2. oldal / 2
Mit lehetne tenni?
Elkerülhetetlen a természet védelméről, a vadászatról és vadgazdálkodásról, valamint a horgászatról-halászatról szóló törvény mielőbbi újratárgyalására (de talán az erdőtörvényt sem ártana újból elővenni). Fontos, hogy mindhárom (mind a négy?) jogszabályt együttesen tárgyalja a parlament, ne pedig külön-külön időpontban.
Értelemszerűen a törvények a hatályuk alá tartozó gazdálkodási tevékenységeket, védelmi feladatokat az adott területeken önmagukban kezelik (halvédelem – halászati törvény, vadvédelem – vadászati törvény, természeti értékek oltalma – természetvédelmi törvény stb.), az orvvadászat, orvhorgászat, természeti értékek pusztítása kérdésében mégis célszerűnek tűnne, ha egységesen jelenne meg az ellenük való fellépést meghatározó és alkalmazható intézkedéscsomag, pl. úgy, hogy a nevezett jogszabályok előírásai szinkronban legyenek egymással.
Talán fontos lenne fogalmakat tisztába tenni: orvvadászat, orvhalászat, orvhorgászat (ez utóbbiak fogalmát a jelenlegi magyar jogszabályok nem ismerik), természeti értékek pusztítása stb.
A témánk kapcsán kijelenthető, hogy a tettenéréskor foganatosítható intézkedéseknek, valamint a törvények értelmében kivethető szankcióknak napjainkban gyakorlatilag semmiféle úgynevezett visszatartó ereje nincs, éppen ezért azok újragondolása mindenféleképpen szükséges, többek között: Az érintett szakhatóságoknak több és a szakmai szervezeteknek, szövetségeknek új, számukra a rapsickodás elleni fellépést lehetővé tévő jogosítványok biztosítása, pl. tettenéréskor a gépkocsi, a mobiltelefon, a laptop, a halász- és horgászfelszerelés, a puska elkobzása említhető – igaz, ehhez a Büntető Törvénykönyv vonatkozó cikkelyeit kell megváltoztatni.
Közvetlenül a területen dolgozó szakemberek létszámának és a rendelkezésükre álló eszközöknek a növelése is megoldandó feladat: gépkocsi, mobiltelefon, éjjellátó készülék stb.
A halászati-horgászati, vadászati és természetvédelmi (erdészeti) államigazgatási egységek és szakmai szervezetek, szövetségek közös fellépése (halkommandó, vadkommandó stb.). Országszerte szükséges lenne az érintett államigazgatási egységek, a Nemzeti Park Igazgatóságok, az erdőfelügyelőségek, a rendvédelmi szervek és civil/szakmai szervezetek, szövetségek által létrehozott ellenőrző hálózatok közös kialakítására (riasztólánc), hiszen a hal- és a vadállományt is sújtja az orvhorgászat és az orvvadászat – nem beszélve, hívom fel erre ismét a figyelmet: az egyre nagyobb mértéket öltő falopásokról és illegális erdőirtásokról. Így hát közös akcióbrigádok, vagy ahogy a legtöbben nevezik szakmai körökben: kommandók felállítása és működése hatékonyabbá tehetné a rapsicok elleni küzdelmet is és valószínű, hogy csorbíthatná a különböző szakhatságok és társadalmi, szakmai szervezetek, szövetségek közötti presztízsküzdelmet is. Régiónként kialakított akciócsoportok létrehozása talán megoldást jelenthetne; persze más elv szerint is létrehozhatók, minden bizonnyal vannak, léteznek az Unión belül erre akár „lemásolható” vagy a magyarországi jogrendhez igazítható példák is. Régiónként 1 vagy 2 főállású alkalmazott + 5-10 fős, bármikor bevethető szakértői csoport képezné a kommandó magvát. Ezek az akciócsoportok mind a hal-, mind a vad-, mind a természetvédelmi oltalom alatt álló állatfajok hathatós védelmét szolgálnák. Létre lehetne hozni őket, igaz, ennek az anyagi és eszközbeli terhei valóban jelentősek, de ha mégis megalakulnának, akkor egyértelműen meg kell fogalmazni a szervezeti és működési szabályzatukat, a feladataikat, céljukat, létszámukat, működési területüket, azt, hogy kik legyenek a tagjai, valamint az általuk alkalmazható szankciók feltételeit és mértékét stb.
Ehhez arra is szükség lehet, hogy a jövőben a vadőrök már ne a vadásztársaságok, hanem az állam alkalmazottai legyenek, valamint a halőrök is hatósági személynek minősüljenek.
Ide kapcsolódik, hogy a hivatásos vadászok, halőrök és természetvédelmi őrök számára rendszeres, közös szakmai továbbképzéseket kell kidolgozni országszerte.
Elengedhetetlen, hogy a tetten ért és bíróság elé kerülő rapsicok valóban olyan büntetést kapjanak, amelyek “visszatartó erejűek”. Ehhez el kellene érni, hogy a jelenlegi bírói gyakorlattól eltérően a rapsickodást ne szabálysértésként kezeljék, mint azt az esetek zömében teszik, valamint a bírósági eljárás is rövidebb idő alatt megtörténjen, mint ami napjainkban tapasztalható. A “megélhetési bűnözés” fogalmát pedig végkép feledni kell.
Napjainkban a természetvédelem érdekérvényesítő képessége még mindig elsősorban a tiltásra és a büntetésre alapozott, ami már sokak számára nagyon komoly anyagi és gazdasági, gazdálkodási nehézséget okoz, emiatt ez is rapsickodást kiváltó ok lehet.
Érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy miképpen lehetne közelebb hozni az érintett feleket egy konszenzuson nyugvó megoldáshoz. Ez amiatt fontos, mert, amíg fennállnak ezek a feszültségek, nemigen képzelhető el a szakhatóságok, de a különböző indíttatású társadalmi és szakmai szervezetek, közösségek között sem az érdembeli együttműködés.
Akkor sem, ha elérhetővé válnak azok a többnyire uniós támogatások, amelyek a természeti értékek/rendszerek fenntartását preferálják, sőt erre ösztönöznek: az agrárkörnyezetgazdálkodási és/vagy Natura 2000-es támogatások említhetők.
A fentiek tükrében érdemes lenne áttekinteni a különféle természetvédelmi intézkedések (tiltások) szükségszerűségét, és amennyiben valóban – bizonyíthatóan – azokból elkerülhetetlen vesztesége származik a gazdálkodónak, kedvezményes hitel, vagy adókedvezmény formájában közvetett támogatást kellene nyújtani a számára. Ennek tükrében valamennyi érintett bevonásával mielőbb át kell tekinteni, hogy: Melyek azok a legsarkosabb természetvédelmi tiltások, amelyek a legtöbb konfliktushoz vezettek/vezetnek.
Melyek a hatályos természetvédelmi törvény vagy annak végrehajtási utasításainak azon előírásai, amelyek hiába jogszabályba foglaltak, azok érvényesítése és betartatása gyakorlatilag – a gazdatársadalom ellenállása miatt – nem történt, nem történhet meg.
A természetvédelem oldaláról gondot jelent, hogy a hatóságoknál kevés a szakemberek száma és a területi ellenőrzésekhez sem rendelkeznek megfelelő jogosítványokkal, tárgyi és technikai feltételekkel, valamint a Természetvédelmi Őrszolgálattal sincs hivatalos naprakész együttműködésük. Sajnos a Természetvédelmi Őrszolgálatoknál is kevés szakember dolgozik, komoly eszközhiánnyal is küszködnek, és nem a hatóságok, hanem a Nemzeti Parkok Igazgatóságai alá tartoznak. Ez pedig komoly fennakadásokat jelent(het) a hazai természetvédelmi jogszabályok betartatásának az érvényesítése terén, éppen ezért szükséges a Nemzeti Park Igazgatóságokhoz és a hatóságokhoz telepített hatósági jogosítványokat is alapjaiban áttekinteni, és azokat a működés hatékonyságát növelő módon módosítani.
Az alapkérdés az:
Megfelelőek és egyértelműek-e ezen államigazgatási egységek jogosítványai, valamint az együttműködésük formái és módjai (minimum) elégségesek-e?
Másfelől a hatályos jogszabályok ismertetése is feladat, hiszen a gazdák közül kevesen ismerik fel, vagy nem akarják elfogadni, hogy nem csak jogaik, hanem kötelezettségeik is vannak. Ezekben az ügyekben a hatóságoknak, a Nemzeti Park Igazgatóságoknak és a civil/szakmai szervezeteknek, ha másképp nem, hát tanácsadással maximálisan támogatniuk kellene őket.
És hát a végén a “keserű pirula” sem hagyható szó nélkül, bár fentebb már többször is megemlítettem: gyaníthatóan a rapsicok közül többeknek a különböző szakhatóságokkal, hatóságokkal, szakmai és civil szervezetek képviselőivel, rendvédelmi szervekkel gyümölcsöző kapcsolataik vannak és/vagy lehetnek. Kérdés: ennek a jövőben milyen módon tudnánk az elejét venni, lévén, ezek a kapcsolatok, a résztvevők számára igen komoly anyagai hasznot jelentenek, így jól szervezettek és értelemszerűen ebből is
kifolyólag összetartanak.
Összeállította: Gera Pál (2011. januárjában)
E-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Postacím: 1156. Bp., Nyírpalota u. 60
Telefon: + 36 30-258-3637
Honlap: http://www.otter.econservation.eu (magyar nyelvű)
Forrás: ForetPress
