Április 22-én alig néhány napos kis sakál érkezett a Vadasparkba, egy kék lavórban.
A még gyámoltalan kölyköket vadászok találták Kelebia közelében. Bár ilyen fiatalon túl nagy remény nem volt kézben való felnevelésükre, az állatkert gondozónőjének sikerült a bravúr: négyből hárman élve maradtak, sőt, ma már láthatók az egészségesen felcseperedett kölykök.

A kis sakálok jelenleg egy számukra átalakított, addig üresen álló kifutóban láthatók, a trópusi háztól nem messze. Ők már állatkerti állatok maradnak, a tervek szerint a Vadaspark 2010-ben épült sakálkifutójában fognak lakni.

Az aranysakál hajdan éppúgy gyakori hazai ragadozónk volt, mint a farkas. Nádi farkasként emlegették a nagyobb rokonánál ugyan kisebb méretű, de a jószágra éppúgy veszélyes kutyafélét. Óriási területen, a Balkántól Indiáig elterjedt a faj, de megtalálható Észak- és Kelet-Afrikában is. Bár a XX. században egy időre kipusztult, 15-20 éve újra megjelent hazánkban. Feltehetően a globális felmelegedés, az akkori háborús viszonyok a délszláv államokban, valamint az gyorsította fel a sakálok terjedését, hogy Magyarország déli részén, főleg Somogy megyében számos mezőgazdasági művelés alatt álló terület maradt parlagon.

Ma már egyre gyakoribb, nemcsak Délnyugat-Magyarországon, hanem attól északra és keletre is. A sakálok elsősorban kisebb emlősökkel táplálkoznak, de veszélyesek az őzekre, a szarvasborjakra és a vaddisznó malacokra. Előfordul, hogy háziállatokat is zsákmányolnak.

Forrás: SzegedCafé