Vadkárelhárító vadászatra indult főszereplőnk. Amikor társaival együtt szembetalálkoztak a vaddisznóval a kukoricásban, előkapta a golyós puskát és az állat közepébe durrantott.

Amikor azonban behajtottak a terepjáróval oda, ahol a zsákmányt sejtették, rémülten vették észre, hogy a lábáról ítélve az áldozat nem vaddisznó, hanem ember, aki mozdulatlanul fekszik a kukoricásban. A vadászok ekkor a legkisebb késlekedés nélkül félrevonultak, és elszívtak néhány cigarettát, azon tanakodva, hogy mit is tehetnének. Végül szóltak a fővadásznak, aki egy idő után kijött, és végre közelebbről megvizsgálta az áldozatot, akinek az életét ez a gyors közbeavatkozás sem tudta megmenteni. Különösen azért nem, mert a golyó a halántékán találta el, vagyis azonnal meghalt.

Természetesen a vadász ellen vádat emelt az ügyészség foglalkozás körében elkövetett, halált okozó gondatlan veszélyeztetés miatt. Az eljárásnak ezt a részét nem is ragozzuk különösebben, mert valamennyi bíróság egyetértett abban, hogy ez a vád megáll. Ugyanakkor segítségnyújtás elmulasztása miatt is vádat emeltek a vadász ellen, és ez a kisebb súlyú bűncselekmény a másikkal halmazatban pont annyit jelentett, hogy ezen múlott: a kiszabott szabadságvesztés végrehajtandó lesz-e vagy nem. Márpedig a vadász úgy vélte, hogy miután az áldozaton már nem lehetett segíteni, amikor megtalálták, ezért a „cserbenhagyást” nem követte el.

A segítségnyújtás elmulasztását az követi el, „aki nem nyújt tőle elvárható segítséget sérült vagy olyan személynek, akinek az élete vagy testi épsége közvetlen veszélyben van”. Emberünk azzal érvelt, hogy az áldozat sem sérült nem volt, sem az élete nem forgott már veszélyben akkor, amikor nem segített neki, így a segítségnyújtás elmulasztásában nem bűnös. Sértett csak élő természetes személy lehet, míg ebben az esetben az áldozat már halott volt.

A bíróság úgy döntött, hogy a vadász bűnös a segítségnyújtás elmulasztásában is. Döntését azzal indokolta, hogy a segítségnyújtás a bírósági gyakorlat szerint egy folyamat, amelynek az első lépése a meggyőződési kötelezettség. Oda kell menni a segítségre szorulóhoz, és meg kell győződni arról, hogy mit lehet vele tenni. Esetünkben már ezt az első kötelezettségét is elmulasztotta a tettes, ráadásul ahelyett, hogy a fővadászt hívja, a mentőket kellett volna riasztania. Így a két bűncselekmény halmazatban már végrehajtandó szabadságvesztést ért.

Forrás: Szabad Föld Online