Olvasóink több beregvidéki településről jelezték, hogy a helyi vadászok az ottani földtulajdonosok körében aláírásokat gyűjtenek. Vajon mi szükség van arra, hogy Nimród utódai ilyenkor nyár közepén járják a falut? – kérdezik többen.

– Mi mellett kampányolnak a vadászok? Tettük fel a kérdést a legilletékesebbnek, Pacjuk Miklósnak, a Beregvidéki Vadásztársulat vezetőjének.

– Igazából nem kampányról, de nem is egyszerű aláírásgyűjtésről van szó – hangzik a válasz. – Hanem arról, hogy az országunkban 2000-ben elfogadott vadásztörvény előírja: a helyi vadásztársaságoknak időről időre meg kell hosszabbítaniuk a vadászati jogot. Ez nem megy másképpen, mint hogy az illető vadászkollektíva az érintett község határában gazdálkodó földművesektől kéri a vadászati jog átruházását. Korábban ezt az illetékes községi tanácsoknál kérvényeztük. A jelenlegi munka nagyságára jellemző, hogy a járásban mintegy huszonhétezer föltulajdonost tartanak nyilván. Ők több mint 57 ezer hektáron gazdálkodnak. Bár a munka terjedelme igen nagy, mi mégis szeretnénk a tennivalókkal augusztusra végezni.

– Mostanság nagyon sokan ódzkodnak attól, hogy bármiféle hivatalos papírt aláírjanak, megadják a személyi igazolványuk számát stb...

– Természetesen mi is arra kérünk mindenkit, hogy mielőtt aláírnák a nyomtatványt, érdeklődjenek, hogy miről is van szó tulajdonképpen. Kérjék meg tehát az illető vadászt, magyarázza el, hogy miért van szükség nekik a földtulajdonosok és az állandó földhasználók beleegyezésére.

– A lényeg miként foglalható össze?

– A lényeg, mint mondottam, hogy az ukrajnai vadásztörvény előírja: az adott helyen működő vadásztársaságoknak meg kell szerezni a helyi földtulajdonosok beleegyezését arra vonatkozóan, hogy az illető területen vadászhassanak. Jómagam is azt vallom, hogy ennek így kell lennie. Nyilvánvaló, hogy az illető földtulajdonos csak akkor adja beleegyezését, ha úgy látja: akik ezt kérik, azok megfelelő szinten végzik ezt a munkát. Hisz jól tudjuk, amellett, hogy a különböző vadászati idényekben a puskás emberek fegyverrel a kezükben járják a határt, még egy csomó más dolgot is elvégeznek. Többek között évente megejtik a vadszámlálást, nem engedik, hogy a dúvadak – például a rókák – túlságosan elszaporodjanak, üldözik a kóbor kutyákat, a szürke varjakat, télvíz idején segítenek a vadaknak abban, hogy túléljék ezt a számukra igencsak nehéz időszakot. Bátran állíthatom, hogy a Beregvidék falvaiban működő tizenkilenc vadászkollektíva példamutató magatartást tanúsít ebben a tekintetben. A vadászok olyan emberek, akikre felnéz a közösség. Hisz már régóta nem a zsákmányszerzés motiválja őket.

– A vad becserkészése és elejtése a férfiember számára mindig izgalmas feladat...

– Ezt a tulajdonságot, meggyőződésem szerint, már a génjeinkben hordozzuk. S így lesz ez, míg világ a világ. Ám a vadászösztön parttalan érvényesülésének gátat szab a racionalitás. Amikor Ukrajna más vidékéről vendégvadászok érkeznek hozzánk, mindig rácsodálkoznak arra, hogy vidékünkön olyan egységes megállapodás született a vadászok körében, hogy önmegtartóztató módon fácántyúkra nem lőnek, bár megtehetnék! Mi így segítjük elő ennek a fajnak a szaporodását.

– Van tehát vadászati törvényünk, csak még arról nem hallottam, hogy valahol valakinek az állam megtérítette volna a vadak – például a vaddisznók – által okozott kárt.

– A törvény szól erről is. Mivel a vadkártétel, valamint annak felmérése eléggé bonyolult dolog, a törvényhozók úgy döntöttek, hogy maga a rendelkezés csak 2015-ben lép majd életbe. Ezért is fontos, hogy a földtulajdonosok, illetve az állandó földhasználók a vadásztatás jogát átruházzák a helyi vadásztársaságokra. Ők a helyi körülmények pontos ismeretében segítséget tudnak nyújtani a vadkárok enyhítését célzó intézkedések meghozatalában, minden ezzel kapcsolatos munka elvégzésében.

Forrás: Kárpátinfó