Egyre gyakrabb, hogy vadkerítésen akad fenn trófeás vad. Őzet kiszabadít egyedül is a vadász, de egy kétmázsás szarvasbika esetében nem boldogulhat egyedül.

Múlt héten pénteken telefonon hívták Hegyhátszentmártonról a vadászterület hivatásos vadászát, hogy a település határában lévő erdőben egy szarvasbika vadkerítésbe gabalyodott. A hivatásos vadász drótvágó ollót vett magához, és azonnal a helyszínre hajtott terepjárójával, ahol egy középkorú bika vergődött a kerítésnél.

Agancsa barkás vagyis még kifejlődő volt, és az állat teljesen belegabalyodott a vadkerítésbe. (A vadkerítés valójában erre is való: vagyis, hogy megóvja a friss erdőtelepítéseket, csemetéseket az erdei vad kártételétől). A bika agancsán a barka sérült volt, vér is volt a helyszínen. Mivel a vadász egyedül nem boldogult, az állatorvost hívta segítségül.

Az állatorvos a helyszínre érkezve azonnal megállapította, hogy az altatás, és azt azt követő szabadon engedés nem megfelelő megoldás ebben az esetben, ugyanis annyi sérülés keletkezett már a barkás agancson, hogy elkerülhetetlen lenne a fertőzés, így megfelelő gyógyszeres kezelés és állatorvosi utókezelés híján az állat egészen biztosan elpusztult volna rövid idő alatt az erdőben. (Más a helyzet egy háziállatnál, amely naponta megkaphatná a megfelelő orvosi kezelést).

Ezért úgy döntöttek, hogy véget vetnek a bika további szenvedéseinek. A szarvasbika mérlegeléskor 167 kilogrammot nyomott, az állat testsúlya bőgéskor egészen biztosan meghaladta volna a két mázsát a hivatásos vadász szerint. Hogy milyen lett volna az agancsa kifejlett állapotban, nem lehet pontosan tudni - mindenesetre trófeája kifőzés után bírálatra kerül.

Forrás: Vasnépe / Fotó: Szendi Péter