Országosan bizonytalanságot szült a vadásztársaságok, mint egyesületek körében a 2008. évi XLVI. Törvény 47/B. § (2) bekezdése. Emiatt az Országos Vadászati Védegylet ügyvezető elnöke, Pechtol János levélben fordult dr. Kardeván Endréhez, a Vidékfejlesztési Minisztérium Élelmiszerlánc-felügyeleti és Agrárigazgatási államtitkárához. Ebből idézünk:

„A törvény meghatározza díj fizetésére kötelezettek körét. Az a)-k) pontokban történt felsorolás közül kettő érinthetné a vadásztársaságokat, miszerint:

Díjat fizet az aki

„a) az élelmiszer-termelési, tenyésztési, kísérleti célból tartott állatokat forgalomba hozza”

Véleményünk szerint az állami tulajdonú, természetes környezetében élő vaddal ilyen tevékenységet a vadásztársaságok nem folytatnak, legfeljebb a hústermelés célú vadaskertek, vadfarmok jöhetnek számításba, mint díjfizetésre kötelezettek e jogcím alatt.

c) a 35. § szerint nyilvántartott, vagy engedélyezett élelmiszer-vállalkozás

A vadásztársaságok ilyen irányú vállalkozást nem folytatnak, ebből adódóan nincsenek regisztrálva.

Tájékoztatom Államtitkár Urat, hogy mint a vadásztársaságok (egyesületek) érdekvédelmi szervezete, kiállunk a nonprofit tevékenységet végző egyesületek azon álláspontja mellett, hogy az élelmiszerbiztonság felügyeleti díj megfizetésére ők nem kötelezettek. A jogszabályokban, mint élelmiszer előállítók és forgalmazók nem szerepelnek, vállalkozásként nincsenek bejelentve és regisztrálva, nem folytatnak eredményorientált tevékenységet, semminemű állami támogatásban nem részesülnek.

Kérjük Államtitkár Urat, hogy véleményünket megerősíteni szíveskedjék, és a hatósági vonalon tegye egyértelművé, hogy az egyesületekre, mint nonprofit szervezetekre az élelmiszerlánc felügyeleti díj bevezetése nem vonatkozik. Zala és Vas megyében ugyanis a jogszabály értelmezése már sok félreértésre adott okot.

Természetesen nem vitatjuk, hogy azok az eredményorientált gazdasági vállalkozások (vadfarmok, vadfeldolgozók), melyek a vadhúst, mint élelmiszert feldolgozzák és forgalmazzák, a jogszabály által meghatározott körbe tartoznak.

A vadásztársaságok, mint egyesületek kétharmada még nem is értesült a jogszabályi változásokról, akiknek pedig tudomására jutott, egyértelműen állást foglaltak, hogy rájuk nem vonatkozik.

A Nyugat-dunántúli félreértések tisztázása végett, megkerestem dr. Bodnár Lajos urat a fenti kérdésben, aki Fekete László NÉBIH elnökhelyetteshez irányított. Vele sem tudtunk egyértelmű álláspontra jutni. Miután jogi képviselőink értelmezték a törvényt és a rendeletet, arra kérjük Államtitkár Urat, hogy az egységes eligazítás érdekében szíveskedjék egyértelműen állást foglalni abban, hogy a vadásztársaságokra, mint nonprofit civil szervezetekre a rendelkezés nem vonatkozik, ugyanúgy, ahogy a jogszabály állást foglal abban, hogy 8 millió forintig az őstermelőknek nem kell díjat fizetni. Kérjük ezt azért is, mert az élelmiszerlánc biztonsága és ellenőrizhetősége érdekében a vadásztársaságok, mint egyesületek – akik 15 éve nem részesültek semminemű állami támogatásban – a krotália és a vadkísérőjegy megvásárlásakor már többszörösen leróják azt a díjat, amit az élelmiszerlánc más szereplői, eredményorientált tevékenységet végző gazdasági vállalkozások most fizetnek meg. Vadásznyelven szólva: nem lehet egy rókáról több bőrt lenyúzni. Hozzáteszem, hogy ez az összeg országosan mintegy 20-30 millió forintot tenne ki, amiért nem hiszem, hogy a kellő adminisztrációs felkészültséggel (ügyfélkapun történő belépés, elektronikus bevallás, fizetés, stb.) nem rendelkező egyesületeket kellene tovább terhelni, ha egyértelműen rájuk is kiterjesztenék az említett jogszabályban foglaltakat”.