Ha leveszi az öltönyt, legszívesebben vadászkalapot húz a fejére, és már indul is, hogy nagyvadakra lőjön. Kadocsa Péter, az Aegon Magyarország Befektetési Alapkezelő Zrt. vezérigazgatója szereti az erdőzúgást.

Hogyan került kapcsolatba a hobbijával?
Kadocsa Péter: Valószínűleg a géneken keresztül hozom a természet szeretetét, a vadászszenvedélyt, hiszen felmenőim között több erdész, vadász volt. Ugyan édesapám nem vadászott, de gyerekkoromban horgásztunk, és a családdal sokat jártuk a természetet, ami a vadászat lényegét jelenti. Pályakezdő koromban néhány kollégámmal, barátommal elhatároztuk, hogy elmegyünk tanfolyamra, és levizsgázunk.

Miért választotta épp ezt?
Kadocsa: Fiatalkoromban több érdekes sportot is kipróbáltam (vitorlázás, golf), de ahogy az embernek családja, gyermekei lesznek, és egyre kevesebb ideje jut szabadidős tevékenységekre, ezek lassan lekopnak, és csak az igazi szenvedély marad meg. Azt, hogy „sportvadászként” a vadászat igazi élmény tudott lenni, azoknak az embereknek köszönhetem, akikkel fiatal vadászként kapcsolatba kerültem. Tőlük nemcsak a gyakorlati tudást sajátíthattam el, de megismertem a hagyományokat, a vadászetikát, az „erdőzúgás” szépségét.


Volt olyan, akit „megfertőzött” a szenvedélyével?
Kadocsa: Nem emlékszem, hogy bárki az én hatásomra kezdett volna el vadászni, de abban biztos vagyok, hogy sikerült többekhez is közelebb hozni a vadászatot. Ez nagyon fontos, mivel a társadalom jelentős része nem rokonszenvez a vadászokkal. Nehéz megmondani, hogy ez minek köszönhető, de szerepe lehet benne a vadászok közé keveredett „puskásoknak”, akik rossz hírünket keltik, illetve annak, hogy sokan nem tudják, a vadászat milyen nélkülözhetetlen szerepet tölt be a vadgazdálkodásban és a természetvédelemben.

Milyen képességeket igényel a hobbija?
Kadocsa: Én, mint az eddig elmondottakból is kiderülhetett, nem a mennyiségi, hanem a minőségi vadászat híve vagyok. Számomra a vadászélmény a fontos, nem pusztán a vad elejtése. Annak ellenére, hogy sajnos nem jutok ki elég gyakran az erdőbe, egyáltalán nem bánom, ha üres kézzel térek haza. Olyan helyre járok vadászni, ahol a vad természetes közegében él, nem vadaskertbe, ahol a siker garantált. Élvezem a sétát az erdőben, a nyomokat, az erdei zajokat, a város után a szokatlan csendet és a friss levegőt, akkor is, ha nem jutok lövéshez. Elengedhetetlen a pontos célzás, de leginkább a terület megismerése a fontos, hogy kialakíthassam a sikerre vezető taktikát. Hogyan lehet hangtalanul megközelíteni a vad várható helyét a szél, a napszak, a hold állásának figyelembevételével. Szóval taktikai érzék, majd gyors reagálási, döntési képesség és végrehajtás.

Akad olyan tulajdonsága, amelyet a vadászat fejlesztett ki?
Kadocsa: Persze mondhatnám, hogy a fenti tulajdonságokat a vadászatnak köszönhetem, de mégis úgy gondolom, hogy a hobbim inkább abban segít, hogy a rohanó, stresszes mindennapokból egy teljesen más közegbe kerülve kapcsolódjak ki.

Milyen tulajdonságokat tart fontosnak a cégvezetőknél?
Kadocsa: Általában, ha a miénkhez hasonló kisebb szervezetekre gondolok, akkor a szakértelem jut eszembe, hogy a vezető ne csak menedzserként irányítsa a munkát, de szakmailag is hozzá tudjon tenni a cég eredményeihez. De a nagyobb szervezetekben is fontos, hogy a vezető hiteles legyen munkatársai szemében, hogy a vállalatot sikerre tudja vezetni. Szintén fontosnak tartom a pozitív gondolkodásmódot, mert ez jelenti a legnehezebb helyzetekben is a lehetőségek keresését, megtalálását, ugyanakkor inspiráló légkört jelent a munkatársak számára.

Ezek jellemzőek a magyar menedzserekre?
Kadocsa: Azt gondolom, hogy a magyar menedzserek megállják a helyüket nemzetközi összehasonlításban. Sőt, az állandóan változó gazdasági környezethez való alkalmazkodás bizonyos tekintetben meg is „edzette” őket.

Mit hiányol a hazai üzleti világból?
Kadocsa: A kiszámíthatóságot. Elsősorban persze a szabályozási környezetben lenne nagy szükség a stabilitásra, de a gazdaságpolitika hosszú távú kiszámíthatósága is elengedhetetlen feltétele a gazdaság prosperitásának. Ehhez hiteles vízióra van szükség, ami a társadalom támogatásával meg tud valósulni.

Van üzleti példaképe?
Kadocsa: Nem célom, hogy az üzleti élet legismertebb szereplői közé kerüljek, ily módon nem hiszem, hogy köztük kellene példaképet keresnem. Munkám során több olyan embert is megismertem, akit valamilyen szempontból követendőnek tartok, vagy tisztelem, amit csinál, de kimondott példaképet nem tudnék mondani.

Mit szeret a magyar üzleti életben?
Kadocsa: Több évtizedes lemaradást kellett a magyar üzleti életnek behoznia a rendszerváltás után. Úgy látom, hogy ez sok tekintetben sikerült, és vannak magyar vállalkozások, amelyek megállják a helyüket az európai versenyben, illetve magyar szakemberek sokszor fontos tisztségeket töltenek be multinacionális vállalatokban.

Mit változtatna meg, ha módja lenne rá?
Kadocsa: Több sikeres magyar vállalkozásra lenne szükség. Bízom benne, hogy a válság elmúltával erre lehetőség lesz, hiszen azok a cégek, amelyek képesek voltak az alkalmazkodásra a nehéz időszakban, jó eséllyel indulnak a versenyben egy javuló gazdasági konjunktúrában.

Elégedett a saját üzleti eredményeivel?
Kadocsa: Az embert az viszi előre, hogy nem elégszik meg az elért eredményekkel, hanem keresi a továbbfejlődési lehetőségeket. Befektetési banki területről kerültem egy régiós központ szerepét betöltő biztosító vagyonkezelő cégéhez. A tőkepiacon megszerzett tapasztalatokat próbáltam kamatoztatni a közép-európai vagyonkezelés irányításában. Azt el lehet mondani, hogy viszonylag rövid idő alatt sikerült egy ütőképes csapatot építeni, illetve az üzleti folyamatokat stabil, kiszámítható mederbe terelni. Ez lehet hosszú távú sikerünk alapja.

Mit szeretne még elérni?
Kadocsa: Célom a régiós vagyonkezelési központ további erősítése, a szakértelem folyamatos fejlesztése. De természetesen vagyonkezelőként mindig az a legnagyobb siker, ha ügyfeleink megelégedésére hosszú távon jó teljesítményt tudunk nyújtani.

Hogy érzi magát üzletemberként a magyar társadalomban?
Kadocsa: Rosszul, abból a szempontból, hogy gazdasági értelemben sikertelen évek vannak mögöttünk. Gazdaságpolitikai hibák sorozata miatt a régió sok országa elment mellettünk, illetve sérülékennyé váltunk a külső sokkokkal szemben. Ebből pedig akadt bőven az elmúlt néhány évben. Olyan területen dolgozó emberként, ahol ezeket a folyamatokat szorosan követjük, ez nem tesz boldoggá. Ugyanakkor optimista emberként bízom abban, hogy a gazdasági hullámvölgyet fellendülés követi Magyarországon is. Egy sikertelen vadászat után sem szoktam elkeseredni, hanem próbálok tanulni az elkövetett hibákból, hogy a következő vadászaton nagyobb eséllyel érjek el sikert.

Hogy érzi magát magánemberként a magyar társadalomban?
Kadocsa: A gazdasági fejlődés gátja az adóelkerülés, a korrupció és az ezzel öszszefüggő magas adóterhek. De hiányzik az összetartás, az az érzés az emberekből, hogy együtt építjük Magyarországot, gyermekeink jövőjét. Az ország építéséhez szükség van az elvégzett munkánkra és a hozzá kapcsolódó igazságos közteherviselésre, illetve hosszabb távon arra, hogy gyermekeket neveljünk. Ma nem mindenki járul hozzá képességeihez mérten ehhez az építkezéshez, ami a leszakadásunkhoz vezet. A bajok ellenére jól érzem magam a magyar társadalomban, és bízom benne, hogy megtaláljuk a megoldást a problémáinkra.

Milyen reformokat tart fontosnak?
Kadocsa: A fentiek alapján a legfontosabb célok közé tartozik a legális foglalkoztatás bővítése és a gyermeknevelés állami elismerése. A gazdaság kifehérítéséhez nem elég pusztán az adórendszer átalakítása, meg kell szüntetni azt a szakadékot, ami a multinacionális cégek és a kis- és közepes vállalkozások között tátong ma. A bürokrácia leépítése, a kutatás-fejlesztés, az oktatás és a gazdaságpolitika összehangolása vezethet el oda, hogy a magyar beszállítók magasabb hozzáadott értékkel rendelkező tevékenységeket végezzenek, és így a szürkegazdaságból tartósan kitörhessenek.

Meg is tudná valósítani ezeket, ha módja lenne rá?
Kadocsa: A politika nem az én világom, ugyanakkor azt gondolom, hogy mindenkinek a lehetőségihez és képességeihez mérten részt kell vennie abban a munkában, ami előbbre viszi az országot.

Forrás: Manager Magazin