Juhászt támadott meg egy kétbocsos anyamedve Martonos határában, a Csüdörök pusztáján vasárnap délben.

Az életét nem veszélyeztető sebesülés fájdalmaival kínlódó Tódor Imrével a kézdivásárhelyi kórház sebészeti osztályán beszélgettünk.

A hatvanéves áldozat 16 éve dolgozik bácsként, de ilyen közelről még nem találkozott az erdei nagyvaddal. Mint megosztotta velünk: éppen teendőit végezte, amikor a kutyák vészes ugatására lett figyelmes, és odasietett a nyájtól mintegy öt méterre levő patakhoz, hogy közelebbről megvizsgálja a perpatvar okát.

A kutyák bekerítettek két medvebocsot, nyilvánvaló volt, hogy a helyzet vészesre fordulhat, így nem volt más választása, odarohant az ebeket lecsillapítani. Közben azonban megjelent az anyamedve, amely az egyik bocsot bependerítette a patakba, majd a juhásznak fordult.

– Nem volt időm gondolkodni, egyből rám rontott, letepert, a jobb combomba belemart, a balt meg a karmaival hasította fel, a jobb a lapockámat is megsebezte. Akkor Csabi, a legjobb juhászkutyám nekirontott és megharapta. Még most is csodálkozom, hogy a medve nem csapta agyon, hiszen jókora állat volt, amit még nem láttam arrafelé – osztotta meg Tódor.

A jelek szerint az anyamedve nem támadta a nyájat, csak sütkérezni jöhetett ki az erdőszélre, amikor a kutyák felfigyeltek a bocsokra, és vélhetőleg csak az anyai ösztön miatt fordult vészesre a helyzet. Erre abból is lehet következtetni, hogy a kutyamarás után nem folytatta a számára előnyös kimenetelűnek ígérkező küzdelmet, hanem távozott a vérző áldozat mellől. Az is igaz, hogy a szomszéd nyájjal levő kutyák is csatlakoztak közben a többiekhez, így 11 ebbel került szembe, noha azok közül legtöbb csupán az ugatásban jeleskedett.

Miután a medve eltűnt az erdőben, a több sebből vérző férfi nem bírt lábra állni, egy legényke rohant el segítségért a két kilométerre levő faluba. Fél óránál több is eltelt, amíg megérkezett a traktor után kötött szénásszekér, de még azzal sem tudtak felmenni a helyszínig, így a sebesültet papszéken vitték a járműig, amely a falu végén várakozó mentőhöz szállította.

Az áldozat nagy szerencsének tartja, hogy nem vérzett el a több mint egy órát tartó kínlódás alatt, amíg orvosi segítséget kaphatott. Habár az életveszélyen túl van, a legrosszabbnak azt tartja, hogy csak most ijedt meg igazán, és úgy érzi, ezek után nem lesz mersze kimenni a nyáj mellé.

De mit lehet tenni, meg kell élni valamiből, összegez, hiszen 22 évnyi szigetelő- és csavargyárban eltöltött munkamező után, az állás felszámolásával más választása nem volt, minthogy elszegődjön juhpásztornak, ha élni akart.

Forrás: Székely Hírmondó