein tapasztalható, amelyeket ez idáig úgy hívtunk a szakzsargonban, hogy őzes területek.
Dudás Miklós: Életre kelt takarítók
A nem is olyan távoli múltban, csak néhány emberöltővel ezelőtt a történelmi Magyarországon nem volt ritkaság, hogy keselyűket figyeljenek meg elődeink. A Kárpát-medence a négy eurázsiai keselyűfaj fészkelő területének északi határövezetét alkotta.
Márok Tamás: Ősök és honosok
Régi meggyőződésem, hogy őshonosságról és betelepítettségről tévesen gondolkodunk. Nem elsősorban a „vadzöldekre” gondolok, akik legszívesebben kiirtanák a muflont vagy a dámot. Ők teszik a dolgukat, hangoztatják a dogmáikat. Sokkal érdekesebb, ahogy a vadászok gondolkodnak, valamint az, amire harsány természetvédőink nem haragszanak.
Kürtös Adria: Az ifjú vaddisznó
Az SCI magyarországi szervezete által meghirdetett ifjúsági irodalmi pályázat három kategóriában talált a nyertesekre. A legfiatalabbak (6–10 év) között Gaál Gellért, a középső (11–13 év) kategóriában Dudás Laura, a legidősebbek (14–18 év) között Kürtös Adria nyert. Díjuk egy-egy laptop volt. Lapunkban Kürtös Adria írását olvashatják.
Vadászetika / Wallendums Péter: Terítéken a teríték
A késnek – befelé fordított éllel – közvetlenül a tányér mellett, a jobb oldalon van a helye, majd tőle ujjnyi távolságra fekszik a kanál, míg a villa a másik oldalra kerül – csengenek vissza gyermekéveim hajnalán felém intézett szülői szentenciák, melyek a vasárnapi ebéd előkészületei során az etikettel kapcsolatos még fejletlen és hiányos ismereteimet voltak hivatottak némileg bővíteni. Gondolom, ezzel nem vagyok egyedül, hiszen szinte mindenkibe már „hátulgombolós” korában belesulykolták az étkezés vagy az asztalterítés szabályainak alapvető tudnivalóit. De mi a helyzet a vadászati viselkedési normákkal?
Lőpor / Márok Tamás: Átlagpuska
Mindig is érdekelt a ballisztika, a fegyverek és a lövés tudománya, de azért soha nem tulajdonítottam neki túlzott jelentőséget. Persze minden vadász szeretne minél jobb eszközöket magának, ám ennek határai vannak. Az egyik határ a pénztárca. Kevés vadásztárs engedheti meg magának, hogy méregdrága eszközöket használjon. Ám ezekre nincs is föltétlenül szükség. Legalábbis a lényeg nem ezen múlik.
A hónap tölténye – Kovács László: Tizenhetes tűzlabda
A cím egy manapság nagyon népszerű vadászlőszerre utal, a .17 Remington Fireballra, amelyet európai átírás szerint 4,37×36-nak nevezhetünk. Őse a .221 Remington Fireball (5,7×36) volt, amelyet Wayne Leek hozott létre a Remington Arms Company megbízásából, kifejezetten az XP-100-as jelzésű, egylövetű tolózáras vadászpisztolyuk eleségének 1963-ban. Voltaképpen egyszerűen megkurtította az akkor népszerűségi csúcsán lévő dicsőséges .222 Remington hüvelyét, úgy jutott a rövidebb, marokfegyverhez jobban illő, új lőszerhez. Aztán kellően hangzatos elnevezéssel látta el, s remélték, hogy kapós lesz a nimródok körében. Ez azonban nem következett be, sőt mi több: elég langyos fogadtatásban részesült ez a pisztoly/töltény, de azért -- mi tagadás -- még ma is találkozhatunk néhány elszánt hívével.
Kovács László: Ahogy én látom
Kovács László: Kétszáz disznó
Első vaddisznómat egy jó barátom .30-06 Springfield kaliberű, Mauser 66S jelzésű tolózárasával Somogy megyében lőttem 1980-ban. A kettőszázadik sertevadat pedig 2010-ben ejtettem el, saját .35 Remington öbnagyságú, 1927-ben gyártott FN-Browning félautomatámmal. Ez Dél-Svédországban történt.
