Széttört agyaggalambok lépten-nyomon, eldördülő puskák és töltényhüvelyek százai bizonyítják: a gyarmatpusztai gyakorlati pályán „vizsgáztunk”. Idén utoljára.

Ma reggel a lőtéren az izgalom az úr: gyakorlati vizsga vár számos vadásztanoncra. Mindenki fel-alá járkál, a vizsgadrukk érezhető. De mi is vár rájuk? Terepre kísértük a jövő vadászainak kisebb csapatát utolsó gyakorlati órájukra.

Előző éjjel fagypont alá kúszott a hőmérő higanyszála, síkos az aszfalt. Lassan haladunk, Bajnán át. Hó fedte táj, szürke kapu és „Vigyázat, fokozott balesetveszély felirat fogad”. István érkezik, terepjárójával, követjük.

Bár, a megmérettetés előtt járunk két nappal, mindenki tudja: egy remegő kéz a biztos véget jelenti. A csapat tagjai fegyelmezetten szignózzák a lőtéri naplót, tűzik fel a lőlapot, összpontosítanak. Puska a vállhoz, céloz és lő. Ez a sorrend. Nem egyszer és nem is akárhogy. Két-három találat a lőlap közepébe furakodott. Ötven méternyi a távolság, mégis záporoznak a pontos találatok. Egy, kettő, tíz. A cél, hogy a lövések fele az úgymond fekete körben legyen. A precizitás, pontosság nem egyedül a Levente puskának (22-es kaliberű kispuskának) köszönhető.

A gyakorlati terep második részén sörétespuska kerül főszerepbe. 25-ből mindössze nyolcszor kell jól célozni, ripityára törni az agyaggalambot. Az előbbinél talán összetettebb feladat ez. Itt már nem elég a pontosság, azonosulni kell a tárcsa ritmusával. – Nem a karomat mozdítom, törzsből fordulok rá. Nem vadásszuk, hanem rálövünk – hangzik még utoljára pár jó tanács.

Teljesítve a vizsga gyakorlati részét, másnap az elmélet vár rájuk. Teszt, képfelismerés és tételhúzás.

Forrás: Kemma