1. oldal / 2


Vitatható ölés technika
A Kiskunsági Nemzeti Park kilövési kérelmet elutasító természetvédelmi felügyelőjétől, Boros Emiltől, aki intézkedését a washingtoni egyezményre való hivatkozással indokolta, még akkor megkérdeztem, Magyarországon mekkora az ütközőzóna, ahol állat és ember konfliktusában az ember élvez elsőbbséget! Nálunk egyáltalán nincs ütköző zóna - hangzott akkor a válasz! -Van-e már Magyarországon úgynevezett ütköző zóna - kérdeztem most a bükki farkas visszatérését „celebráló” Gombkötő Pétertől, a Bükki Nemzeti Park zoológiai referensétől is. Aki felkészült modern szakember: fotócsapdájával ő készítette az ordasról az itt látható éjszakai képeket. - Nincs ütköző zóna - felelte, de azzal nyugtatott meg, hogy az elmúlt 10 év alatt egész Európában örvendetesen terjeszkedni kezdett a farkas, és sok új tapasztalat áll a rendelkezésre amelyekkel a farkas és az állattartók között csökkenteni lehet a feszültséget! Apró trükk például, de európai tapasztalatok szerint hatásos, hogy az őrző kutyák piszkítsanak a legelő határaira, a juhász „mutasson erőt”! Mert a farkasokat olykor már ez is meghátrálásra kényszerítheti. S való igaz, hogy Erdélyi István, bélapátfalvai gazda, amikor egyik nap fényes délben, legeltetés közben támadta meg a farkas a juhait, hangos kiabálással és kutyája jelenlétével elzavarta a támadót. Az éjszakai támadások elhárítása ezzel szemben sikertelen volt. Összesen tizenegy káresetre nyújtott be kártérítési igényt! Sikeres nappali elhárítás történt a napokban, szintén kutyával, Szilvásváradon is, köszönhetően a zoológiai referens által tartott felvilágosító előadás sorozatnak! Bélapátfalván kívül leggyakrabban Szilvásváradon bukkant fel a farkas, augusztust megelőzően Répáshután látták.

A zoológiai referenssel folytatott beszélgetés során váratlanul egy érzékeny témához értünk! A farkas kártételének természetrajzát illetőleg nem tudtunk közös nevezőre jutni! Én a szakirodalomból és a riport anyaggyűjtéseim során elmondottakból úgy tudom, hogy a farkas, ha teheti, ugyanabban a karámban egymás után több állatot is leöl. Gömbkötő Péter, az újabb európai szakirodalomra hivatkozva vitatja ezt. Szerinte a farkas, rablás közben, egy áldozatot öl meg. Gemenci cikkemben ezzel szemben - a vadászok egybehangzó állítása alapján -, meg kellett írnom, hogy egy 100 négyzetméternyi területen a farkasok egyszerre 9 szarvast öltek meg. Mert erre a vadásztulajdonságra Jurán Vidor is kitér, Kárpáti ordasok címmel (Énekek éneke a havasok, erdők és lápok csavargó szürke fiairól alcímmel), 390 oldalon megjelent könyvében! Szerinte a csapatba verődött és megszorult patások, vagy karámban őrizetlenül hagyott juhok esetében - mindig akkor, ha a farkasoknak van elég idejük rá -, előfordulhat a tömeges „kivégzés”. Így kevesebb energiával hosszabb időre elegendő zsákmányt tudnak ejteni. A saját tudományos anyagára támaszkodó zoológiai referens szerint azonban ez a tulajdonság nem a farkasokra, hanem a nyájakat dézsmáló kutyákra jellemző.

A film természetesen előre megkomponált, a farkasok mozgását és zsákmányejtését azonban képtelenség „megkomponálni” - mondja. Ő is nagy bajban volt farkasaival a Gyökér és vadvirág című magyar film forgatásakor. A Tamási Áron novella szerint a farkasoknak egy tehén dögöt kellett volna széttépniük, de farkasai nem voltak hajlandóak erre. Mire kekszet szórt a húsra, kölyökkori csemegéjüket, hogy a gyanakvásukat elaltassa. S állatai csak ettől megnyugodván voltak hajlandóak a húst is megmarcangolni – de akkor is csak játékból. Ezt azonban az operatőr már felhasználhatta. Fischl, más szituációkból, természetesen nagyon jól ismeri a farkasok támadó mozgását! A hivatkozott jugoszláv filmben szerinte valóban zsákmányolni tudó és akaró farkasok szerepelnek és "akció közben" a természetes ösztönüket, nem a rendező utasításait követik. Vagyis igen, a zoológiai referens állításával szemben a farkas – íme – egymás után több juhot is lefojt!
Szavait újabb szakirodalom támasztja alá. Két erdélyi szerző, Domokos Csaba és Kecskés Attila Ragadozók és emberek címmel, részletes tanulmányt írt (amely a Milvus Csoport Madártani - és Természetvédelmi Egyesület Emlősvédelmi Munkacsoportjának gondozásában, a romániai Holland Nagykövetség támogatásával jelent meg. S az alábbi linken elolvasható. Ennek 33. oldalán találjuk, hogy a vizsgált esetek közül öt alkalommal, a farkasok több zsákmányt ejtettek el.
http://www.milvus.ro/images/PDF/Carnivors%20and%20humans%20%28HU%20ver%29.pdf
Mindennek tudatában most még határozottabban gondolom, hogy Magyarországon nem szabad a farkast idealizálni! A Kelet-Európában mind gyakoribb kártételeiből úgyis kiderül "mire képes" a farkas! Jobb e hozzánk visszatelepülő állatfaj összes "rossz" (e cikkben ismertetett) tulajdonságát előre számításba venni, s ezeken keresztül kell törekedni a pozitív megítélés kialakítására, a farkas érdekében! Hiszen a mostani anyaggyűjtés közben történt az alább linkelt eset is. Az ukrán határnál található Felsőrónán, ha pontos a számadat, 150 birkát ölt le egy farkas falka. A gazda nem tehetett semmit! A híradás televíziós képkockáin széttépett juhok tömegét látni, ez is a vitatott típusú, tömeges károkozást illusztrálja. Persze hasonló esetben, ha nincs a károkozásnak szemtanúja, kivizsgálás nélkül mindig "farkassá vált" kóborkutyákra is gyanakodhatunk. Itt az ideje azonban, hogy most már ne csak a kutyákban, hanem - minden kozmetikázás ellenére -, a farkasban is felismerjük a farkast.
http://stirileprotv.ro/stiri/eveniment/macel-in-maramures-150-de-oi-omorate-de-o-haita-de-lupi.html
A cikk nem ért véget, lapozzon a következő oldalra!