A múlt hétvégén, január utolsó napjain befejeződött az apróvad vadászatának 2011/2012-es idénye.
Elhallgattak a puskák, és sokan – miután megtisztították, megolajozták hűséges flintájukat – elteszik pihenni a következő idény kezdetéig, azaz október elsejéig.

Igaz, vannak még olyan megátalkodott nimródok, akik kijárnak kacsára, libára, rókát ugrasztani vagy akár fél éjszakát a dögkút melletti leskunyhóban ülnek a vöröskabátos ravaszdira lesve, de egyre kevesebb az ilyen vadász. Fogynak, mint tavasszal a hó, amely elkelne ezen a télen.

Akárhogy is van, itt az idő, hogy számot vegyünk az elmúlt idényről, annál is inkább, mert ez volt az utolsó, amelyet a régi rendszer szerint, még a miloševići törvény hozta egyesület keretében kellett lebonyolítani. A következőt számos hajdani vadásztársaság önálló egyesületként kezdi meg, minden gonddal, előnnyel, megváltozott gazdálkodási feltétellel…, amelyet az új vadászati és vadgazdálkodási törvény hozott.

De induljunk az elejétől! A tavalyelőtti év csapadékos időjárása tönkretette a nyulak szinte teljes szaporulatát. A 2011-es év tavasza és nyára sokat ígért, ám őszre a nyulak valahogy eltűntek, és az észak-bácskai vadászegyesületek többsége örülhetett, ha az idényben a tervek felét meg tudta valósítani. A szakemberek most már úgy vélekednek, hogy bár jó volt a nyulak szaporulata, mégsem volt elegendő a kimaradás pótlására. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy akár egy vadász is kommenció nélkül tért volna haza, de a három-négy évvel ezelőtti vadbőség csak emlék marad. Az enyhe, csapadékmentes időjárásnak köszönhetően az apróvadállomány eddig aránylag könnyen vészelte át a telet. Friss takarmány volt elegendő a területen, és ha tavaszra sikerül elkerülni vagy legalább a minimálisra csökkenteni a mezőgazdasági vegyszerhasználat okozta mérgezéseket, akkor bízhatunk a következő idény sikerében. Mindenesetre körültekintően kell a nyúlállománnyal bánni az elkövetkező néhány évben, hogy megközelítsük a hajdani vadbőséget.

A fácánok szaporulata az utóbbi néhány évben volt a legjobb, úgy látszik, az időjárás, a ragadozók aránya, és nem utolsósorban a takarmánynövények megoszlása, illetve a környéken használt vegyszerek mennyisége olyan volt, hogy a tavalyi szaporulat nagy hányada megmaradt és megérte a vadászidényt. Nagyon biztató a területen látható nagyszámú tyúk, ugyanis ők képezik a jövő állományának alapját. Idős vadászok szokták mondani, hogy a fácánt addig lehet vadászni, amíg kakast lehet látni a területen, mert ha az idény végére ki is fogynánk belőle, annyi tyúk mindig jön a szomszédból, amennyi kell.

A mesterségesen szaporított fácánok kibocsátásával mindig lehet korrigálni az állományt, sőt szükséges is rendszeresen nevelt fácánokat engedni a területre, mert így az alapállományunk derékhadát alkotó vad fácánjainkat kíméljük, és ha kellő körültekintéssel vásároljuk a madarakat, a beltenyészetet is elkerülhetjük. A kilencvenes évek háborúi alatt sok egyesület nem vásárolt és nem bocsátott ki mesterségesen tenyésztett fácánokat, és a tyúkokat sem kímélték. Ez oda vezetett, hogy Vajdaság egyes területéről szinte teljesen eltűnt ez a nemes madár.

Az utóbbi időben a vadásztársaságok körében minálunk is divatba jött a fácántenyészetek létesítése. Ez igen üdvös, ám kockázatos tevékenység is. Nálunk ugyanis tapasztalt vadászok vannak, de nagyon kevés a szakképzett, a fácán tenyésztésében is képzett vagy legalábbis jártas egyén. Ezért történhet meg, hogy a vásárolt vagy begyűjtött tojások nagy hányada nem kel ki, vagy a kikelt csibék nagy része elpusztul. Egy ilyen „baklövés” csődbe viheti az egész egyesületet, főleg az új törvény diktálta feltételek mellett. Ugyanakkor ha kellő szakértelemmel rendelkező személy vezetésével saját tenyészetű fácánokkal pótolják az állományt, nem csak sok pénzt takarítanak meg, hanem a többlet eladásával jelentős bevételhez is juthatnak.

A fácánállomány számának növelése, azaz a hetvenes-nyolcvanas évek szintjének elérése ma csak mesterséges szaporítással, kellő szakvezetéssel, és nem utolsósorban a fácán élőhelyének állandó javításával érhető el. Észak-Bácska területének csupán elhanyagolható része fedett erdővel, bokros-csalitos csenderesekkel, amely nélkülözhetetlen a fácán szaporodásához és a meglevő állomány fenntartásához. Ezért ha apróvadas területen gazdálkodunk, a siker érdekében gyarapítanunk kell az erdők területét földterületek vásárlásával, amelyeket olyan növényekkel ültetünk be, amelyeknek a magvait a fácán előszeretettel eszi, védelmet nyújtanak számára; és ahol kellő minőségű tápot és vizet biztosítunk számára. Csakis így biztosíthatjuk a kellő számú madarat az eredményes gazdálkodáshoz.

Forrás: Magyar Szó