Nyomtatás
Találatok: 5491
abádszalóki dámbikaJúnius 30-tól július 3-ig egy négy napos tanulmányúton vettem részt, mely alatt bejártuk majd a fél országot, s megtekintettünk több olyan érdekes helyszínt, mint a sződi, az abádszalóki, a szarvasi fácántelepet, de kisvasúttal bejártuk a kapitális gímbikák kedvelt otthonát, Gemencet, jártunk a világhírű dámok földjén, Gyulajon, de vaddisznókban és tőkés récékben sem volt hiány, sőt a Bársony Istvánról elnevezett szakközépiskola gyakorlati oktatásával is megismerkedtünk. Beszámolóm első része. 2008. június 30.

Reggel hét órakor indultunk volna el Gödöllőről, az egyetem elől, de buszunk negyed órát késett, így beszélgetéssel töltöttük el a várakozást. Egy mókus futott át az úton, majd felszaladt egy fára, s az utat szegélyező fásszárú-soron mögöttünk futott végig, néha hajmeresztő ugrásokat bemutatva.

Negyed nyolckor aztán elindultunk Sződre az alapvetően légkondis busszal, azonban itt rögtön probléma adódott, hisz a készülék elromlott, és nem hűtötte a járművet. Ez alapvetően nem lett volna olyan nagy gond, ha a tervezők számoltak volna ezzel a lehetőséggel is, és nem követik el azt a hatalmas hibát, hogy egy kis ablakot sem tesznek kinyithatóvá. Így semmi mást nem értek el, minthogy a lehető legmagasabb hőmérséklet uralkodott a buszban, mely néha már szinte kibírhatatlan volt. Mindössze a két tetőablak volt használható a levegő járatására, ez azonban nem segített túl sokat.

Hamarosan megérkeztünk a Sződ határában fekvő fácántelepre, hol már ismerősként üdvözölhettük a vállalkozás vezetőjét, hisz nem is olyan rég egy másik tanulmányi út alkalmával már járhattunk itt. (Az erről szóló bejegyzés IDE kattintva olvasható!). A fácánnevelés néhány fontos momentumát megismertetve a keltetőbe vezetett utunk, melyben az utolsó adag fácáncsibe kelt éppen. A bujtatóban, melybe a keltetési metódus végén kerül be a tojás, már csipogtak a kikelt pipék, a zárt ajtón keresztül is jól hallatszott a hang. A tojásokat először összegyűjtik a törzsállománytól, majd fertőtlenítőszerbe helyezik őket, s bekerülnek a keltetőbe, hol rendszeresen 45 fokkal hol jobbra, hol balra dönti őket a gép, nehogy leragadjon a szikanyag a tojás szélére. A fácán kelési ideje 21 nap, miután szállítóládákba kerülnek, és elkezdődik a nevelés.

Az első hetekben zárt térben, melegben tartják őket, indítótápot kapnak, majd a negyedik hét után folyamatosan szoktatják őket a természetesebb körülményekhez. Először fedett, de már részben szabad részre engedik őket, majd fokozatosan - ahogy vezetőnk mondta - "az Isten szabad ege alá" helyezik ki a fácánokat, miközben a szemes takarmányra is átszoknak.

Itt Sződön nagycsoportosan tartják a törzsállományt, s egy új dologgal is megpróbálkoztak, hisz a tojatás ideje alatt ezeket a fácánokat egy nagyobb, erdős területre helyezik ki, s ott, szinte félvadon élhetnek. Ennek megvan a hátránya és az előnye is, például, hogy a tojások összegyűjtése valamivel hosszabb ideig tart. Mint mindenhol itt is komoly problémát jelent a nyest, a róka, melyek ellen főleg villanypásztorral védekeznek, de az egerészölyv és a holló is komoly pusztítást végez az állományban és a tojásokban, mely ellen nehéz védekezni, hisz két természetvédelmi oltalom alatt álló fajról van szó.

Miután Sződön végeztünk, ismét buszra szálltunk, s elindultunk Abádszalók irányába. Az autópályán haladva az oszlopokon végig egerészölyvek üldögéltek, bizonyítva, hogy állományuk az utóbbi években hatalmasra duzzadt. Néhány helyen gólyát is látni lehetett, s mindenfelé észrevehető volt, hogy elkezdődtek az aratási munkálatok. Kombájnok járták a gabonatáblát, de a repcét sem kímélték már egyes helyeken, terített asztalt kínálva a ragadozóknak, egyéb állatoknak.

Némi idő után Füzesabonynál lefordultunk az autópályáról, s néhány kilométer után beértünk az első Tisza-tó melletti településre, Poroszlóra. Elhagyva a falut, a víztározó felett haladtunk át, s bár nem először járok itt, megint csak csodálattal telve néztem át a náddal, gyékénnyel és sulyommal tarkított vízfelszínen. Néhol egy-egy kormorán úszott a hullámfodrokban csőrét az égnek tartva, s repülve is láthattunk közülük példányokat. Röpképe nagyon jellegzetes, hisz hasonló egy azonos szárhosszúságú kereszthez, s a hímeknél gyakran a fehér oldalfolt is látszik. Az egyik kis növényekből képződött szárazulaton szürke gém lesett mozdulatlanul zsákmány után, s néhány bakcsót is láttam repülés közben.

Szinte minden településen láthattunk fehér gólyákat, fészküket szokás szerint kéményekre, de leggyakrabban a villanyoszlopra számukra felszerelt kosárra építették, s ott nevelik egyre termetesebb fiókáikat. Nem kellett sokáig mennünk, míg a számomra már ismert abádszalóki gólyák is feltűntek, s hamarosan megérkeztünk az abádszalóki Hubertus Vt. központi telepére, hol a tavalyi nyári gyakorlatom alkalmával két csodálatos, élménygazdag hetet tölthettem el. (Erről szóló Erdőzúgás adás első részét IDE, második részét IDE kattintva érheti el!)

Leszálltunk a buszról, hol Eszenyi László fővadász fogadott minket, s rögtön megvendégeltek bennünket egy isteni vadhússal teli babgulyással, melynek elfogyasztása után két sört is magunkba tölthettünk, ezzel frissítve fel magunkat a forróságban. Közben egy mezei nyúl tűnt fel a közelben, mely legelészett egy kicsit, majd tovább állt. Mire azonban második üveg italunkat elfogyasztottuk, dörögni kezdett az ég, s hatalmas zápor kerekedett, erősen fújt a szél, és szakadt az eső. Sajnos azonban nem tartott sokáig a dolog, s amint továbbállt a pár perces vihar, újra érezni lehetett a levegő izzasztó melegségét.

A sződi fácánteleppel ellentétben itt kis csoportokban tartják a törzsállományt, egy kakas mellett 7-8 tyúk van, s az itt szerzett tojásokat az előző helyszínhez hasonlóan saját maguknak keltetik, s a nevelés is itt zajlik. Fel lett hívva azonban figyelmünk arra, hogy a fácánpiac az utóbbi időben megváltozott, hisz míg eddig néhány hetes korban vásárolták meg a fácánok nagy részét, újabban egyre inkább a kész fácánok iránt érdeklődnek a vevők, melyhez alkalmazkodni kell, mivel a felnőtt fácánok helyigénye sokkalta nagyobb, mint mondjuk egy 6-7 hetes állaté.

disznók abádszalókonA törzsállomány után megtekintettük a társaság kisméretű disznóskertjét, melyben egy dámbika is helyet kapott. Ezt a vadat is ismerősként üdvözölhettem már, hisz a tavalyi évben is láttam többször. Az itt nevelt disznókat, ha elérik a megfelelő kort és méretet, eladják más kerteknek, egyéb vásárlóknak. Mindez után a keltetőt is megnéztük, majd átmentünk a Melegh-tanyára, hol a nevelés legnagyobb része folyik. A terület volt TSZ-es épületéből és a hozzá épített udvarokból áll, s itt tartják a fiatal fácánokat az eladásig, hasznosításig.

Miután mindezzel megvoltunk, újra buszra szálltunk, s elindultunk Szarvasra, hol a helyi főiskolai kollégiumba kaptunk szállást. Az út során most is több gólyát láttunk, s nem egy kunhalom mellett haladtunk el, melyek már messziről láthatóan emelkedtek ki a puszta síkjából. Kisújszállás és Nagybányai Vitéz Horthy Miklós miatt híres Kenderes között aztán egy népdal jutott eszembe, melyet dúdolgatva elszenderedtem. A nóta első pár sora így hangzik:

"Kisújszállás Kenderessel határos,
kié ez a gulyaméhes, de sáros,
a bojtárja sáron-vizen utána,
számadója bort iszik a csárdában."

Már Szarvas közelében jártunk, mikor felébredtem, s kinézve az ablakon egy tarlót láttam, amint épp egy traktoros tárcsázott rajta. Körülötte legalább egy tucat fehér gólya kíváncsiskodott, s várta a terített asztalon a finomabbnál finomabb falatot. Rajtuk kívül egy-egy szarka és dolmányos varjú is lépegetett a tárcsa után, szemezgetve a talajból kiforgatott férgekből, egyéb falatokból.

Szarvason, mely a történelmi Magyarország, a Magyar királyság középpontja, elfoglaltuk szállásunkat, s az eső ellenére a kollégium mellett folyó Körösben áztattuk magunkat, fürödtünk, úszkáltunk a kellemes vízben. Felettünk néha egy-egy rövid nyakú bakcsó repült el, s egy danka sirályt is láttuk. Fürdés után besétáltunk a városba is. Először egy kellemes kis parkon keresztül vitt az utunk, majd átmentünk a folyó felett átívelő hídon, melyről két örvös galambot láthattam, valamint a nádirigó karicsolását is élvezhettem a sűrű nádasból.

2008. július 1.

kacsák a tavonA mai reggelen hét órakor indult el buszunk a szarvasi kollégiumból, de a nap első felében nem mentünk messzire, hisz a programok a környéken zajlottak. Először a vadkacsákkal foglalkoztunk, hisz egy nevelőtóhoz mentünk, hol a tőkés récéről, és az azzal való gazdálkodással foglalkoztunk. Ezeket a madarakat leggyakrabban olaszok lövik, de spanyolok, németek, osztrákok is jönnek, hogy igen komoly pénzösszegekért kacsázhassanak. Rajtuk kívül természetesen hazai, belföldi vendégek is vannak jócskán.

A vadászat lényege abban rejlik, hogy ezeket a nevelt récéket a tó és az etetőhely között ejtik el. Tanulékony faj lévén lassacskán el lehet érni, hogy kolompszóra elinduljanak arra a helyre, ahol az élelmet kapják. Ez természetesen fokozatosan a tótól egyre messzebbi helyet jelent, s így akár több száz méterre, akár kilométerre is el lehet csalni a madarakat a víztől. Innen aztán a kacsák visszatérnek a tóra, mialatt a vadászok elejthetik őket.

Ennek egyik módszere a trambulinos röptetés, mikor a madarakat becsalják egy zárt volierbe, ahonnan egy magasba nyíló folyosón engedik ki őket. A madár a kiszabadulás után egyből a tó felé veszi az irányt, így tudni lehet, hova érdemes a puskásokat állítani. Ennek a módszernek az előnye, hogy az egyszerre kirepülő kacsák mennyiségét is lehet szabályozni.

A kacsás terület egyébként réti és parlagi sasok kedvelt pihenő és zsákmányejtő helye, sokan járnak ide fényképezni is őket, mindazonáltal mi egyet sem láthattunk ottlétünk alatt, mindössze egy egerészölyv körözött felettünk.

Innen újra Szarvas felé vettük utunk, mialatt több gólyát is láthattunk egy aratás helyszínén, majd megérkeztünk a Vadker Kft. fácántelepére, hol egy újabb előadást hallgattunk meg a fácántenyésztésről, megnéztük az itteni keltetőket, nevelőudvarokat is, mely után a Táncsics Vt. vadászházához mentünk. Az épület belülről fantasztikusan nézett ki, őztrófeák a falán, vadászati témájú festmények, és a csillárok is gímaganccsal voltak díszítve. Hangulatos volt leülni a ventilátorral hűtött ebédlőbe, hol terített asztal várt minket.

Itt aztán a megyei vadászvezetők és a társaság fővadásza, valamint elnöke tartott nekünk előadást a Vt. működéséről, valamint az őzgazdálkodásról. Itt megtudtuk, hogy a mostani, egyre nagyobb sikereket főleg a szakszerű selejtezésnek köszönheti a társaság, valamint, hogy a szezon előtt a hivatásos vadászok egymást segítve mérik fel hol, milyen bak él a területen, ezekről rajzot is készítenek, hogy milyen és mekkora díszt hordanak fejükön, felírják rá, hol találták, és mekkora lehet a súlya.

Az előadás után zöldségleves és dámpörkölt várt minket házi kenyérrel, sörrel, és borral. Az ízletes ebéd elfogyasztása után újra beszálltunk a szaunává változott autóbuszba, s Csongrád felé vettük az irányt. Útközben mezei nyulakat, fácánokat, őzeket láttunk, majd megérkeztünk a település határában fekvő Bársony István Mezőgazdasági Szakközépiskola gyakorlati telepét. Itt elsősorban vadászképzés folyik, s ennek szinte minden feltétele meg van itt.

A területen 12 vadászható fajunkkal lehet találkozni, köztük a muflonnal, a fácánnal, borzzal, a fogollyal, fürjjel, az üregi nyúllal, a görénnyel de a mosómedvével is. Ezen kívül lőtér is van, hol fél évente két lőgyakorlatot tartanak a tanulóknak. Az iskolának vadászterülete is van, hova a diákok akár vadászni is járhatnak, de van kötelező tanvadászat is, disznóhajtás, valamint vizsgán kell bebizonyítani, képesek-e a fiatalok magaslest, s egyéb létesítményeket készíteni.

Az iskola gyakorlati oktatásának megismerése után elfoglaltuk szállásunk a kollégiumában, majd útnak indultunk, hogy strandot keressünk, mely mint kiderült, 40 percre feküdt szállásunktól. Mikor leértünk a Tiszához, fürdeni kezdtünk, hogy lehűsítsük magunkat a busz fülledtsége után, s úszkáltunk a nagy sodrású folyóban. Fent a magasban egy szürke gém szállt el felettünk, s örömmel nyugtáztuk, a mai is nap is érdekes és kellemes volt.

Folytatás következik, addig pedig ismét egy kis videó; most mosómedvékról:

Forrás: Szentkorona Rádió / Gribek Dániel