Az igazi vadász védelmezi és eteti is a vadat nem csak űzi, ejti. Vasárnap a Vadászati Kultúra Napján, egyben a Fejér megyei vadásznapon kitüntették a Kohász Vadásztársaságot és annak elnökét!      
- Hogyan lesz egy kohászból vadász?
- Az biztos, hogy ez nem egyszerű történet!
Szabó Jánost például a vasmű meleghengerműjében „fertőzte meg" a vadvilág és a természet szeretetével egy kollégája (ugyancsak régi riportalanyunk: Kovács Pál). Az igaz, hogy nem kellett különösebben erőlködni ezzel. De az mégiscsak szokatlan, hogy az izzó vasak és az olajos gépek között - ahol Szabó úr 1958-tól dolgozott a nyugdíjig, esztergályos karbantartóként, hengerköszörűsként, művezetőként, végül kenés-technikusként - az őzek etetéséről és a nyulak szaporodásáról beszélgessenek a munkaszünetekben.
Vagy éppen ez a természetes?!
Elég az hozzá, hogy a vadásztársaság elnöke már vagy harminc éve jár ki a határba, ködös hajnalokon és csikorgó napokon, esős estéken, valamint szúnyogcsípős délelőttökön egyaránt. Puskát csak néha visz. Most például egyáltalán nem, mivel a szokásos engedélyhosszabbítás kissé
hosszabbra sikeredett a korábbiaknál. De hát nem vadász az, aki nem tud felhőtlenül örülni a bokrok alatt játszadozó rókakölyköknek, puska nélkül is! Nem vadász az, csak úgy hívják...
- Régen nagyon zárt közösség volt a vadászoké: s megvolt ennek a jó oldala! - jegyzi meg Szabó úr. - Jó társaság, fegyelmezett csapat alakult ki, mindenki ismert mindenkit, a munkából is egyformán kivették a részüket a tagok!
Ez, mondja a helyi vadásztársasági elnök, mára alaposan megváltozott. Nyitottabb, de felelőtlenebb is lett a vadásztársadalom - nem is beszélve a (jobb, szó híján) „úri" vadászokról, akik a vadetetésből és -gondozásból
nem, csak a pufogtatásból veszik ki a részüket.

A Kohász vadásztársaság negyvennégy tagja a fővárosból, ami: városunkból és Baracsról, Mezőfalváról, Kisapostagról, Dunaföldvárról, Dánszentmiklósról jött össze. A társaság színvonalát pedig jól jellemzi, hogy míg elnökük munkáját Nimród-éremmel köszönték meg a vasárnapi Fejér megyei vadásznapon, a nádasdladányi Nádasdy-kastélyban, addig  az idén hatvanéves társaságot ugyanakkor és ugyanott Nádasdy Ferenc emlékplakettel tüntették ki.
Szabó úr nem a trófeavadászok népes táborába tartozik. Szerény otthonában szerény emlékgyűjtemény árulkodik hobbijáról: nyolc őzagancs, két vaddisznó-agyarpár s egy szarvasagancs. Utóbbi a legszebb élmény: a Daruszentmiklós melletti Sudár-erdőből származik.
Ezeknél is büszkébb a négyből az egyik puskájára: az 1911-ből származó, 6,5x55 milliméteres svéd, Carl Gustav típusú hosszúcsövűre.
De legbüszkébb kétségkívül a családjára: vadászszenvedélyét hosszú ideje tűrő feleségére, tizenkét éves unokájára, és fiára, aki ugyancsak a vadásztársaság tagja.
Nem tagadja, hogy a vadászélethez sok szerencse kell - és nem a család, a barátok, hanem a vadak megszerzése-megtartása miatt is. A negyvennégy vadászhoz ugyanis egy kissé kicsiny a terület, a vadállomány. Ráadásul egyre több a gond a környék országútjaival, a sok vadelütéssel, a vadkárral, szaporodó dúvadakkal.
De egy szép reggel az erdőn még ezekért is kárpótolja az igazi vadászt...


A Kohász, mint vadász
A Dunaújvárosi Kohász Vadásztársaságot is kitüntették a társaság elnöke mellett: Nádasdy Ferenc emlékplakettel.
A vadásztársaságnak 44 tagja van, 7535 hektáron gazdálkodnak.
A vadászterület a város északi határában, a benzinkútnál kezdődik, a Nagyvenyim és Mezőfalva közötti határ vonalában nyúlik Daruszentmiklósnak, és a Zafír fogadónál fut ki a Dunáig.
A Kohász Vadásztársaságnak két hivatásos vadásza van, a vadászház
Mezőfalvánál áll.

Forrás: Dunaújvárosi Hírlap