A Loire-menti Saint-Bonnet-le-Chateau-ban három testvér arra szövetkezett, hogy a világ legszebb diófáit szerezzék meg nekünk. Évente háromszor utaznak értük Törökországba.
Saint-Bonnet-le-Chateau középkori város a Loire szívében. Az óváros egy régi házának ajtaján belépve átmenet nélkül jutunk a macskaköves utcák és az ódon, faragott köves házak ásványi világából a növényi környezet bársonyos hangulatába, ahol egyeduralkodó a fa. Még pontosabban a diófa. Az ONA cég birodalmában vagyunk, amelyet három testvér alapított, és puskatusnak való fatömbök nagy- és kiskereskedelmére szakosodott.

A hatalmas helyiség minden zugában mindenféle méretű diófatönkök állnak a falak mentén sorba rendezve. Rendezett oszlopokban vagy rendetlenebb halmokban, polcokon, sorba rakva vagy libasorban állva... Vagy ötszáz tömböt látunk, de lehet, hogy még többet. Mindenesetre épp elég sokat ahhoz, hogy azt képzelhessük, valami irdatlan méretű diófa belsejében vagyunk – kicsit úgy, mint amikor Afrikában valamelyik óriás baobab beenged magába légi gyökereinek egy nyílásán. A fegyverbarátot azonnal magával ragadja a hangulat. Hiszen e csodálatos fák oly szépek lennének valamelyik kedves fegyverünk tusájává faragva. Nehéz ellenállni, már csak azért is, mert a választék úgy mennyiségben, mint minőségben óriási. Annak ellenére, hogy állítása szerint ő maga ennek nem tulajdonít különösebb jelentőséget, Nihat Kumarci, a három alapító egyike és a cég kereskedelmi vezetője szerint a választék kettőtől hatcsillagos fákig, de akár gyűjteményes szintű darabokig terjed.

Csillaggal tele a padlás

Nihat nem különösebben kedveli a „csillag” kifejezést, amely az agyazáshoz szánt fák szokásos osztályozási kategóriája.
„A csillagok már nem sokat mondanak – magyarázza. – Sokan gyakran négy-ötcsillagosként mutatnak az ügyfélnek olyan fákat, amelyek nálunk csak hármat kapnának. Csillagok hozzáadásával – és az árak feltornászásával – hamis álmot kínálnak az embereknek. Óvatosnak kell lenni.”

Valóban, rég elmúlt már az az idő, amikor egy Rouleaux nevű périgorde-i fakereskedő a diófapuskaagyak számára kitalálta a csillagokon alapuló osztályozást. Ő akkor hat minőségi kategóriába sorolta a fáit. A csillagos jelölés logikus volt, egyszerű és általánosan használatos. Manapság azonban némileg lejáratottá vált, ráadásul sokszor valójában csupán három-négy diófaminőséget kínálnak, 3-tól 5 vagy 6 csillagig. Mivel az első két csillagos osztályt kihagyják, nehéz pontosan felmérni, hogy a legalsó kategória 1, 2 vagy 3 csillagos.
Így aztán ha az ügyfél az ONA-nál érdeklődik a neki tetsző fa osztályozásáról, kellemes a meglepetés. Itt a 3-4 csillagos fa annak felel meg, amit máshol már 4, 5, de akár 6 csillagosnak is jelölnek. Akár szisztematikusan levehetünk egy csillagot minden fatömbről. Annál jobb ez a pénztárcánknak, hiszen ugyanazon az áron magasabb minőségű fát kapunk.
Csillagok alapján történő osztályozás helyett itt inkább a fa származási helyéről, jellegéről, típusáról beszélnek. Ugyanis attól függően, hogy Azerbajdzsánból, Törökországból, Irakból, Iránból, a Kaukázusból vagy Franciaországból származik, a diófa különböző mechanikai és esztétikai jellemzőkkel bír (lásd keretes cikkünket!).
„Mulatságos dolog azt látni – jegyzi meg Nihat –, hogy az ügyfél által a jövendőbeli tusájához előzetesen kiválasztott három-négy fatömb általában ugyanolyan típusú, és ugyanabból az országból, sőt, területről származik. Próbálják csak ki!”
Bár nem minden diófa törökországi származású, az összeset ott vásárolják. Ez logikus is, hiszen ez a vállalatot alapító három Kumarci fivér eredeti hazája. Éppen ebből a kapcsolatból származott a cég megalapításának ötlete 1999-ben.
„Az ONA létrehozásának gondolata teljesen természetesen jött – meséli Nihat –, csakúgy, mint valami evidencia. Jómagam a vadászfegyverek terén dolgoztam, puskacsövekkel foglalkoztam huszonkét évig, ráadásul török vagyok és ez az ország mindig is híres volt bútornak, de főleg puskatusnak való diófáiról. Így aztán Osman és Aydin testvéreimnek és nekem is egyértelmű volt, hogy arrafelé keressünk fegyverekhez való diófákat.”

Viszontagságos kutatás

Az első út azonban nem hozta meg a feltételezett eredményt.
„Az ország és a nyelv ismerete, a számos kapcsolatfelvétel ellenére többször is el kellett utaznom Törökországba, míg végre rátaláltam arra, amit kerestem. Az első utazás semmilyen kézzelfogható eredményt nem hozott, de segített abban, hogy még pontosabban meghatározzam, mit is keresek. A második utam a török-iráni-iraki határra vezetett, hiába. Végül egész máshol találtam rá azokra a fákra és fatömbökre, amelyekre vágytam. A dologban számos csapda is volt. A fák sokszor túl drágák voltak, a szállítási költségekkel megfejelve Franciaországban már eladhatatlanok lettek volna. Előfordult, hogy nem voltak elég szárazak, azaz fennált a vetemedés, a száradás folyamán történő alakváltozások veszélye. Persze néha a minőség sem volt megfelelő, vagy egyszerűen nem voltak legyalulva, ami viszont nehézzé teszi a hibák vagy a csomók felfedezését. Ha pedig kétségeim voltak, inkább nem is vettem semmit.”

Nihat és testvérei végül Izmir környékén találtak rá a keresett faanyagokra. Közel négyezer diótömbbel tértek vissza Franciaországba.
„Eleinte főleg sztenderd minőségű fáink voltak – emlékszik vissza Nihat. – Ismeretlenek voltunk, így elegáns, de nem túl drága fákat kellett találnunk a nagy szériákat gyártóknak vagy a félig gépesített sorozatgyártóknak. Kezdtük eladogatni a diótömbjeinket, és minden rendben zajlott. Visszatérhettünk Törökországba, ahol ezúttal a magas minőségű, 3-4-5-6 csillagos fákra utaztunk. Manapság már 3500-4000 tömbös állandó készletünk van, hogy a lehető legszélesebb választékot nyújthassuk ügyfeleinknek. Minden eladott fát ugyanolyan minőségű és szépségű tömbbel tudunk helyettesíteni.”

E gyűjtemény egy részét láthatjuk az ONA hatalmas irodájába lépve, a készlet másik fele egy néhány kilométerrel odébb található raktárban van. Mindazonáltal már a székhelyen megtekinthető ötszáz diótömb is kételyeket ébreszt bennünk az iránt, amit több nagy fegyvergyártó is emleget: hogy hiánycikk lenne a szép fa.
„Igazából nincs itt hiány – állítja beszélgetőtársunk –, hamis hírverésről van szó. Ugyanannyi szép fa van, mint korábban, csak tudni kell, hogy hol keressük, és meg kell érte fizetni a termelőnek a valós árat. Ami változott, az a vadászok ízlése. Azok a fák, amelyek tizenéve még sztenderd minőségűként vevőre találtak, ma alig akadnak gazdára. Ez az igényesség felverte a fatömbök árát, és az alacsonyabb minőségű fák már nem nagyon érdeklik a mindig szebbet és szebbet akaró vadászokat. A gyártőknak egyre szebb fákat kell kínálniuk, drágábban. Egyesek megértették ezt, és így is tesznek, mások pedig nem.

Az igényes fák iránti kereslet számos olyan vadászt is elvezet hozzánk, akiknek jó minőségű, régi puskája van, de nagyon közepes dióval, és nálunk remélik megtalálni álmaik fáját.”
Álmaink fáját, de milyen áron? Pontos választ erre a kérdésre az ONA-nál nem szabad várni, mert minden fa egyedi darab, és mindegyiknek megvan a maga története – azaz egy adott minőség és az időszak, amikor vásárolták. Találhatnak kétcsillagos tusafát 120 euróért, de elmehetnek 2500 euróig is, vagy még tovább az exkluzív gyűjtői fák esetében. Mondjuk tehát azt, hogy 500 és 800 euró között a magánügyfél biztosan talál sörétesének vagy expresszének elegáns „ruhát”. A golyós fegyverhez való fák drágábbak, mert hosszabbak és végig, hosszában erezettek, ami ritkább. Ami pedig ritkább, az drágább is...

És Önnek?

A befektetés ugyanakkor biztosított. Ha ugyanis kiderül, hogy a vásárolt fában rejtett lyuk vagy a tömbön kívülről nem látható, mélységi csomó van, az ONA gond nélkül azonos minőségűre cseréli. Manapság elég ritka gesztus, amely megérdemli, hogy felhívjuk rá a figyelmet. Ugyanez érvényes a diótömb szárazságára. Egy speciális műszerrel Nihat Kumarci a vásárló előtt méri meg a neki tetsző fa nedvességtartalmát, így bizonyosodva meg afelől, hogy az nem haladja meg a maximális 12%-ot. Ellenkező esetben ugyanis a fának még egy kicsit száradnia kell. Ez a garancia részben a cég új üzletszervezési módszeréből is ered.
„Ma már a vásárolt fát még Törökországban felvágjuk – magyarázza Nihat –, és helyben, szabad levegőn szárítjuk két éven át. Így bizonyosak lehetünk abban, hogy száraz, stabil, már nem „mozgó” fákat kínálunk. Gondos gyalulással pedig a csomókat és az egyéb rejtett hibákat is fel tudjuk deríteni.”
Az iroda egyik sarkában néhány olyan fatömb áll egymásra tornyozva, amelyek aznap este már egy párizsi fegyverműhelybe kerülnek, hogy szépségesen habos, elegáns puskatusok váljanak belőlük. Ja, és majd elfelejtettem... E világ diófáinak felfedezését célzó ismerkedés végére azt is megtudtam, hogy kiválasztott fáim, amelyek egy napon majd valamelyik fegyveremet díszíthetik, Azerbajdzsánból származnak. És az Önökéi?

Laurent Bedu

A legjobb területek

A minőségi borok vagy kávék világához hasonlóan itt is minden termőterület rendelkezik olyan jellegzetességekkel, amelyek hatással vannak a végtermékre. Az ONA-nál öt diófa-fajtát találunk, amelyek öt különböző országból származnak. Sajátosságaik a fa erezetén, de keménységén, tömörségén és színén is megkülönböztethetők. A könnyebb eligazodás érdekében, íme, nagy vonalakban mindegyikőjük főbb jellegzetességei:

• Iráni diófa: azonos térfogaton gyakran könnyebb a társainál. E kisebb tömörség inkább kiskaliberű puskákhoz teszi ideálissá, amelyek általa még könnyebbé válnak. Hátránya, hogy beeresztéskor nagyon sötétedik.
• Török diófa: a finom puskák többségén mára már kiszorította a francia diófát. A sokfelé előforduló vadvágások miatt a korábbiaknál nehezebben beszerezhető. A legjobb török dió az ország keleti részéről származik, a többi kevésbé értékes.
• Iraki diófa: gyakorlatilag megegyezik a török dióval.
• Azeri diófa: jelenleg minden bizonnyal a legjobb, a szerző kedvence is. Világos alapon gyakran sötét „lángok” és márványos minták jellemzik, gyakorlatilag semmilyen hátránya nincs.
• Kaukázusi diófa: nehéz megmunkálni és „örvényes”, habos minták jellemzik – ez logikus is, hiszen általában csomoros fáról van szó.
• Francia diófa: mára már gyakorlatilag fellelhetetlen, világos, nagyon könnyen megmunkálható, igen drága.

Forrás: Élményvadász Magazin