Nyomtatás
Találatok: 6831
koronglövészetA korongvadászatban is eltelt egy év, amelyben kétséget kizáróan idősebbek lettünk, ám gazdagabbak is pár kellemes élménnyel, néhány tanulsággal, baráttal és lőtéri cimborával. Talán érdemes is pár szóban összefoglalni 2008 korongvadász-történéseit!
A 2008-as esztendő nem volt igazán kegyes a hazai korongvadászok versenyeit szervezők részére, hiszen számos alkalommal fordult elő ismét, hogy hétvégére érkezett meg az eső, és rontotta el a mulatságot, tartott otthon számos versenyzőt. A korábbi évekhez hasonlóan előre elkészített versenynaptár szerint kezdődött a szezon, és nagyon gyorsan beleértünk a májusi időszakba, amikor már verseny verseny hátán… Ám a korongvadászatban is érezteti hatását a gazdasági visszaesés, hiszen a versenyekre legalább 10-15 %-kal kevesebben neveznek. És ami talán a legfeltűnőbb: egyre kevesebb külföldi jelenik meg a versenyeinken. Biztató, hogy sok új arcot fedezhetünk fel a lőtereken, de ez nem jellemző az ország egészére. Sajnos számos kiváló versenyző küzd problémákkal, mert lehetőségeik, a családjaik anyagi helyzete nem teszi lehetővé az edzésre járást és a rendszeres hétvégi versenyzést.


Szűk tábortól szép eredmények

koronglövészetKilenc fordulóban rendeztük meg a korongvadász Magyar Kupa-versenysorozatot, amelynek versenyei mind önálló rendezvények voltak, más-más pályán, külön díjazással és értékeléssel, majd a záró fordulót követően egy összesített kiértékeléssel. Ezek mind 100 korongra rendezett versenyek voltak, 60 fő körüli átlagos versenyzői létszámmal. Nagy küzdelmet hozott a viadal, hiszen az összesítésben az első és második helyezett között mindösszesen 1 százalékpont lett a különbség! A 2008. évi nemzetközi és világversenyek közül kiemelkedik a csehországi Konopistei Nagydíj, amelyre tavaly is számos magyar versenyző nevezett – sajnos különösebb eredmények nélkül. Az ausztriai Európa-bajnokság már lényegesen jobban sikerült, hiszen évek óta vártunk egy jó eredményt magyar hölgyversenyzőtől – és 2008-ban ez is megadatott! Eb-4. hely, pár korongra a dobogótól, gyönyörű siker! A ciprusi világbajnokság is jól sikerült, hiszen a bűvös legjobb százban két magyar versenyző is benne volt, ám mivel ezek a versenyzők évek óta hozzák ezt a szintet, lehetne ez még jobb is! A korongvadászok szűk kis táborától ez persze szép eredmény, hiszen mindennemű „külső segítség” nélkül érték el, talán csak néhányuknak adatott meg a személyes támogatás. Mint minden alkalommal, amikor szót emelhetek mellette, elmondom: a vadászok népes táborából kerülhetne ki a jövő korongvadász-nemzedéke! A mai, igencsak nehéz időkben mire hajlandó áldozni egy szülő, ha nem a gyermeke jövőjére? Hány olyan gyerek van ma Magyarországon, aki valahol a génjeiben ott hordozza a képességet a korongvadászat/koronglövészet magas szintű műveléséhez, de nem találkozunk vele, mert nincs lehetősége kibontakozni, megízlelni ezt a szenvedélyt. Amely persze ugyanúgy rabul is ejtheti, mint a számítógép, a nyerőautomata, a különféle „szerek”… De mennyivel kellemesebb ennek a „rabságnak” az elviselése! Arról talán nem is beszélve, hogy számosan vannak olyan testi adottsággal bíró fiatalok, akiknek talán semmilyen más sportban nincs lehetőségük a kibontakozásra, az önmegvalósításra!
Talán az is jó hír a sok kevésbé kellemes között, hogy végre kis hazánkban is megmozdult valami a korongvadászat terén. No, nem feltétlenül arra kell gondolni, hogy újabb emberek újabb felállásban valami ménkű nagy ötlettel rukkoltak volna ki, hanem arra, hogy kezdenek megjelenni az eddig hiányzó láncszemek, amelyek talán nem is engedték a kibontakozást. Arra gondolok, hogy ma már egyre többen belátják: a vadászat terén és a koronglövészetben léteznek elméleti felkészültséget is igénylő elemek, amelyeket kizárólag ahhoz értő emberektől (szakemberektől és instruktoroktól) kell és lehet elsajátítani, és vannak gyakorlati fogások, amelyekhez persze meg lehet kísérelni úgy eljutni, hogy több tíz- vagy százezer lövés után majd jön a rutin… vagy éppen megmutatja valaki, aki ért hozzá!


Kevés a vadász a magyar lőtereken

kevés a vadász a magyar lőterekenE folyamat részeként ma már sokat olvashatunk a neten szakcikkeket, nézhetünk filmeket, illetve megörökíthetjük saját ténykedésünket az utólagos elemzés kedvéért, és végre kijelenthetjük, hogy van már Magyarországon olyan kiváló fegyvermester, aki képes megfelelő fém- és famunkára, valamint talán azt is kimondhatjuk: léteznek szakmai műhelyek. Ha valaki ránéz a korongvadászok honlapjára, és megnézi a lőterekről szóló ismertetést, már számos olyan lőteret talál, ahol nem csak a feltételei vannak meg az oktatással egybekötött szakmai munkának, hanem azt rendszeresen gyakorolják is!
A vadászati szezon vége felé egyre több koronglövő ismerősöm keresett fel: mikor lövünk párat valami jó kis egyszerű pályán, még téliesen beöltözve, téliesen, de annál is nagyobb ambícióval? Valóban, az ember a tél végén már kívánja a lőtereken való gyakorlást, a gyors és rafinált korongok eltalálását, amely ugyan sokban különbözik az „igazi vadászat” élményétől, mégis egyre többek számára hasonlít hozzá.
A vadászkamarában is érintett vadászati vezetőként az elmúlt szezonban is számos alkalommal szembesültem azzal a problémával, hogy nem elegendő a vad puskacső elé való terelése, a vadászat eredményességét – ennélfogva a vadász és vadásztató sikerét – elsősorban azért a terítékre hozott vadak száma határozza meg. Számos alkalommal voltam szószólója annak, hogy a vadászok közül milyen kevesen mennek el a lőterekre, milyen kevesen kérnek tanácsot eredménytelen sörétlövészetüket illetően, pedig a korongvadászatban részt vevők és az azt megszeretők mennyivel eredményesebbek lettek a sörétes fegyverrel való vadászatban. Régóta agitálok azért, hogy a lőtereken oldódjék fel a lődüh, a lőtereken csiszolódjék össze a puska a gazdájával – és talán már nem is mondhatom, hogy hiába!
Az elmúlt szezonban volt szerencsém ismét egy olyan kiváló vadászaton részt venni, ahol a meghívó házigazda néhány évvel előtte adta arra a fejét, hogy egy igen jó nevű sportlövő-szakember segítségével megtanuljon sörétes fegyverrel lőni, majd eredményesen és stílusosan vadászni. Láttam az első próbálkozásait, és láttam az elszántságot és céltudatosságot, amely végül eredményre vezetett. Az évekkel előtti vadász, aki korábban kizárólag más lövők egyébként tényleg irigylésre méltó teljesítményének elismerésében talált élvezetet, mára „összeért” egyébként méretre agyazott fegyverével. Egyértelműen látszik a fegyverhordozásán és kezelésén az összehangolt mozdulatsor, amelyet a számtalan gyakorlás eredményezett, és a vadászatán is látszik, hogy ösztönössé kezd válni a mozdulat. Egyszer csak rengeteg ideje lett megnézni, felismerni a vadat, eldönteni, hogy hol a legalkalmasabb a legbiztonságosabb annak a meglövése, és a lövés eredményes végrehatása során sincs már benne bizonytalanság!


Felesleges lenne a sörétszórás? Dehogy!

a gyors korongok eltalálása hasonlít az igazi vadászatraSokan és sokféle véleménnyel viseltetnek a korongvadászatot illetően. Számosan vélik azt, hogy a világon semmi szükségük arra, hogy feleslegesen „szórják a sörétet”, hiszen kiváló eredményeket érnek el a fácán- és vadkacsavadászatokon. Valóban, a kiválóan lövőknek semmi szükségük a gyakorlásra. Legfeljebb az a kérdés, hogy a legmagasabb és legtávolabbi fácán vagy kacsa 20 m-nél távolabb volt-e, és a kiváló százalékot a rutinos puskatöltögetők egyike-másika által megbocsátható lőszergyűjtő-szenvedély okozza-e… Ma nagyon kevés olyan apróvadvadászat van Magyarországon, amelyiken 30–40 m magasan repülő vadmadarakra lehet lőni, és azokon a vadászatokon nem is születnek kimagasló eredmények. Ez persze nem baj, mert az ember nem gép. Ám a kimagasló lőtudást, amely eredménnyel is párosul, kizárólag a lőtereken lehet manapság megszerezni!
Talán azt is nehéz cáfolni, hogy egyre kevesebb lehetőség nyílik a társasági vadászatokon – tehát a vadászok túlnyomó részénél – a fegyver használatára, a korlátozott számú lehetőségeket viszont ki kell használni, mert egyébként könnyen keserű lesz az ember szája íze egy-egy eredménytelen vadászatot követően.
Néhány évtizeddel ezelőtt egy vadászatról álmodó jelölt minden zokszó nélkül megtanult elég jól lőni a szomszéd, az ismerős, a rokon fegyverével néhány hajnali-esti kacsázáson, amikor még nem voltak ilyen szigorúak a fegyverkezelési szabályok, és főként amikor még a hajnali és esti húzásokon „számolatlanul” lehetett patront pazarolni, illetve kacsát lőni. Ma semmilyen más legális lehetőség nincs a fegyverkezelés szabályos, biztonságos és eredményes elsajátítására, mint a lőtéri gyakorlás, egy hozzáértő segítségével.
Egy ÉlményVadász Magazint olvasó embernek mit is ajánlhatnék jobbat, mint azt, hogy a vadászati szezon befejeztével találjon egy lakóhelyéhez közeli lőteret, esetleg egy megfelelő „előélettel” rendelkező, segítő partnert, és kóstoljon bele ebbe az élménybe! Mert azon kívül, hogy haszna – eredményesebb lőtudás – származhat belőle, egy olyan sport és szenvedély művelőjévé válhat, amelyről legalább olyan élvezetesen lehet beszélni és írni, mint egy különleges vadászati
élményről.

Hol lőhetünk?


Budakeszi lőtér
A Visegrádi Erdész Lövész Klub lőtere, a Budaörsöt és Budakeszit összekötő út mentén.

Cseh István lőtér
A Csongrádot Szentessel összekötő 451 jelű útról közelíthető meg a lőtér – a vadászház leágazásnál. Csongrád irányából az M5 autópálya felől Kiskunfélegyházán át vezet az út, Szentes felől pedig a Hódmezővásárhely, Kunszentmárton, Szarvas és Orosháza irányából lehet a pályára jönni.

Bonyhádi lőtér
A 6-os számú főút Budapest felől a 155.7 Km-nél nyugati irányba fordulva a lejtős földúton kb. 850 m-re Bonyhád külterületen található a HRSZ 313/2 számon.

„Vadkanok” Sportlövő Egyesület, Rücker-akna

A 6-os sz. főúton a vasúti felüljárónál Vasas felé fordulva Pécs-Somogy falun keresztül a Rücker-akna irányában.

Balatonfűzfői koronglőtér

A 72-es út mellett Balatonfűzfő és Litér között félúton, tábla is jelzi

Hajdú Lövész Egyesület
A 35-ös számú főútról Görbeháza és Hajdúnánás közötti úton Görbeházáról 4 km-re, a „K3-as” csatorna partján végig a táblával jelzett irányba.

Füzesabonyi Városi Lövészklub
A füzesabonyi kijáratnál lehajtani az M3-ról, a Füzesabony-Észak táblánál jobbra kanyarodni a régi 33-as útra, majd kb. 150 méter után jobbra felhajtani a gyorsforgalmi út felett átívelő felüljáróra. A híd túloldalán már könnyen megtalálható a lőtér.

Ásotthalmi lőtér
Az M5-ös autópályáról Szegednél az 55 sz. főútra Baja irányába kell letérni - innen kb. 20 km Ásotthalom.

Soponyai lőtér
Skeet-, trap-, toronykakas-, és parcours, futóvad- (50 m), pisztoly- (25 m), kis- és nagykaliberű (50 m) golyós pálya

Hatvani lőtér
Hatvan-Szolnok 32-es számú főúton a 6 km-nél a táblánál jelzett útra kell lehajtani, majd az út végén jobbra található a lőtér.

Árak
Rottedíj (25 korong): 1000-2000 Ft, oktatással együtt,
a lőszerek árát nem tartalmazza.
Sportlőszerek (skeet, trap, parcours): 58-78 Ft.

Forrás: Élményvadász Magazin

Szöveg: Hegyes Zoltán
Kép: Havasi László

0
0
0
s2smodern
powered by social2s