Vadászkésünk mellett valószínűleg mindannyiunk felszerelésében található egy bicska is, akár étkezéshez, akár „csak úgy”, mert jó érzés, ha ott van. Az esetek többségében ez egy hagyományos magyar szalonnázó vagy fejesgörbe, esetleg a megkerülhetetlen, piros svájci bicska. E számunkban két igen egyszerű, de zárral ellátott késtípussal ismerkedhetnek meg. Figyelem: a legegyszerűbb sokszor a legelegánsabb!

Csukódott már az ujjaikra bicska pengéje? Akinek igen, az valószínűleg már csak valamilyen zárómechanizmussal ellátott pengével hajlandó a kolbászkarikázásnál keményebb feladatot végrehajtani. Ilyen, a penge véletlen becsukódását megakadályozó megoldás számtalan létezik, a legegyszerűbbektől a bonyolultabbakon át a lehető legfurmányosabbakig. Néhány hagyományos és szép bicska segítségével mi most a létező legegyszerűbbek két nagy klasszikusát, a forgógyűrűs és a tenyérrugós zárat mutatjuk be Önöknek.

Forgógyűrűs zárak

Minden gyűrűzáras kés közül a legismertebb a világhíres Opinel. Magyarországon is egyre népszerűbb, köszönhetően minőségének és verhetetlen ár-érték arányának. Pehelysúlya ideális „második” késsé teszi, zsebben és hátizsákban is diszkréten bújik meg. A Szavojai-Alpokban született 1890-ben, ahol az Opinel család immár sokadik generációja működtetett kovácsműhelyt, és gyakorolta a szerkovácsmesterséget. Joseph Opinel 1909-ben jegyezteti be a ma is ismert, koronás kézzel fémjelzett Opinel márkát. Az általa alapított cég mindmáig az egyetlen, amely ezt a szabadalmaztatott késtípust hivatalosan gyártja.
A zár működése egyszerűbb már nem is lehetne (a penge kinyitása után elfordítjuk a gyűrűt, amely rászorul a pengetőre, így megakadályozza annak becsukódását), mégis megbízható. A kés ráadásul szép formájú, nem véletlen tehát, hogy számos kézműves specializálódott az Opinelek míves faragásokkal és egyéb díszítésekkel történő „egyéniesítésére”. Vadászkés-kategóriában Philippe Rageau vadászati témájú alkotásai a leginkább figyelemre méltóak. Nemes anyagok – elefántcsont, mamutagyar, szarvak és egzotikus fák a markolat, damaszkolt acél a penge számára – felhasználásával kínál különleges darabokat, amelyeket a megrendelő kívánsága szerint akár még személyesebbé is tesz.
A gyűrűzár másik képviselője a Nontron bicska, amelynek markolata jellemzően puszpángból, de néhány éve ébenfából is készül, és amelyről azt tartják, hogy Franciaország legrégibb bicskája. Kár, hogy sárgaréz gyűrűje az idővel és a használattal lazul, mert főleg meleg hatású famarkolatának köszönhetően roppant vonzó darab.
Egy biztos, a gyűrűzáras bicskák mai képviselői mindannyian népszerű, időtálló és időtlen darabok is egyben. Nem utolsósorban elég rájuk nézni, és máris vadászat közbeni uzsonnákat juttatnak az eszünkbe...

Tenyérrugós zárú bicskák

A tenyérrugó minden bizonnyal a spanyol navajáról, az ibériai félsziget klasszikus bicskájáról származik. A XIX. században már Franciaországban, majd innen kirajzva más országokban is megjelent. Az 1950-es évektől a nogent-i Jacques Mongin erre a késtípusra specializálódott, és a kidolgozását szinte tökélyre fejlesztette, amiért számos szakmai díjat is kapott. A mester ma már jól megérdemelt nyugdíját élvezi, de vállalata utódjai irányításával tovább folytatja alapítója munkáját, méghozzá a késműves hagyományok legnagyobb tiszteletben tartásával.
A Mongin szintén nagyon egyszerű kés, öt elemből, a pengéből, a markolatból, néhány szegecsből, egy karikából és persze a tenyérrugóból áll. Ennél a zártípusnál a penge teljes kinyitásakor a zár automatikusan bekattan, a kioldáshoz a karikával meg kell emelni a tenyérrugót. Vannak, akik a karikát egy erősebb zsinórból kötött hurokra cserélik, így olyan alkalmakkor, amikor ennek jelentősége van – például vadászaton –, az semmilyen zajt nem kelt. Az eredeti spanyol navajákon, vagy azok utánzatain nem karikát, hanem emelőként működő fémlapocskát találunk, amelynek funkciója ugyanaz: a tenyérrugó elemelése a markolat és a penge hátától. A thiers-i Robert Beillonnet e spanyol emelőlapos navaják csodálatos interpretációit készíti, de természetesen gyönyörű karikás tenyérrugósakat is. A tehetséges Laurent Gaillard pedig egy nyélbe integrált tenyérrugós változatot alkotott. Azoknak pedig, akik a lehető legjobb ár-érték arányt keresik, a neves amerikai gyártó, a Cold Steel egyik újdonságát, a Kudu névre keresztelt tenyérrugós bicskát ajánlhatjuk, amely Magyarországon is kapható. A Kudu a dél-afrikaiak kedvenc bicskájának, az Okapinak a hű másolata – ez azt is jelzi, hogy a tenyérrugós kések nem álltak meg Európa határainál: kis túlzással azt is állíthatjuk, hogy a fekete kontinens egész déli része Okapit használ.
A biztonság záloga
Ha a kivitelezés és az összeszerelés gondos kezek műve, a tenyérrugós zármegoldás roppant biztos és intenzív használat mellett sem szed össze holtjátékot, de minőségi késen még törött tenyérrugót sem láttunk. Márpedig mi, vadászok különösen sokat adunk a biztonságra, főleg, hogy terepen még a „másodkéseink” is könnyen találkozhatnak a szalonnázásnál megterhelőbb feladatokkal. A cikkünkben szereplő bicskák persze egy erős, nagyobb méretű, „célszerszám” vadászkést nem válthatnak ki, a vad nyúzásában, darabolásában pedig csak részfeladatokat kaphatnak, de azokat kitűnően megoldják.

Tenyérrugó: mi a manó?

A tenyérrugó olyan késrugó, amely szégyenlős kollégáival ellentétben nem bújik el két fél markolathéj közé, hanem széltében-hosszában kényelmesen terpeszkedik a markolatháton, sőt, középen még oldalra is lenyúlik. Tökéletesen kell hát illeszkednie a markolathoz, ami kézműves bicskáknál a markolatok kézzel alakított, tehát egyedi formáinak, illetve a természetes anyagok szeszélyeinek köszönhetően nem is olyan egyszerű dolog. Léteznek persze sorozatgyártott, szintetikus anyagból készült markolatú tenyérrugós bicskák is (lásd Kudu és Okapi), ezek ár-érték arányban verhetetlenek, de „lelkük” nincsen... A tenyérrugós bicskák nagy előnye a dupla biztonság: ha a markolatra szorul a kezünk, a rugót mindenképp hozzászorítjuk a markolathoz, tehát már csak ezért sem csukódhat a penge az ujjainkra.

Forrás: Élményvadász Magazin