Nyomtatás
Találatok: 2752

jelenlegi állapotokAz Országos Erdészeti Egyesület erdőtörvény és végrehajtási rendeletei sorában az előterjesztők kiemelt szakmai kérdéseként jelent meg a folymatos erdőborítás és vele kapcsolatos feladatok megoldása. Nagy Imre erdőmérnök a Vas Megyei MgSzH Erdészeti Igazgatóság igazgatója (az OEE Szombathelyi Helyi Csoport elnöke) az alábbi tanulmányában foglalkozik e problémás területtel, mely a vadgazdálkodást valamint az átalakító és szálaló üzemódú erdőket érinti. Szerk.: Ormos Balázs

Az erdei vadkár európai, de különösen hazai szinten az erdőgazdálkodás meghatározó környezeti tényezője. Különösen a II. Világháborút követően napjainkig az erdő tulajdon-kezelési és vadgazdálkodási viszonylatai Magyarországon alapjaiban rendezetlenek.

A jelen állapotok:

- a növény- és mindenevő nagyvad fajok (gímszarvas, őz, dámszarvas, muflon, vaddisznó) fő élőhelye - legalábbis a kritikus téli időszakban - az erdei társulás,

- ezek a vadfajok jó alkalmazkodó és stressz tűrőképességűek, túlszaporodásra a jelen ökológiai helyzetben is hajlamosak,

- az érzékelhető éghajlati változás (pl. enyhe telek) a kondíciótól részben függő szaporodási rátát növeli,

- táplálékhiány a túlszaporodást nem korlátozza (az erdő- és mezőgazdasági területek táplálékbősége),

- a fokozott emberi jelenlét, mindenekelőtt a nagyragadozók kiirtása és az állati járványügyi veszélyhelyzet felszámolása a természetes egyensúly kialakulását megakadályozza,

- egyetlen regulációs szereplő a vadgazda, aki az erdőgazdától eltérő érdekeltségű, mert:

Az erdők 60 %-a állami tulajdonban van. Az állam megfoghatatlan tulajdonos, a vadgazdálkodást egyéb szempontok(pl. annak kapcsolati tőkéje) a logikus és ésszerű fenntartható létszámtól eltérítik.

A magánerdőben a vad- és erdőgazdálkodó még elvétve sem azonos természetes, vagy jogi személy. A tulajdonosi érzésnek és a gazdaságosságnak számottevő szerepe nincs.

Az erdőben jellemző a hrsz.-en belül a nagyszámú tulajdonos, az elaprózódó tulajdon, társult és jelentősen a cégszerű erdőgazdálkodás. Az erdészeti átlagos magán üzemméret a Nyugat-magyarországi Régióban 12 ha, a minimális vadgazdálkodási üzemméret 3 000 ha!

Az erdei társulás jelentős része felélhető a vad által úgy, hogy módszertan, elhivatottság, gazdasági- és jogi erő hiányában még kimutatásra sem kerül. (Hántási károk középkorú erdőkben, a szórvány makktermések-, a lágyszárú- és cserjeszint felélése, talaj degradáció).

A vadászati lobbi gazdasági és politikai ereje jelentősen meghaladja az erdész lobbiét(5 000 erdész, erdőmérnök – 60 000 vadász, a vadászat kívánsági és divatsport).

Az erdők felmérésétől és hosszú távú tervezésétől eltérően a vadgazdálkodás tervszerűsége(körzeti vadgazdálkodási terv, üzemterv, éves terv) nem valós kiindulási alapokon nyugszik. (a törzsállomány becslési módszereinek hiányosságai, a nagyvad természetes mozgás- és életterét figyelembe nem vevő vadgazdálkodási határok, elaprózódott vadászterületek). A vadgazdálkodás helyi irányításában információs és szakmai deficit figyelhető meg(egyesületi forma, képzetlen választott vezetők, stb.).

Erélytelen államigazgatás és abban gerjesztett érdekellentétek(erdészeti-természetvédelmi - vadászati igazgatás).

A fenti tényezők hatására az erdőre döntő kihatással bíró nagyvad létszáma, de legalábbis annak éves igazolt hasznosítása (apasztása) napjainkig folyamatosan nő. A 2007/2008. vadászati szezonban Magyarországon 34 733 db (+1 233 zárttéri) gímszarvast, 8 233 db (+1 533 zárttéri) dámszarvast, 86 794 db (+10 239 zárttéri) vaddisznót, 91 549 db (+201 zárttéri) őzet és 2 435 db (+318 zárttéri) muflont ejtettek el, vagy pusztult el. Forrás: Országos Vadgazdálkodási Adattár

A helyzet Vas megyében az országos átlagnál jobb, de nem megnyugtató! A vadgazdálkodók, a vadászati, a természetvédelmi és az erdészeti hatóság együttműködése megfelelő, de az erőfeszítések árán kialakult egyensúly csak a mai erdőgazdálkodási gyakorlat mellett áll fenn(tarvágás-mesterséges felújítás-vadkárelhárító kerítés).

Vadgazdálkodási mutatók Vas megyében (forrás: Vadászati Hatóság):

Megj.: a fenntartható létszámot a mérvadónak tekinthető körzeti nagyvad-gazdálkodási tervek területre történő leosztásával számítottuk)

Az erdőgazdálkodás-vadgazdálkodás napi gyakorlatában adott vadállomány mellett az egyensúly kialakítására tett jelenlegi lépések:

Vadgazdálkodó:

• Létszámcsökkentés vadászattal,

• Vadászati berendezések számának növelése és célzott elhelyezése(pl. tarvágások, felújítások és folyamatos telepítések területén, sózók és etetőhelyek tudatos megválasztása),

• Súlyponti vadászat(a kérődző nagyvad fokozott vadászata az erdőterületen, a vaddisznó fokozott vadászata a mezőgazdasági területen),

• Az eltartható létszám növelése(az erdőre nehezedő nyomás csökkentése) etetéssel(??),

• Intenzív vadföldművelés,

• Zárttéri tenyésztés és vadászat előtérbe kerülése,

• Napi kapcsolattartás és együttműködés az erdőgazdálkodóval az erdészeti hatóság közreműködése mellett.

Erdőgazdálkodó:

• A vad életciklusait és a vadászat igényeit segítő napi erdészeti munkavégzés,

• Kíméleti területek, búvóhelyek, vadlegelők, erdei tisztások, nyiladékok, cserjések, stb. kialakítása (Erdőtervezés!),

• Vadgazdálkodási elsődleges rendeltetés növelése(Cél ~ 5 %!),

• Az ésszerű erdőrészlet kialakítása (2 ha, 10 ha),

• Tarvágásos gazdálkodás mellett - sarj, vagy mesterséges felújítás, egy makktermésre alapozott természetes mag felújítás - a folyamatos készlet okszerű időtartamú bekerítése!

• Napi kapcsolattartás és együttműködés az erdőgazdálkodóval az erdészeti hatóság közreműködése révén.

Számottevő változás a közeljövőben nem várható, így különösen nehéz helyzetbe kerül az erdész szakma, amennyiben napi gyakorlatában a jelen időpontra már kialakult és rögzült tarvágásos szemlélethez igazított vadgazdálkodási (vadászati és vadkárelhárítási) módszerek mellett - társadalmi nyomásra, de annak támogatása nélkül – az erdőkezelés új útjára lép.

Miben változik a helyzet a folyamatos erdőborítást biztosító erdőkezelések bevezetésével?

Átalakító és szálaló üzemmód:

Kiterjedt területen történik és folyamatos a fahasználati tevékenység, megszűnik a vágáskoncentráció,

A számos pontszerű belenyúlás(lék) mikrotisztások tömegét hozza létre(Ez különösen az őz életmódjának kedvez!),

Megszűnik a hagyományos értelemben vett folyamatos készlet, a felújítási kötelezettség alá vont terület,

A vadkár érzékeny fafajok újulatára is fokozottan igényt tartunk(pl.juharok, kőris, vadgyümölcsök),

A módszeres erdőápolást eseti belenyúlások váltják fel(a mellékfafajok általában kevésbé vadkárérzékenyek, így előtérbe kerülhetnek, pl. gyertyán),

A mikrotisztásokon időszakosan az erdei szeder előretörése várható(kiváló vadtakarmány),

A vegyeskorú erdők növelik a vadbúvó jelleget,

A vadkárelhárító kerítés a továbbiakban nem megoldás,

Az egykorú folyamatos fiatalos és üres vágásterület megszűnésével nincs igazán színtere a lesvadászatnak,

A korábbi felújítóvágással ellentétben a nagyon elnyújtott(átalakító üzemmód), vagy megszűnt felújítási ciklikusság miatt a szórvány bükk, tölgy és cser makktermésre is szükségünk van(Vaddisznó!).

Mi a megoldás?

nagyvad állomány radikális csökkentéseA nagyvad állományának radikális csökkentése.

Vas megyében a muflon és dámszarvas nem tényező. Törzsállományuk kis erdőterületen koncentrálódott, ott kézben tartható.

A gímszarvas törzsállományának 1000 ha erdő/30 db-os szintre csökkentése, amely 40 %-os hasznosítási mutató és a Megye 100 000 ha-os erdőterületét alapul véve 1 200 db-os évi elejtésre ad lehetőséget. A jelenlegi gím állomány felezendő, helyenként harmadolandó, ugyanakkor egyes területeken már most sem haladja meg az eltartható létszámot. Elvárás az intenzív etetés felhagyása.

Az őz kilövését 6-8 db/100 ha erdő mértékre kell emelni, majd ezt úgy változtatni, aminek nyomán gyakorlatilag nincs folyamatos károsítása a felújítási szintben (Osztrák, Szlovén példa). Becslések szerint a megyei kilövés ~ 10 000 db/év mértékig emelendő.

A vaddisznó létszámot igen jelentősen csökkenteni kell(ez vadgazdálkodási érdek is), számottevő tételben és piaci szempontokat is figyelembe véve inkább zárttéren tartandó. Az akác és erdeifenyő főfafajú tömbökben ennek nincs jelentősége. Célzott és rendszeres, „zaklató” vadászat a makkterméses években és helyeken (bükk, tölgy, cser; októbertől-júniusig). Elvárás az intenzív etetés felhagyása.

Egyedi, kisszámú és kisterületű esetet kivéve valamennyi erdővédelmi célú vadkárelhárító kerítést haladéktalanul fel kell számolni!

Kiegészítő erdészeti intézkedések.

nyiladékrendszer kialakításaA széles (12-15 m-es) nyiladékrendszer kialakítása (vadászat helye, vadlegelő, vadföld).

Vadgazdálkodási célú tisztások és erdőtömbön belüli vadföldek kialakítása.

A vadgazdálkodási elsődleges rendeltetésű erdőterületek növelése(~ 5 %, vadaskert, vadföld, vadlegelő, tisztás, vadbúvó erdő, vadrágó erdő).

vadföldek kialakításaAz új szemléletű, természeti folyamatokra jobban alapozó erdőgazdálkodási módszerek alkalmazásának előfeltétele a vadállomány szabályozása!

A bevezetést megelőzően, esetleg azzal párhuzamosan kell a nagyvad állományának csökkentését végrehajtani, vagy az átalakító és szálaló üzemmód szakmailag bukásra van ítélve!

A cél nem a felelősök keresése, hanem a közös gondolkozás és cselekvés!

Forrás: OEE, Tanulmány: Nagy IMre erdőmérnök, Foto: Ormos Balázs
0
0
0
s2smodern
powered by social2s