Jókora indulatokat kelt Somogy megyében egy még 2009-ben kirobbant, mind a mai napig lezáratlan vadászterület-vita. Egy földtulajdonosi közösség – amely mögött több nagyvállalkozó áll – harcba szállt azért, hogy megszerezze a megye egyik nagyvadban gazdag, eddig állami kezelésben lévő területének egy részén a vadászati jogot.

A Kaposvártól délkeletre, a Surján-völgyben lévő bő háromezer hektárért aggódók leginkább attól tartanak: az eddigi jó gazdának számító állami társaság helyét üzleti körök „zárt, exkluzív klubja” veszi át, így veszélybe kerülhet az állatállomány, és kétségessé válhat az esetleges vadkárok megtérítése. A területháború tétje nem kicsi: a győztes több mint egy évtizedig hasznosíthatja a vadászati jogot a kelet-zselici, gímszarvasban gazdag vidéken.

Ahhoz, hogy a majd két éve tartó, szövevényes ügy érthető legyen, fontos nagy vonalakban felidézni a vonatkozó jogszabályokat. 1996-ban lépett hatályba a ma is érvényes vadászati törvény, amely megszabja a vadászterületek kialakításának procedúráját. (A vadászati jog a földtulajdonosokat illeti meg, de az esetek nagy részében ezt a jogot haszonbérletbe továbbadják.) A kijelölt vadászterületek „üzemtervi ciklusa” alapesetben tíz évre szól. Akadnak viszont olyan, különleges rendeltetésűnek nevezett területek – például ahol értékes génállományú a vadállomány –, ahol 13 évig tart egy ciklus. A törvény életbelépése óta a vadászterületek első felosztása, a határok kijelölése 1997-ben történt, a második pedig tíz évvel később. A különleges rendeltetésű területeknél tavaly tartották a második újraosztást.

A viták kereszttüzébe került, somogyi terület is különleges rendeltetésű, így csak tavaly márciusban járt le az első ciklus. Addig az állami tulajdonú erdészet, a SEFAG Zrt. gyakorolta a vadászati jogokat a területen. A SEFAG tavaly „újrázott” volna, csakhogy már más is pályázott e terület egyik, körülbelül háromezer hektáros részére. Még 2009 nyarán megalakult a Gálosfa-Hajmás Földtulajdonosi Közösség, amely épp itt tűzte ki célul vadászterület kialakítását, és azon a vadászati jog megszerzését.

Ezen a ponton megint kitérőt kell tenni jogszabályok erdejébe. A vadászterület kialakítását tervező földtulajdonosok – magánszemélyek vagy akár az állam képviselői – hirdetményt tesznek közzé az érintett területek megjelölésével, majd harminc nap múltán megtartják a vadászati közösség alakuló közgyűlését.

E közgyűlésen a földtulajdonosok – a tulajdoni hányad arányában számított – egyszerű többséggel döntenek arról, hogy létre kívánják-e hozni egyáltalán a vadászati közösséget, és ha igen, akkor mihez kezdenek a vadászati joggal. A procedúra során előfordulhatnak különös szituációk. A közösségbe bekerülhet például olyan földtulajdonos is, aki valójában nem akar odatartozni. Ha ugyanis a kijelölt közösségen belül kisebbségben marad egy-egy tulajdonos, akkor lényegében nincs beleszólása saját sorsába, a többség, erőfölényével élve megszavazhatja a közösség létrehozását. Hozzáértők szerint így adott az elvi lehetőség arra: ha a saját vadászterületre vágyó földbirtokos befektető úgy jelöli ki a majdani közösség területét, hogy azon biztosan többségi tulajdonos legyen, akkor később az egész procedúra során érvényesítheti akaratát. Végül pedig a közösség nevében akár a saját vadásztársaságának is haszonbérbe adhatja a vadászati jogot.

A somogyi ügyet jól ismerő, de kivétel nélkül névtelenséget kérő vadászok szerint hasonló történhetett a vitatott kelet-zselici terület esetében is. Különös pikantériája az ügynek, hogy információink szerint a Gálosfa-Hajmás Földtulajdonosi Közösségben épp a vadászati jog korábbi birtokosa, a SEFAG vált kisebbségi tulajdonossá. A társaság persze nem nézte „ölbe tett kézzel”, hogy elveszítheti egyik legértékesebb területét, ezért bírósághoz fordult. Előbb a kaposvári, majd a Somogy Megyei Bíróság is úgy ítélte meg, hogy a közösség megalakulása és határozatainak meghozatala jogszerű volt. Ezek után a közösség a mezőgazdasági szakigazgatási hivatalhoz fordult, és kérte az érintett háromezer hektár vadászterületté nyilvánítását. A hivatal viszont – a SEFAG örömére – ezt elutasította arra hivatkozva, hogy a kijelölt terület szélessége néhol nem éri el a minimálisan szükséges 3000 métert. A döntést a közösség megtámadta a bíróságon, amely jogosnak találta a kifogásokat, és –már az idén január 25-én – új eljárásra utasította a hatóságot.

Az ügyben szerettünk volna kérdéseket feltenni a SEFAG illetékeseinek, ám a társaságnál nem nyilatkoztak, mondván, jelenleg csak a hatóság és a földtulajdonosi közösség között „van ügy”. Kerestük a Gálosfa-Hajmás Földtulajdonosi Közösséget is, ám a jogi képviselő – aki a vadászkamara somogyi szervezetének elnöke is – azt közölte: ügyfelei nem nyilatkoznak, és a cikkben sem szerepelhetnek.

Arról, hogy végül az állami cég vagy a befektetői csoport nyeri a területért vívott jogi csatát, néhány héten belül várható döntés.
Módosítják a törvényt

„Jogilag abszolút rendben van, szakmailag azonban erősen kérdéses.” Több, névtelenséget kérő szakember is így minősítette a Somogy megyei vadászterület-vitát. Szerintük nem egyedi esetről van szó, a hatályos vadászati törvénynek ugyanis épp az az egyik legnagyobb hibája, hogy a vadászterületek kijelölése során a szakmai kérdések háttérbe szorulnak, és nem azt nézik, ki lenne jobb gazda. Vitás esetekben inkább az dönt, melyik fél ért jobban „a jogi csűrés-csavaráshoz.” Ennek is szerepe lehet abban, hogy a második fél évben a kormány módosítja a vadászati törvényt.

Szabó Ferenc, a Vidékfejlesztési Minisztérium erdészeti, halászati és vadászati főosztályának vezető helyettese lapunknak megerősítette a törvénymódosítás tervét, ám a tárca elképzeléseiről egyelőre csak nagyvonalakban adhatott tájékoztatást.

Mint mondta, a legfontosabb változás az lenne, hogy a vadászterületek kijelölése során minden eddiginél nagyobb szerepet kapnának a szakmai, vagyis a vadgazdálkodási, vadászati érvek. A főosztályvezető elmondta azt is: szeretnék például, ha a kijelölési procedúrában részt vennének természetvédők, valamint a vadászkamara képviselői is. Szabó Ferenc az esetleges változtatások között említette a vadászképzés szigorítását. A tárca álláspontja szerint ugyanis jelenleg sok az olyan gyorstalpaló tanfolyam, amely papírt ad ugyan, ám nem készíti fel kellőképpen a jelentkezőket a „veszélyes üzemre.” Mindemellett a módosítások érintenék azt is, hogy milyen formában lehet élni a vadászati joggal. Szabó Ferenc szerint ugyanis akad hátulütője a ma leginkább elterjedt vadásztársasági formának. „Nem ritka, hogy a vad által okozott többmilliós károkat nem téríti meg a illetékes vadásztársaság, és a következmények elől a „feloszlatásba menekül.” A törvénymódosítás során ezért valószínűleg a cégformákat preferálnák.
Viták, perek Vas megyétől Hevesig

Ha nem is tömegesen, de az ország más részein is előfordultak a Somogy megyei esethez hasonlóan elfajuló viták a vadászterületek kijelölésekor. A legutóbbi felosztás során országszerte 250 esetben indult per azért, mert többen is ugyanarra a területre pályáztak. Az esetek többségében azonban még a bírósági ítélet előtt megállapodás született a felek között. Információink szerint jelenleg még húsz lezáratlan, peres útra vitt ügy van folyamatban Somogy, Bács-Kiskun, Győr-Moson-Sopron, Hajdú-Bihar, Heves, Pest, Vas és Veszprém megyében. 1997-ben 1060 vadászterületet jelöltek ki, a tízéves ciklus lejárta után, 2007-ben azonban némileg nőtt a területek száma.

Jelenleg 1387 – átlagosan 6655 hektáros – vadászterület van az országban, ahol körülbelül 60 ezer hazai és 25 ezer külföldi vadászik.
Nagy költségek, kis haszon

Bár az értékes területekért vívott harcok azt jelzik, hogy a vadgazdálkodás, vadásztatás jól jövedelmező vállalkozás, az Országos Magyar Vadászkamara szerint évről évre kisebb az ágazat nyeresége.

A múlt évi összesítés még nem készült el, az viszont tudható: 2009-ben az összes hazai, közel 1400 vadgazdálkodással foglalkozó társaság 15,8 milliárdos bevételére 15,7 milliárdos kiadás esett, vagyis 100 milliós haszonra tettek szert.

Ehhez képest az évtized elején még évi félmilliárdos profitra is volt példa. Az Országos Magyar Vadászkamara szerint a visszaesésben szerepe volt a világgazdasági válságnak, a külföldi vadászok elmaradásának, és annak, hogy megcsappant az apróvadállomány, emiatt jelentősen csökkentek a vadásztatásokból származó bevételek.

Forrás: Népszabadság Online